A sorozat monumentális módon dolgozta fel a XVI. század eleji Erdélyi Fejedelemség történetét, azon belül is pedig Báthory Gábor rövid, ám mégis megosztó uralkodásának éveit. A lenyűgöző színészi alakítások és a feszültséget folyamatosan fenntartó események elképesztő alapossággal vetítik elénk Erdély trónharcokban bővelkedő évtizedeit. A kritikánk első részében a szereplők által megformált zseniális karakterekről esett szó, valamint a Tündérkert című könyv és a sorozat kapcsolódási pontjait vizsgáltuk meg, most pedig a cselekményről és a történelmi hűségről kívánunk néhány gondolatot papírra vetni.

A Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának első része alapján készített nyolcrészes történelmi-fikciós sorozat eredetileg október 13-tól november 24-éig volt látható a Duna Televízión. Legutóbb ismétlés gyanánt évvégén, 2023 utolsó hetében került ismét a tévéképernyőre dupla epizódokkal. Ezt követően január 3-ától vált online streamelhetővé a Netflixen.

A produkció ötvözött műfaji kategóriája áthatotta az egész sorozatot, hiszen méltán voltak benne történelmi tények és a készítők által beleszőtt fikciós elemek is, amelyek jól működtek egymással a történetvezetés során. A produkció a Nemzeti Filmintézet támogatásával valósult meg, Helmeczy Dorottya és Kálomista Gábor voltak a sorozat producerei, rendezője pedig Madarász Isti, vezető írói pedig Bereményi Géza és Tasnádi István. A sorozatban szakértőként közreműködött Oborni Teréz, az ELTE BTK Történeti Intézet egyetemi docens.

Jelen cikkünk Dencs Bálint vendégszerzőnk blogunknál közölt második írása. Jelen cikk a Galamb Ákos kollégánk által indított "A Latin Császárság évtizedei" rovat részeként jelenik meg, ennek első és második részeit itt és itt találhatjátok meg. Dencs Bálint a Pécsi Tudományegyetemen végzett történelem-könyvtár szakos tanárként. Legfőbb kutatási területei közé tartozik a Kijevi Rusz és a Moszkvai Nagyfejedelemség, de más témákkal is foglalkozik, mint a földrajzi felfedezések vagy az Oszmán Birodalom.

Bevezetés

A keresztes hadjáratok a középkori Európában és Közel-Keleten zajló jelentős történelmi események voltak, melyek a 11. század végén kezdődtek meg és több évszázadon keresztül tartottak. Az első ilyen próbálkozást II. Orbán pápa hirdette meg 1095-ben a franciaországi clermont-i zsinaton, kinek célja az volt, hogy összefogja a keresztény Európát és segítse a keleti keresztényeket, akik az iszlám terjeszkedése miatt veszélyben érezték magukat.[1] A hadjáratok végcélja Jeruzsálem és a Szentföld visszafoglalása volt a muzulmánoktól.A harcok elsősorban a latin keresztények és a muszlimok közötti területi és vallási konfliktusok eredményei voltak, melynek megindítója nemmás volt, mint az, hogy muzulmánoknak sikerült elfoglalniuk Jeruzsálemet az 1070-es években, és ez felkeltette a keresztény világ harci kedvét a terület visszahódítása érdekében.

1273 szeptemberében a Szent Római Birodalom választófejedelmei nagy kihagyás után azzal az egyértelmű szándékkal gyűltek össze Frankfurtba, hogy hosszú évek interregnuma után végre tényleges uralkodót válasszanak. A törekvést szinte mindenki támogatta, ámbár eleinte a fejedelmek többségének a leendő uralkodó személyét illetően csupán homályos elképzelései voltak. Végső soron megfelelt nekik bárki, aki náluk valamivel kisebb birtokkal és hatalommal rendelkezik. E kritériumoknak tökéletesen megfelelve végül Zollern Frigyes (a későbbi Hohenzollern család őse) és Werner mainzi érsek ajánlására az immáron meglett korú svábföldi birtokost, Habsburg Rudolfot jelöltették. Ugyan Rudolf egykor híve volt a viszonylag erős császári hatalommal rendelkező Hohenstaufoknak, ámde viszonylag (fontos ezt a szót kiemelni, hiszen még így is Svábföld egyik leggazdagabb ura volt) kis méretű területeire támaszkodva ilyenfajta hatalmi gondolatokkal még álmában sem játszadozhatott el. Nem túl hosszas győzködés után a Rudolfot támogatóknak különböző ígéretekkel sikerült meggyőzniük a gyűlésen megjelent hat elektort, akik – az akkori Európa egyik leghatalmasabb királya, a császári címre szintén pályázó cseh Ottokár távollétében – egyhangúlag meg is választották az ekkora már igen korosnak számító, 55 éves Habsburgot.

Politikus, teológus, író, de első sorban szent, ezekkel a jelzőkkel mind lehet illetni Sienai Szent Katalint, aki a női szentek esetében nem feltétlen átlagos szerepköröket is felvett és már életében nagy tisztelet övezte.

I am starting a new series on our blog in which I make interviews with foreign researchers and creators related to historical topics. Since their audience mainly does not know Hungarian, while our common audience speaks Hungarian, I decided to present the questions and the answers in both languages ​​- English and Hungarian.I hope you will welcome this initiation. Our goal is to show, that in contrast to the famous saying of Mór Jókai ("Extra Hungarian non est vita, si est vita, non est ita" - "Outside of Hungary there is no life, if there is life, it is not the same.") there is life outside of Hungary. In the first part of the series, I talked with Daniel, the founder of the Eastern Roman History YouTube channel. Daniel currently runs one of the largest channels related to Byzantine history, he has more than 20.000 subscribers and his community is very active, including running a Discord server. I am publishing the interview in my own Hungarian translation in addition to the English original.

Blogunkon új sorozatot indítok, melynek keretében külföldi kutatókkal, alkotókkal készítek interjúkat. Mivel az ő közönségük döntően nem tud magyarul, a mi közösnégünk viszont magyar nyelvű, úgy döntöttem mindkét nyelven - angolul és magyarul - közlöm a kérdéseket és az azokra adott válaszokat. Remélem jól fogadjátok ezen kezdeményezést. Célunk bemutatni, hogy Jókai Mór híres mondásával szemben ("Extra Hungarian non est vita, si est vita, non est ita" - "Magyarországon kívül nincs élet, ha van élet, nem olyan.") igenis van élet Magyarországon kívül. A sorozat első részében az Eastern Roman History nevű YouTube csatorna megálmodójával, Daniellel beszélgettem. Daniel jelenleg az egyik legnagyobb, bizánci történelemmel kapcsolatos csatornát vezeti, több mint 20 ezer feliratkozóval rendelkezik és közössége igen aktív, többek között Discord szervert is üzemeltet. Az interjút az angol eredeti mellett a saját magyar fordításban közlöm.

A Kutatók Éjszakája eseménysorozat keretein belül idén is megrendezésre került az ELTE Eötvös József Collegium Történész műhelyének rendezvénye, melyen négy műhelytag ismertette kutatásainak eredményeit a hallgatósággal. Az alábbiakban erről olvashatnak egy összefoglalót kedves követőink és minden kedves érdeklődő, kifejezetten ajánljuk azoknak, akik nem tudtak magán az eseményen részt venni.

Úgy hiszem, abban minden magyar történelemkedvelő egyetért, hogy históriánk bővelkedik a megfilmesítésért már-már ordítozó fordulópontokkal, nagy formátumú alakokkal, vagy éppen jelentőségteljes családokkal. Mégis az utóbbi időkig a magyar filmművészet meglehetősen óvatosan bánt a történelmi típusú filmekkel, és ezt mondva még csak óvatosan fogalmaztam. Néhány jobban, vagy már egyenesen jól sikerült 1848, vagy éppen valamelyik világháború történetét feldolgozó alkotáson kívül a korábbi évszázadok történetéről csak olyan alkotásokon keresztül szerezhetett – a szó szoros értelmében vett – képet a nagyközönség, mint az 1996-os Koltay Gábor-féle Honfoglalás, amely a sok történelmi pontatlanságot (a filmben látható tárgyak egyenesen röhejesek) leszámítva is pocsékul sikeredett. Bár színészi gárdája alapvetően jó volt, ámde a film közben az ember folyton azon gondolkodhatott, hogy ekkora nevekkel hogyan lehet egy ennyire szörnyű filmet összerakni.

A Kréta középkori történelmét bemutató cikksorozatunk első részében röviden kitértünk a sziget nagymúltú ókori civilizációira, így jutva el a római időkön keresztül a koraközépkor világába, ahol másfél évszázadig arab kalózok központjaként funkcionált a sziget. A kiterjedt kalózhálózat a megerősödő bizánci császárok által került felszámolásra, akik ismét a birodalmukhoz csatolták Krétát. A negyedik keresztes hadjárat következtében egy jól sikerült vétel során a Velencei Köztársasághoz került, akiknek első fontos feladatuk az volt, hogy kiűzzék a szigeten lábukat megvető genovai katonákat több évnyi háborúskodás árán. Amikor ez sikerült, Kréta merőben megváltozott és átalakult, mivel az új hatalom felzárkóztatta a többi gyarmatként uralt szigethez hasonlóan.

Kétrészes cikksorozatunkban Kréta középkori történelmét kívánjuk bemutatni. A sziget érdekes és meglepő történelme sajnálatos módon nem annyira ismert hazánkban, pedig sokrétűségéből adódóan a történelem számos korszakában igen jelentős szerepet töltött be a levantei térség és az Égei-tenger kapujában. A ma inkább a turizmusáról és meseszép tengerpartjairól elhíresült Kréta a történelem súlyos és gyakran igen szemkápráztató lenyomatait hordozza magán. A sziget felosztása a középkortól eredendően változatlan, mindig is négy nagy régióra volt felosztva: nyugaton Chania és Rethymno, keleten pedig Heraklion és Lassithi régiókra. Ugyanakkor a szigeten egy meglehetős kettősség is jelen van, hiszen máig az északi rész a közismertebb és kedveltebb, míg a déli, a Líbiai-tenger felé eső hegyes-völgyes területeken sokkal nyugodtabb, apróbb települések találhatóak. A sziget DK-i része Kréta egyik legfontosabb éléskamrája, ahol az év minden időszakában termesztenek zöldségeket és gyümölcsöket.