Kis Károly Magyarország legrövidebb ideig uralkodó király volt. Trónra kerülése (főleg az előzmények és körülmények miatt) sokkal több ideig tartott, mint a regnálása.

Károly élete és rövid uralkodása

Kis Károly, aki ragadványnevét termetéről kapta, már ifjú korában Nagy Lajos mellett nevelkedett a magyar királyi udvarban. Nyájas természetével hamar elnyerte az emberek szimpátiáját, Lajosnak is bizalmasa volt, annyira, hogy a király neki adta Nápolyt. Mikor Lajos elhunyt, utódja lánya, az ekkor még fiatal Mária lett, aki anyja, Erzsébet és apja hű segítője, Garai Miklós segítségével uralkodott. Ám ez a nemesek egy részének nem tetszett. Követet küldtek Károlyhoz Nápolyba, hogy rávegyék a magyar trón elfoglalására. Károly feleségének balsejtelmei voltak az ötlettel kapcsolatban, s eleinte ő maga is ódzkodott ezt megtenni, hiszen megígérte Lajosnak, hogy lányait nem háborgatja az uralkodásban. De a követ végül meggyőzte, hogy ha a nemesek megválasztják akkor azzal nem szegi meg az esküjét, így hát Károly elindult Magyarországra. Mária és Erzsébet sejtette a tervet, de nem érezték a veszély nagyságát. Mikor Károly megérkezett, azzal az indokkal, hogy ő csak a jelenlegi kicsit zavaros kül- és belpolitikai helyzet rendbehozásában akar segédkezni, a királynő s anyja tettetett hálával fogadta. Nem kellett sokat várni és Károlyt a nemesek kormányzóvá majd királlyá választották, Máriát pedig felszólították, hogy mondjon le. Ő ezt meg is tette, ám anyjával már a trón visszavételét tervezgették.

II. (Kis) Károly portréja

Kis Károlyt 1385 utolsó napján megkoronázták, már ekkor érezhető volt, hogy nem mindenki elégedett az új király személyével. Végül 1386. február 7-én Erzsébeték úgy döntöttek, hogy ideje a cselekvésnek, az anyakirálynő magához hívatta Károlyt, hogy egy, a lány férje által küldött levélről diskuráljanak, közben az eltervezetteknek megfelelően bejött Garai Miklós és Forgách Balázs, utóbbi hirtelen előkapta kardját és lesújtott a király fejére, aki nem halt meg ott helyben, csupán később, február 24-én a visegrádi várba zárva, hol egyes források szerint megfojtották, mások szerint megmérgezték. Teste még egy ideig temetetlen marad, mivel VI. Orbán pápa ellentéteik okán kiátkozta, végül IX. Bonifác engedélyezte az eltemetését.

Források:

• Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Panoráma, Szombathely, 1982.
• A magyar nemzet története (szerk. Szilágyi Sándor). 1894.
• Dr. Szalay József: A magyar nemzet története, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedés, Budapest, 1879.