A Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának első része alapján készített nyolcrészes történelmi-fikciós sorozat eredetileg október 13-tól november 24-éig volt látható a Duna Televízión. Legutóbb ismétlés gyanánt évvégén, 2023 utolsó hetében került ismét a tévéképernyőre dupla epizódokkal. Ezt követően január 3-ától vált online streamelhetővé a Netflixen.
A produkció ötvözött műfaji kategóriája áthatotta az egész sorozatot, hiszen méltán voltak benne történelmi tények és a készítők által beleszőtt fikciós elemek is, amelyek jól működtek egymással a történetvezetés során. A produkció a Nemzeti Filmintézet támogatásával valósult meg, Helmeczy Dorottya és Kálomista Gábor voltak a sorozat producerei, rendezője pedig Madarász Isti, vezető írói pedig Bereményi Géza és Tasnádi István. A sorozatban szakértőként közreműködött Oborni Teréz, az ELTE BTK Történeti Intézet egyetemi docens.
Párhuzamok és ellentétek Móricz művével szemben
Már maga az alcím is utal rá (Kísértések kora), hogy a készítők nem igyekeznek teljes mértékben hűek maradni Móricz Tündérkertjének tartalmához. Tény ugyanakkor, hogy a történelmi fikció kereteit a készítők nagyon jól kihasználták – sőt, gyakran jobban is mint érezhetően tette azt Móricz eredetileg. Ugyanakkor azt mindenképpen érdemes kiemelni, hogy a sorozat elsősorban a mai kor médiaigényeinek kíván megfelelni, s nem a könyv általi cselekmények és belső lélektani üzenetek (pl. Móricz személyes vívódásainak) bemutatásának.
A sorozat készítői mertek eredetiek, ösztönösek lenni, miközben mégis igyekeztek korhűek maradni és azokra a tényekre és összefüggésekre rávilágítani, amelyeket Móricz kevésbé domborított ki trilógiájában (pl. Báthory Anna, vagy éppen Báthory Erzsébet szerepe és jelenléte). Emellett a készítők hajlandóak voltak feláldozni bizonyos elemeket és eseményeket a pontos és követhető kompozíció érdekében. Ide vehető például Báthory havasalföldi hadjáratának teljes kivétele a történetből, ami egyrészt érthető annak terjedelmét és összefüggéseit értelmezve a játékidőre tekintettel, ugyanakkor mégis azzal a következménnyel járhat, hogy Báthory Gábor uralkodása éppen ezen pozitív hozadékainak bemutatására nem helyeztek elég hangsúlyt a készítők. Ugyanitt emelendő ki Bethlen István teljes kitörlése a sorozatból, hiszen a könyvben, ha nem is tevékenyen, de többször is megjelent, említésre került egyes eseményeknél. Itt azonban úgy tűnik, megfeledkeztek róla szándékosan az alkotók, noha a könyvben jelenléte nem sokat ad hozzá a történethez, hiszen Móricz inkább csak bábként alkalmazza Bethlen Gábor testvérét, mégis úgy érződhetett, hogy karakterének egy részét Kamuthy Farkasban dolgozták fel (1. rész).
A másik kiemelendő tény: az idő. Már maga Móricz is meglehetősen sajátosan bánt a trilógia történeteiben az idővel és annak múlásával. Általában egy adott évre fűzte fel a történéseket és eseményeket, s inkább az évszakok változásaira helyezte a hangsúlyt az évszámok helyett. Bár kétségtelenül furcsa egy megoldás volt ez egy történelmi témájú elbeszélés esetén, azonban hatékony, hiszen sokkal jobban működik a cselekményvezetés a történetben, nem szakítják meg az eseményeket a gyakori változások a térben és időben. Ezt az analógiát kissé talán a sorozatban is észrevehetjük abból kifolyólag, hogy itt sincsenek pontosan megadva az évszámok és a helyek, helyszínek. Voltaképpen csak annyi kerül leszögezésre az első rész elején szövegszerűleg – amely szövegben több helyesírási hiba is előfordul (pl. rosszul szerepel a Habsburg Birodalom megnevezés is) –, hogy 1608-ban választották meg Báthoryt az erdélyi rendek fejedelemmé. Ezt követően annyit tudunk a történelmi forrásokra hivatkozva, hogy Báthory Erzsébetet Thurzó nádor 1610-ben börtönöztette be (3. rész), majd pedig, hogy a Brassó melletti, illetve földvári csata 1611 és 1612-ben zajlott le. Ez utóbbi esetében veszi fel a fonalat az utolsó epizód (8. rész), a Báthory elleni merényletre pedig 1613. október 27-én került sor.
Képi és zenei háttér
A sorozatot gyönyörű képi látványvilág övezi, ahogy a korhűségre sem lehet egyetlenegy szavuk sem a nézőknek, sem a kritikusoknak, hiszen a készítők jól láthatóan mindre igyekeztek odafigyelni. Sok kritika foglalkozott a sorozat erotikus túlfűtöttségével, amely kétségtelenül részét képezte a produkciónak, azonban meglátásunk szerint koránt sem szabadult el az öncélú intimitás abba az irányba, ami a mai hollywoodi produkciók esetében gyakorta szokás. Éppen ellenkezőleg: az erotika mértéke az első részekben igazán túlsúlyos, míg a történet komorsága és a politikai folyamatok előtérbekerülésével a sorozat elkezdte ezeket maga mögött hagyni, mintegy elkezdte kinőni magát belőlük – quasi kijózanítva a nézőket Báthory kamaszkori mámorából annak érdekében, hogy mi is érezzük azt a nyomást, amelyet a politika helyez rá Erdélyországra.
A főcím úgy, ahogy van, gyönyörű. Maga a főcímdal megszerkesztése, s a közben beúszó, majd eltűnő szereplők igazán magasztos egyveleget alkotnak. Ugyanakkor kissé zavaró volt a sorozat elején, hogy a főcím során a karakterek kerülnek előtérbe képileg, illetve az őket megformáló színészek, holott érdemes lett volna feltüntetni a karakterek neveit is annak érdekében, hogy egyértelművé váljanak a néző számára a koránt sem kevés karaktert megmozgató részek során a gyakran csak említés által előkerülő személyekre tett utalások. Ettől függetlenül viszont nagyon jól egybevágott a főcím és a történet egyvelege, ahogy hétről-hétre fokozta az izgalmat a nézők számára.
Szereplők és karakterek
Ezzel együtt a szereplőválogatást is csak dicsérni lehet, hiszen a markáns, jól megalkotott karaktereket igazán jó színészi gárda keltette életre. A Báthory Gábort megreformáló Katona Péter Dániel valóban jó választás volt a szerepre, aki egyszerre tudta hozni az elkényeztetett, másokat semmibe vevő, kamaszos önhittség és mások iránti megvetés által jellemzett ifjú fejedelmet. Báthory ugyanis élvezi, hogy minden óhaja és parancsa teljesül, s kegyetlen halállal lakol mindenki, aki nem felel meg akaratának, miközben őmaga legbelül szintén retteg a haláltól, s hogy túlkapásaiért egyszer még kegyetlenül meg fog fizetni. Mégis a fiatal fejedelem sorsa nagyon jól szemlélteti, hogy minél inkább retteg valamitől az adott személy – legyen az akár uralkodó, akár egyszerűbb ember –, annál inkább olyan dolgokat tesz, amivel maga ássa meg saját sírját. Ezt nagyon jól jelképezi a fekete csuklyás alak, aki végig fenyegetésként jelenik meg a fejedelem előtt, amikor brutális tettet követ el, vagy arra készül – ettől lesz igazán még emberibb a karakter számunkra, hiszen könnyen lehet vele a félelmei által azonosulni. Hullanak körülötte az emberek, mivel pillanatok alatt tud a semmiből hozzá hűséges embereket toborozni, miközben másokat rangtól, vagyontól, névtől és címtől, végül pedig még az élettől is képes megfosztani szemrebbenés nélkül.
A másik ellenpólus viszont Bethlen Gábor (Bokor Barna), akit szintén nagyon jól eltaláltak a készítők, ugyanis Báthory ellentéteként kellő alázattal és józansággal rendelkezik ahhoz, hogy féken tartsa, vagy éppen jobb belátásra bírja kegyeltjét, mint tanítványát. A probléma azonban éppen azért jön létre, mert Bethlen a higgadtságával és megértésével képtelen útját állni az önfejű és szilárd elképzelésekkel rendelkező Báthory ambícióinak. Mindezek közepette azonban már szembetűnően érdekesen domborították ki Bethlen Gábor és a szintén fiatal fejedelemné, Palotsai Anna (Dobos Evelin) történetét, ami kissé megbotránkoztatást keltő viszonyba torkollik a részek során, s bár Móricz művében kettejük viszonyára nem került sor, mégis történtek kettejük jó kapcsolatára vonatkozó utalások gyanúsan sokszor is. Mindenesetre Palotsai Annára sokkal nagyobb figyelem helyeződött a sorozatban, mint a könyvben.
A szereplők esetében érdemes még kiemelni a két másik Báthory szerepét is. Az egyik Báthory Erzsébet, akit Szamosi Zsófia formál meg a sorozatban – s mindezt igen jól teszi. Árad belőle mindaz, amit a Báthoryakról feltételeztek az évszázadok során: ridegség, merevség, könyörtelenség és az a kimondott hidegvér, amely a néző számára is elhiteti Báthory Erzsébetről, hogy egy gyilkos úrnő, akire ráillik a boszorkányság vádja és a természetfeletti beavatottság. Ezt a karaktert kétségtelenül el tudnánk képzelni egy amerikai fantasy történet főgonoszaként is!
A másik Báthory családtag, aki a sorozat részei alatt hatalmas karakterfejlődésen esett át, az kétségtelenül Báthory Anna (Szőke Abigél). Ő ugyanis közel 14 éves a sorozat elején, szinte még ártatlan gyermeklányként érkezik a fejedelmi udvarba bátyja, a fejedelem mellé, hogy aztán a sorozat végére ténylegesen nagynénje utódjává avanzsálhasson férje, az elhízott Bánffy Dénes (Kálloy Molnár Péter) meggyilkolása által. Különös mértékben azért is érdekes az ő karaktere, mert szinte a háttérben bújik meg, miközben hol Báthory Erzsébetnél vendégeskedik, hol pedig Károlyi Zsuzsanna (Balsai Móni) mellett Déva ostroma során. A karakter számára a legnagyobb törést mégis az jelentette, amikor fivére kényszerházasságba bocsátotta Bánffyhoz, amely végül teljes lelki megsemmisüléséhez vezetett, ugyanakkor jól szemlélteti azt, hogy a két testvér, „az ecsedi árvák” kapcsolata széttörik, és sem Anna, sem pedig Báthory Gábor nem számíthat a másikra, így pedig végleg egyedül maradnak.
Mint láthattuk a sorozat különösen kiforrott és jól megformált szereplőkkel operál, amelyek mind magukban hordozzák a konfliktus forrását. A női karakterek is többrétűek és mind-mind hatalmas fejlődésen esnek át a történet folyamán – van közöttük, aki lázong, s van, aki beletörődik a sorsába és ősei nevéhez méltón viseli tettei következményeit. Mindenesetre a végkifejlet bizonytalan, s éppen ezért kérdéses, hogy a folyamatosan változó agresszív politikai helyzetben egyes karakterek hogyan fognak boldogulni, ki emelkedik fel, s végül ki fog elbukni. A kritika második részében a cselekményt, valamint a történelmi tényeket fogjuk megvizsgálni.
- Képek forrása: megafilm.hu
