A sorozat monumentális módon dolgozta fel a XVI. század eleji Erdélyi Fejedelemség történetét, azon belül is pedig Báthory Gábor rövid, ám mégis megosztó uralkodásának éveit. A lenyűgöző színészi alakítások és a feszültséget folyamatosan fenntartó események elképesztő alapossággal vetítik elénk Erdély trónharcokban bővelkedő évtizedeit. A kritikánk első részében a szereplők által megformált zseniális karakterekről esett szó, valamint a Tündérkert című könyv és a sorozat kapcsolódási pontjait vizsgáltuk meg, most pedig a cselekményről és a történelmi hűségről kívánunk néhány gondolatot papírra vetni.

Két jelentős cselekményszál

Bármennyire is jó alapanyagokból táplálkozik a Tündérkert – a kritikánk első részében említettük a háttér, a díszletek és a karakterek jellemvonásának bravúros varázsát –, érdemes kitérni magára a cselekmény szerkezetére is. Alapvetően kijelenthető, hogy a cselekményt apró, már-már szinte jelentéktelennek tűnő dolgok jellemzik az egész sorozaton keresztül. Ilyen például Báthory Erzsébet fogsága, valamint Báthory Gábor a hajdúk által vezetett bosszúhadjárata. Báthory Erzsébet ugyanis öt kerek részen keresztül raboskodik Thurzó nádor (Zajzon Zsolt) tömlöcében, miközben odakint az udvaron a fenyegetődzés jeleként hol meggyújtják a máglyákat, hol pedig eloltják azokat – hogy aztán a következő részben megint meggyújtsák, s ezúttal már ténylegesen megtörténjen a nézők számára előzetesen beígért (boszorkány)égetés. Aztán hát, mivel lehet egy fogság bemutatását színesíteni? Egy akciódús szöktetéssel általában, amelyre sor is kerül a 7. epizódban. Azonban az egész létrejötte egy olyan, a valóságot ténylegesen megcsúfoló semmitmondó indokkal (Báthory Anna szerelme) veszi kezdetét, amely már eleve bukásra ítéltetett. Maga Báthory Erzsébet szöktetési kísérlete is – az akkor lezajló párbeszéden kívül – meglehetősen szánalmasra sikeredett. Nem szolgált ugyanis elég indok arra, hogy egy katona csupán a Báthory lány megpillantása által feláldozza katonai rangját és életét arra, hogy egy ilyen lehetetlen feladatra vállalkozzon.

Maga Thurzó György nádor személye is nagyon érdekes, aki konkrétan minden kínálkozó alkalmat felhasznál arra, hogy a földbe tiporja a Báthoryakat. És ennek okán semmilyen könyörtelenségtől nem riadt vissza. Még a boszorkányság vádjával előhozakodó szegény legényt is megkínoztatja – Báthory Erzsébet szolgálóin kívül – annak érdekében, hogy szörnyűséget terjesszen el az özvegy grófnőről. Kétségtelenül ez egy éles eltorzítása Thurzó könyvben szereplő személyiségének, hiszen tettei nincsenek alaposan megindokolva és egy olyan nézőpontból szemlélve, ahol Báthoryé és Erdély sorsáé a főszerep, ott azt a benyomást kelti a nézőben, hogy nem is a török, hanem Thurzó nádor a legfőbb ellenség – aki mellesleg még a tárgyaláshoz is csak azért ragaszkodik, hogy felbőszítse a „taknyos, vézna Gábrielt” (4. rész).

Taknyos, vézna Gábriel

Este olcsó bortól ázik el.

A kölyök csak zabál és piál,

Álmában az ágyába pisál!

(A sorozatban előkerülő gúnyvers szövege)

Kiemelendő az, hogy az alkotók jó logikai érzékkel észrevették Thurzó tetteinek a súlyát és jelentőségét Báthory Erzsébet vonatkozásában (mivel a könyvben erről nem igen esett szó), így viszont úgy érezhetjük, hogy túlságosan is nagy súlyt kap jelentőségéhez képest. Ezt még csak fokozza az, hogy a nádor udvarában találjuk később Palotsai Annát, illetve a Báthory ellen összeesküvő Kendi Istvánt is. Míg előbbi esetében nem bizonyított ez a látogatás, addig az utóbbi esetében valós eseményről van szó. Mégis Kendi inkább afféle megtűrt egyénnek van csupán bemutatva, aki csak azt hiszi, hogy van beleszólása a dolgokba, míg – a sorozatban is jól érzékelhetően – ő is gyakorta csak tétova elszenvedője volt az eseményeknek. Ennek ellenére a történet szempontjából érdekes is lehet még ez a szál, hiszen történelmi tény, hogy a Báthory halálával megözvegyült Palotsai Annát Kendi vette feleségül, szóval ha tényleg elkészül a Tündérkert második évada, akkor ebből még jó konfliktusok születhetnének az immár erdélyi fejedelem Bethlen Gábor és Palotsai Anna ellentéteként…

A másik ilyen fő cselekményszál pedig Báthoryé, aki bosszúszomjasan osztogatja a halált maga körül, miközben ő maga is egyre csak menekül előle az események előrehaladtával. Mégis a sorozat az egész bosszúját egyetlenegy gúnyverssel magyarázza, amely csekélységnek tűnik ahhoz, hogy ténylegesen emberek vére hulljon ezért – ahogy azt az egyik nagyszebeni szász főúr is szóvá teszi az 5. részben. Ezen indokolatlan cselekedet azonban pont ráillik Báthory jellemére, aki ezáltal bizonyítja a nézők számára, hogy valóban csupán csak egy kis felfuvalkodott kamasz, aki puszta sértődésből hadjáratot képes indítani a világ ellen. Mégis, az ember hajlandó kétkedve figyelni az események során, hogy valóban ez a két cselekményszál uralja az egész sorozatot – valahogy éppen a súly, a jelentőség, vagy éppen a megfelelő ok-okozati összefüggés hiányzik ezáltal a cselekményből. A főbb pontok megvannak (hatalomvágy, gőg, dicsőség), csak éppen az átfedés nem válik így nyilvánvalóvá a néző számára.

Történelmi hitelesség és a fikció jelentősége

Részletesen utánaolvasva a Báthory uralkodásához kapcsolható eseménytörténetnek számos olyan részlet nyer bizonyítást, amelyet első pillanatban a készítők fikciójának hihetnénk, holott a források tükrében valójában ténylegesen megtörtént. Mindezekkel ellentétben a sorozat egyik legnagyobb fikciója Déva ostroma, amely megint csak erősíti a Thurzó nádorral kapcsolatban említetteket. Déva vára Hunyad megyéhez tartozott, amely ekkor ténylegesen az erdélyi vármegyék részét képezte, tehát maga a vár Erdély és a Partium határán helyezkedett el. Ebből kifolyólag egy ilyen volumenű támadás a nádor részéről egyértelmű hadi cselekedetnek számított volna, amelyet az erdélyi rendek nem hagytak volna megtorlatlanul. Az egy másik kérdés, hogy Móricz a könyvben sem utalt erre, tehát ezt a készítők a feszültségkeltés érdekében helyezték bele a történetbe. Ugyancsak a készítők sajátos narratívája volt, hogy Báthory Anna az ostrom során a várban tartózkodott, s végignézte, ahogy Bethlen két kisgyermeke elhalálozik – szintén érdekesség, hogy a kötetben a két gyermek halálára Bethlen és Báthory végleges szakítását követően kerül sor.

Ha már Bethlennél tartunk, érdemes kiemelni, hogy a sorozat nem válaszolta meg pontosan azt a kérdést, hogy előbb a törökök (5. rész), majd később már maguk a Báthory ellen fellépő urak miért pont Bethlenben látják az új fejedelmet. Bethlen Gábor ugyanis még eredetileg Székely Mózes (1603 április 15. – 1603. július 17.) erdélyi fejedelem csatavesztését követően Nándorfehérváron találkozott a török követekkel, ahol az erdélyi nemesek már 1603-ban őt kívánták a fejedelmi trónon látni, ám ő ekkor – és ahogy láttuk a későbbiekben is – szerényen visszautasította az ajánlatot. Személyével kapcsolatban érdemes hozzátenni, hogy a források beszámolója szerint Nagyszeben elfoglalásakor Báthory mellett volt, bár kétséges, hogy mennyire értett egyet a fejedelem döntésével.

Érdemes még kiemelni Báthory 1610-11-es havasalföldi hadjáratát is, amiről semmilyen formában nem került utalás a sorozatban (ellentétben a könyvvel) és amelynek keretében Báthory elűzte IX. Radu Serbant (1602–1611), majd magát kiáltotta ki havasalföldi fejedelemnek. Az oszmánok számára ez jelentette voltaképpen a legfőbb indokot Báthory leváltására az erdélyi trónról. Az elűzött havasalföldi vajda azonban betört Erdélybe és ezen hadjárat során került sor a brassói csatára (1611). Ezt a csatát mind a sorozat készítői, mind pedig Móricz is összemosták az 1612-es földvári csatával. Maga Imreffi János (Pataki Ferenc) is eredetileg a brassói csatában halt meg, míg Weiss Mihály (Henn János) túlélte a földvári csatát, de menekülés közben a hajdúk elfogták és kegyetlen módon kivégezték – fejét levágták és Szebenbe küldték, ahol a piacon nyársra vonta Báthory. Weiss Mihály egyébként neves krónikát is írt Liber Annalium raptim scriptus címmel Brassó történetéről.

Ha már Imreffi, akkor érdemes lehet megemlíteni Géczy András (Rajkai Zoltán) szerepét is a történetben. Bár sajnos a filmben nem tettek róla említést, de az ő karakterének a megítélését nagyban segítheti, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mégis hogyan és mikor került Báthory szolgálatába. Nos, Géczy alapvetően munkácsi várkapitány volt Felső-Magyarországon, majd a hajdúk kapitánya is lett, míg végül 1609-ben egy kanonokot meggyilkolt, ezért menekülnie kellett Magyarországról, így kötött ki Erdélyben Báthory mellett. Később azonban valóban szövetségre lépett Weiss Mihállyal Báthory ellen, s ő maga akart lenni török segítség által a fejedelem. A vesztes brassói ütközet után azonban nem fogták el, hanem visszamenekült Magyarországra, s csak később fogadta őt vissza a fejedelem. Ugyanakkor igaz vele kapcsolatban, hogy ő volt a fő bújtogató, aki rávette a hajdúkat Báthory meggyilkolására.

Konklúzió

A Tündérkert – Kísértések kora a magyar történelmi sorozatok szférájában a maga nevében új és kétségtelenül élvezetes, izgalmas produkció, amely lenyűgöző képi világgal és mélyen kidolgozott karakterekkel rendelkezik. Ennek ellenére csak éppen a sodródó lendület hiányzik belőle, mindez ugyanakkor egy koránt sem jelentős negatívum egy ekkora volumenű történet esetében, sokkalta inkább egy apró észrevétel, vagy inkább meglátás a történelmi ismeretek és a történelmi nagyjátékfilmek világára való kitekintés által. Ettől függetlenül bátran kijelenthetjük, hogy az eddigi magyar történelmi témájú filmek, vagy sorozatok esetében a Tündérkert messze felülmúlta kihívóit, s igen magasra tette a lécet a későbbiekben elkészülő hasonló környezetben játszódó produkciók számára.

Képek forrása: megafilm.hu