Politikus, teológus, író, de első sorban szent, ezekkel a jelzőkkel mind lehet illetni Sienai Szent Katalint, aki a női szentek esetében nem feltétlen átlagos szerepköröket is felvett és már életében nagy tisztelet övezte.

Sienai Szent Katalin átadja szívét Krisztusnak (Giovanni di Paolo XV. századi festménye)

A kezdetek

Benincasa Katalin néven született 1347-ben Sienában, ikertestvére a születésük után nem sokkal elhunyt. Családja viszonylag tehetősnek számított, apja kelmefestő volt, a céhes élet elitjébe tartozott, emellett Katalinnak számos testvére közül több is részt vett a város politikai életében. Katalin már kisgyermek korában is kitűnt a többiek közül eszével, első látomását hatéves korában élte át, innentől kezdve még felnőttesebben viselkedett és sokat imádkozott. Rá egy évre titokban szüzességi fogadalmat is tett, de végleg akkor határozta el, hogy nem házasodik meg, mikor szeretett nővére, Bonaventura belehalt a szülésbe 1362-ben. Katalin extrém aszketizmusa is innentől kezdődött. A családja, főképp az anyja eleinte nagyon nem örült a döntésnek, mindent megtettek azért, hogy megváltoztassa véleményét, de Katalin tartotta magát az elhatározásához. Mikor rá akarták beszélni, hogy hozzámenjen a család egyik barátjához, tiltakozás képpen levágta a haját. Minden házimunkát vele végeztettek el, hogy ne legyen ideje imádkozni, ám ő munka közben is el tudott mélyülni az imában és az elmélkedésben. A családja abban se tudta megakadályozni, hogy önsanyargató életmódot éljen, eleinte csak az állati eredetű táplálékokat hagyta el étrendjéből, majd később az édes ételeket és a korban gyakran fogyasztott bort is. Az étkezései ezek után nyers zöldségekből és vízből álltak. Az alvástól is megfosztotta magát, volt, hogy csak egy negyedórát aludt egy nap, azt is egy kényelmetlen fadeszkán. Végül a szülei nagy nehezen elfogadták a döntését, sőt apja egészen támogatóan viszonyult hozzá, például hagyta, hogy a lánya a család pénzéből adakozzon a szegényeknek. Katalin nem csak adakozással segített az embereken, hanem a betegeket is szívesen ápolta, még a leprásokat is, akik közelébe nem sokan mertek menni, hiszen a betegség rendkívül fertőző volt.

Szent Katalin extázisa (Francesco Vanni)

Út a szentség felé – jámborság és politika

Így, hogy családja már nem állt ellen neki csatlakozni szeretett volna a mantellate, avagy bűnbánó nővérekhez. Eleinte nem akarták bevenni, mert a szokás azt diktálta, hogy csak özvegyek csatlakozhatnak, de Katalin esze és elhivatottsága végül meggyőzte őket arról, hogy helye van köztük. Ám attól még, hogy a nővérekhez csatlakozott, nem vonult be a zárdába, inkább szobájának magányában imádkozott, ez a mély elvonulás három évig tartott. 1366-ban azt a feladatot kapta egy látomásában, melyben Krisztus eljegyezte őt egy mások számára láthatatlan gyűrűvel, hogy térítsen a környezetében. Eleinte tartott tőle, hogy menni fog-e neki, hogy hallgatnak-e majd rá az emberek, de végül belekezdett. Foglalkozott halálraítélt bűnözők megtérítésével és egyszerű, bűnös életet élő polgárok lelki üdvével is. 1368-ban apja, aki két szülője közül inkább támogatta, elhunyt. A lány egy látomásból megtudta, hogy apja a purgatóriumba kerülne, de Katalin inkább magára vállalta a földi életben a szenvedéseit, hogy szeretett apja azonnal a mennybe juthasson. Hamarosan lettek követői és tanítványai is, akik előszeretettel hallgatták bölcsességeit vagy kérték ki tanácsát, ezt a kört famiglia-nak, avagy családjának nevezte. A famiglia tagjai közt sok volt a fiatal nemes, illetve az olyan személy, aki rendelkezett politikai kapcsolatokkal, vagy politikai tisztségeket viselt, így Katalinnak a bátyjain kívül volt egy másik kapcsolódása is a politikai élethez. 1370-ben kezdett el leveleket írni, több mint 370 levél köthető a nevéhez, a címzettjei pedig igen sokszínűek, az egyszerű polgároktól kezdve egészen a pápáig mindenféle rangú embernek írt. Eleinte leveleit csupán diktálta, mert írni s olvasni nem tanult meg, de ezeket a képességeket egy idő után megkapta az Úrtól. Ahogy Katalin népszerűsége nőtt, úgy természetesen ellenségeinek és irigyeinek száma is növekedett, még a saját rendtársai közt is volt olyan, aki irigységből ártani akart neki. A rágalmazások következményeképpen 1374-ben Firenzébe idézték a domonkos rend általános káptalanja elé, itt kivizsgálták életét és tanításait és úgy találták, hogy a rágalmak hamisak, továbbá kijelölték gyóntatójának Capuai Rajmundot. Rá egy évre Katalin megírta első levelét XI. Gergely pápának, innentől az egyik fő feladatának tekintette, hogy megbékítse a pápát és az itáliai városállamokat, illetve rávegye XI. Gergelyt, hogy visszatérjen Rómába Avignonból, és az eddig egymással hadakozó felek közösen keresztes hadjáratot indítsanak a pogányok ellen. A cél érdekében nem csak leveleket írt, de utazott is, például Pisába és Luccába, hogy a két várost rávegye a pápához való csatlakozáshoz. Katalin nem csak a városállamok Szentszékkel való szembenállását kritizálta, de a pápát is figyelmeztette, hogy a klérusban erkölcstelen személyek is vannak és bizony az ő dolga volna ezeket leváltani. Miután Firenzét, a szemben álló városok vezetőjét XI. Gergely 1376-ban kiátkozta, Katalint küldték követnek Avignonba, a pápai rezidenciára. Sikerült is a pápát meggyőzni a visszatérésről, még abban az évben útnak is indult Rómába, bár útja nem volt egyszerű, így csak a következő évben érkezett meg. Katalin ezután kicsit visszavonult az itáliai politikától, Gergelynek sem írt több levelet, a városa ügyeivel volt elfoglalva, például kolostort alapított egy közeli kastélyban, illetve ekkor kezdte írni művét, a Dialogust.  Ám Gergely 1378-ban elhunyt, az új pápa VI. Orbán lett, aki hozzá is látott az egyház megreformáláshoz, leváltott több embert is posztjáról, ami elégedetlenséget váltott ki, tehát még ebben az évben ellenpápát választottak VII. Kelemen személyében, ezzel pedig kezdetét vette az ún. nagy nyugati egyházszakadás (1378-1417). Katalin természetesen a legitim módon megválasztott VI. Orbán mellé állt, levelezett vele, mint elődjével, sőt el is utazott hozzá Rómába.

Sienai Katalin bekíséri XI. Gergelyt Rómába 1377. január 17-én (Giorgio Vasari festménye)

In manus tuas, Domine…

Az egészsége nem engedte, hogy úgy utazgasson, mint ahogy Gergely idejében tette, a francia királyhoz is Rajmundot küldték követként helyette, így történt, hogy gyóntatója nem lehetett Katalin mellett halála pillanatában, s bár Katalin minden követ megmozgatott, amit csak tudott és szorgalmasan írta a leveleket, a nyugati egyházszakadásnak nem sikerült véget vetnie. 33 évesen hunyt el 1380-ban, Rómában, valószínűleg a szélsőséges életmódja okozta gyengeség következtében, testét a Santa Maria Sopra Minerva temetőjében helyezték örök nyugalomra. Fejét azonban ereklyeként Sienába küldték. Életében is jegyeztek fel csodákat, például a kenyér vagy a bor megszaporítását, illetve a holtteste közelében történő csodás gyógyulások sem voltak ritkák. Szenté avatási procedúrája kicsit hosszadalmas volt, csak 1461-ben avatta szenté II. Piusz de már előtte is volt kultusza, amit Capuai Rajmund Legenda Maior című szentéletrajza csak megerősített. 1939-ben Itália védőszentjének választották és 1970-ben az egyházdoktor (doctor Ecclesiae) címet is megkapta.

Sienai Szent Katalin mumifikálódott feje

Katalin megítélése korszakról korszakra változott, volt amikor a példás életét, volt amikor az írásait, volt amikor a politikai tevékenységét emelték ki jobban, de az tény, hogy ezek mind hozzá tartoznak ezen neves női szent szent imázsához és különlegességéhez.

Források

• Beattie, Blake: Catherine of Siena and the Papacy. In: A Companion to Cathrine of Siena (szerk. Carolyn Muessig, George Ferzoco, Beverly Mayne Kienzle), Brill, Leiden – Boston, 2012, 73-98.
• Ferzoco, George: The Processo Castellano and the Canonization of Cathrine of Siena. In: A Companion to Cathrine of Siena (szerk. Carolyn Muessig, George Ferzoco, Beverly Mayne Kienzle), Brill, Leiden – Boston, 2012, 185-201.
• https://archiv.katolikus.hu/szentek/0429.html
• Lehmijoki-Gardner, Maiju: Denial as Action—Penance and its Place in the Life of Catherine of Siena. In: A Companion to Cathrine of Siena (szerk. Carolyn Muessig, George Ferzoco, Beverly Mayne Kienzle), Brill, Leiden – Boston, 2012, 113-126.
• Luongo, F. Thomas: The Historical Reception of Catherine of Siena. In: A Companion to Cathrine of Siena (szerk. Carolyn Muessig, George Ferzoco, Beverly Mayne Kienzle), Brill, Leiden – Boston, 2012, 23-47.
• Luongo, F. Thomas: The Saintly Politics of Catherine of Siena, Cornell University Press, Ithaca (NY), 2006.
• Muessig, Carolyn: Introduction. In: A Companion to Cathrine of Siena (szerk. Carolyn Muessig, George Ferzoco, Beverly Mayne Kienzle), Brill, Leiden – Boston, 2012, 1-21.
• Raymond of Capua: The life of St. Catherine of Siena, James Duffy and Co., Dublin, é. n.
• Sziénai Szent Katalin: Levelek (ford. Csertő György), Szent István Társulat, Budapest, 1983.