A mai nappal lezárjuk a Konstantinápoly elestének 570. évfordulójának emlékére rendezett "Bizáncon innenés túl" című tematikus blokkunkat. Remélem - és nem csak én, hanem az egész szerkesztőség is - hogy ezen esemény kapcsán több szempontból be tudtuk nektek mutatni a bizánci történelem egyes szeleteit, illetve az olyan államok, mint a Kijevi Rusz vagy az Oszmán Birodalom történetét is, amelyek szrosan kötődtek a "keleti Róma" történetéhez.

"ἕως ἂν καθαιρεθῶσι τὰ τείχη τὰ ὑψηλὰ καὶ τὰ ὀχυρά" - hangzanak Mózes ötödik könyvének szavai az Ószövetség görög fordításában (Szeptuaginta). Magyarul Károli ezt írja: "míglen leomolnak a te magas és erős kőfalaid" (5Móz 28:52). 1453. május 29-én ugyan Konstantinápoly elesett, kőfalai leomlottak, de a bizánci (sőt római) örökség nem enyészett el. Mind művészetben, mind irodalomban, mind zenében, mind vallási tekintetben (lásd ortodoxia) fennmaradtak többé-kevésbé azok az eredmények, melyeket az "új Róma" elért. Sőt, az Oszmán Birodalom világfelfogása vagy a moszkvai "harmadik Róma" elképzelés révén részben a Bizánci Birodalom politikai felfogása (Carl Schmitt nyomán: politikai teológiája) is megmaradt. Az utóbbi időszakban megindult ezen sokrétű örökség újrafelfedezése, amely igencsak üdvözlendő tendencia. Ha ehhez egy kicsit mi is hozzá tudtunk járulni, akkor már elértük célunkat.

Besztercei Márk főszerkesztő és a Középkor és Kora Újkor Klub szerkesztősége