A varégok gazdasági és politikai befolyása a Kijevi Rusz területén

Az államalkotás és gazdasági fejlődés motorjai

Facebook

2023. augusztus 09. - Középkor és Kora Újkor Klub

Az alábbi cikk első vendégszerzőnk, Dencs Bálint írása, aki frissen végzett a Pécsi Tudományegyetemen történelem-könyvtár szakos tanárként. Legfőbb kutatási területei közé tartozik a Kijevi Rusz és a Moszkvai Nagyfejedelemség, de más témákkal is foglalkozik, mint a földrajzi felfedezések vagy az Oszmán Birodalom.

Bevezető

A kelet-európai térségben a 9. században alakult meg az „óorosz állam”, melyet a Kijevi Rusz nevű jelentős politikai képződmény jelentett a kora középkortól kezdve. Az állam megalakulása olyan események sorozatának volt az eredménye, melyek intenzív társadalmi változásokhoz vezettek. Az együtt élő különböző etnikumok időnként kisebb, időnként pedig nagyobb mértékben befolyásolták az itt jelenlévő folyamatokat. A Kijev környéki államalakulat, és maga az államiság csírái Oleg fejedelem idején jött létre, aki a 9. századtól egy meghatározó személyiség volt a Rusz történetében. Érdemes foglalkoznunk azzal a kérdéssel, hogy mi is az a Rusz? Kik, mikor és hol hozták létre? A kérdések megválaszolásához számos forrást kell megvizsgálnom, melyek egyértelműen elém tárják, hogy mely etnikumok voltak jelen a térségben, kinek mekkora szerep jutott a Rusz létrehozásában. A kérdések megválaszolására a normann- és antinormann-elméletek nyújthatnak számunkra választ. Bár részletesen nem szeretnék elmélyedni e teóriák részletezésében, mégis érdemes szót ejtenünk róluk. A normann-elmélet képviselőinek véleménye, hogy a Kijevi Ruszt az északról érkező skandináv vikingek (varégok) hozták létre. Eme barbár nép nem csak az államalkotásban vette ki a részét, de a térség gazdasági folyamatait is irányította. Az utóbbi elmélet követőinek nézete viszont teljesen ellentétes a varégok államalkotó szerepével kapcsolatban, véleményük szerint a Kijevi Rusz létrehozása a keleti szlávoknak volt köszönhető.

Nicholas Roerich: Vendégek a tengerentúlról (1901) (forrás: worldhistory.org)

Etnikai összetétel

A Kijevi Rusz egyaránt történeti előképe a három mai keleti szláv államnak: Oroszországnak, Ukrajnának és Belorusznak. A mocsarak közt lakók (venetek), vagyis a szlávok, azoknak is a keleti ága volt jelen ezeken a területeken. A szlávokról, mint népcsoportról először az 5-6. században olvashatunk főként a bizánci és arab történetírók munkáiban, viszont már az 1-2. században Tacitus leírja, hogy létezik egy nép a Visztula folyó mentén, akiket veneti néven említ meg. A szláv népvándorlás a 6-8. század környékére tehető és az is tudható, hogy három területre telepedtek le: a nyugati szlávok vagy morvák nyugati irányba, a Cseh- medence, illetve a Kelet-Alpok területére, a délszlávok a Balkánra, míg a keleti szlávok a mai Oroszország területére, a sztyeppei nomádok lakta vidékre. Jordanes a 6. század derekán már ezt a három csoportot megkülönbözteti: Sclaveni, Venethi és Anthes. Ha a keleti szláv forrásokat tanulmányozzuk, akkor a Poveszty vremennih let, vagyis a Régmúlt idők elbeszélése (a továbbiakban PVL) is bizonyítékul szolgálhat a szláv migrációval kapcsolatban.

„Sok idő múltán a szlávok (slovĕni) a Duna mentén telepedtek meg, ahol most az Ugor- (Ugors’ka [= Magyar-]) és Bolgárföld van. Ezeknek a szlávoknak az utódai szétszéledtek a földön, és arról a helyről kapták a nevüket, ahol megtelepedtek. Így azokat, akik a Morava folyó mentén telepedtek le, morváknak (morava) nevezték el, a többieket pedig cseheknek nevezték. És a fehér horvátok (chrovate bĕlii), a szerbek (sereb’) és a szlovének (chorutane) ugyanazok a szlávok. Amikor a volohok rátámadtak a Duna menti szlávokra, letelepedtek közöttük, és sanyargatták őket, akkor ezek a szlávok a Visztulához vándoroltak, és a ljah (ljachove) nevet kapták. Ezen ljahokról kapták a nevüket a poljanok (poljane), más ljahok pedig luticsoknak (lutiči), mások mazoviaiaknak (mazovšane), és megint mások pedig pomorjanoknak (pomorjane ’tenger mellett élők’) nevezték magukat. Hasonlóképpen ezek a szlávok is elmentek, letelepedtek a Dnyeper mentén, és poljanoknak (poljane ’tisztáson, mezőségben lakók’) nevezték őket, mások a drevljan nevet kapták, mert erdőkben telepedtek meg; és megint mások a Dvina és Pripjaty között telepedtek le, és a dregovics (dregoviči) nevet kapták; mások a Dvina mentén telepedtek meg, őket a Dvinába ömlő Polota folyócskáról polocsanoknak (poločane) nevezték el. Azokat a szlávokat (slovĕni), akik az Ilmeny (Ilmer)-tó környékén telepedtek le, a saját nevükről nevezték el szlávoknak. Ezek építettek egy várost, és a Novgorod nevet adták neki. Mások pedig a Gyeszna (Desna), a Szejm és a Szula mentén telepedtek le, és szeverjanoknak (sĕver) nevet kapták. Így vándorolt szét a szláv nép, és a nevéről az írását is szlávnak (slovĕn’skaja) hívják.”[1]

A Kijevi Rusz létrejöttét megelőzően számos népelem volt jelen a térségben. A keleti szlávok területére főként a helynevek szolgáltak bizonyítékul, azonban a Volga felső folyásától északabbra nem találkozhatunk velük. Az északibb területeken élők kapcsolatba kerültek a különböző baltikumi népekkel, köztük a finnugorokkal, akik a Baltikum területétől egészen az Urálig voltak megtalálhatók, s a források alapján tudjuk, hogy már a római kor óta ezeken a területeken éltek. A muromák és merják, mint finnugor törzsek voltak kiemelkedők, a muromák esetében a Murom helynév a népcsoportról kapta elnevezését. Vélhetően kevesebben voltak, mint a szlávok, így asszimilálódtak. Feltehetően voltak más finnugor népek is, akikkel a későbbi, északi irányú vándorlás során találkoztak a szlávok, de az ő neveiket nem sok forrás vagy helynév őrizte meg. Azt tudjuk, hogy a szlávok folyamatosan terjeszkedtek, 750 tájára pedig a Ladoga-tótól a Fekete-tengerig terjedő területeket foglalták el. Ezzel egyidőben folytatódott az északi területek felé való terjeszkedés, mely során a volgai bolgárokkal kerültek kapcsolatba. Ez a török etnikumú népesség már önálló államalakulattal rendelkezett, melynek a neve Volgai Bulgária volt. A Baltikumban ekkor kerültek kapcsolatba a mai lettek és észtek elődeivel.

A szlávok egészen az Urálig eljutottak, ám a 9-10. század során már kapcsolatba kerültek a lovas nomád népekkel, akik a PVL szerint adóztatták őket. A kazárok helyét később a magyarok, majd a 9. század végén bekövetkező honfoglalás után a besenyők vették át a szlávok adóztatása tekintetében. A keleti szlávok gyakran konfliktusba keveredtek velük, majd a Kijev környékén megjelenő úzokat, torkokat és magukat a besenyőket is meg akarták nyerni szövetségesüknek. Emellett tudjuk, hogy a térségben a besenyők és a szlávok között kereskedelmi kapcsolatok működtek, még a varégok megjelenése előtt is. Mindezekről részletesebben már Bíborbanszületett Konstantin (VII. Konstantin, 905-959) is beszámolt A birodalom kormányzásáról (DAI) című munkájában.

„A besenyők az oroszokkal is határosak, és ha nincsenek egymással békességben, gyakran végig portyázzák Oroszországot, s alaposan megkárosítják és feldúlják azt. Az oroszok is azon vannak, hogy fenntartsák a békét a besenyőkkel. Ugyanis tőlük vásárolnak szarvasmarhákat, lovakat és birkákat, s ilyenformán könnyebben és bőségesebben élnek, mert az említett állatok egyike sem lelhető fel Oroszországban.”[2]

Összességében tehát elmondható, hogy a szláv terjeszkedés magával hozott számos interetnikus kapcsolatot, így egyfajta etnikai sokszínűségről beszélhetünk, bár a szláv túlsúly semmiképp sem zárható ki a Baltikumtól a Don folyóig terjedő területen.

A varégok megjelenése

A térség gazdasági életében nagy változás akkor következett be, amikor megjelentek a keleti szláv területeken a vikingek, vagy más kifejezéssel normannok. Azokat a normannokat, akik a keleti területekre vándoroltak, varégoknak nevezték. A varég szó etimológiája számos kérdést vet fel, pl. milyen eredetű lehet, vagy éppen mit is jelenthet? A legelterjedtebb vélemény szerint a szó vagy harcos kereskedőt vagy skandináv harcost jelent. De miért jöttek ezekre a területekre a normannok? Minek köszönhető, hogy elhagyták korábbi területeiket? Eme cikkemben nem szeretnék részletesen foglalkozni a kérdéssel, ám mégis célszerű megemlíteni. A válasz abban keresendő, ha megvizsgáljuk, hogy milyen területen is éltek korábban. Valószínűleg a Skandináv-félszigetről, valamint a mai Dánia területéről származhattak, ahol főként hideg, hegyvidéki éghajlat volt jellemző, így a mozgásukat befolyásolták az éghajlati változások. Emellett egyfajta túlnépesedésről is beszélhetünk, ám semmiképp sem telepedtek le az újonnan felfedezett területeken, mivel csupán a térség kereskedelmét uralták, tehát a gazdasági haszonszerzésben voltak érdekeltek. A viking terjeszkedésnek két irányáról beszélhetünk: elsősorban nyugat felé hajóztak az angol és francia területek felé, ahol később meg is vetették a lábukat, valamint beszélhetünk egy keleti irányú terjeszkedésről, amikor Kelet-Európa folyóin keresztül benyomultak a mai Ukrajna és Oroszország területére. Ez utóbbi a 9. században a kedvező hajózási feltételeknek volt köszönhető, mivel a Baltikumtól el lehetett jutni a Fekete-tengerig, így a varégok egészen Bizáncig (Konstantinápolyig), vagy akkori szláv nevén Cárgrádig képesek voltak eljutni. A Baltikum területéről három módon lehetett elérni a Volgát: a Visnyevolocki-átjárón, a Tyihvini-átjárón, valamint a Marinszki-átjárón. Ezeknek köszönhetően pedig a Volgán már könnyen lehajózhattak a Kaszpi-tengerig, míg a Fekete-tengerre a Dnyeperen keresztül jutottak el.

Varég kereskedelmi útvonalak (leginkább a kékkel jelölt) (forrás: www.worldhistory.org)

Összességében a Kijevi Rusz területét etnikai sokszínűség jellemzi, amelyben a finnugor, török, skandináv és természetesen a szláv elemek is megtalálhatók. A szláv túlsúlynak köszönhetően beszélhetünk az egyes etnikumok asszimilációjáról, valamint a varégok megjelenésével egy gazdasági fellendülés következett be a régióban. A normannok és szlávok egymáshoz fűződő viszonya alapján a varégok is beolvadtak a szláv népességbe, tehát arra tudunk következtetni, hogy az előbbi népelem jóval kevesebb főt számlált. A varégoknak azonban sokkal nagyobb szerep jutott, mivel a kereskedelmi kapcsolatok révén jóval messzebbre tudtak eljutni, így több forrás emlékezik meg róluk, mint a szlávokról. A Kijevi Rusz létrejötte szorosan összefonódott a varégok, a szlávok, valamint a többi kisebb etnikum összeolvadásával. Az orosz, ukrán, belorusz népesség a keleti szlávok differenciálódása során alakult ki jóval később, a 14. században.

Gazdasági felemelkedés

A Kijevi Rusz kialakulásának ideje alatt a normannok megjelenését követően hatalmas változások mentek végbe a térségben. Mindez leginkább a gazdasági szektorban érhető tetten. A kalandozó magyarokhoz hasonlóan (miután függetlenítették magukat a kazároktól) a varégok is a Fekete-tenger közelében kezdtek el gazdasági kapcsolatokat kialakítani a környező népekkel. A térségben élő keleti szlávok ekkortájt szoros viszonyban álltak a lovas nomád népekkel, akikkel néhol konfliktusaik is kialakultak. Az itt jelenlevő szlávokat (poljanok, szeverjanok, vjaticsok) a kazárok, a varégok vagy épp a kalandozó magyarok adóztatták. A PVL egyértelműen leírja, hogy a varégok a lovas nomád népekhez hasonlóan adót szedtek a szláv törzsektől.

„A 6367. (859.) évben a tengeren túli varégok (varjagi) adót szedtek a csúdoktól és a szlávoktól, a merjáktól és a krivicsektől mind. A kazárok pedig a poljanoktól, a szeverjanoktól és a vjatyicsoktól szedtek egy-egy ezüstöt (po bĕlĕ) és egy-egy mókusbőrt (vĕvericĕ) a [felszálló] füst után.”[3]

Varég kereskedelmi (és inváziós) útvonalak (leginkább a kékkel jelölt) (forrás: www.worldhistory.org)

A varégok gazdasági szerepéről számos bizánci és arab forrás megemlékezik. Többségük mind a 9. században íródott, de a későbbi századok is megemlítik őket. De mely területeket érintette a normannok kereskedelme? Az előzőleg említett térségben, különösen a Fekete-tenger partvidékén, erős és kiterjedt kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki, amelyek főként a Bizánci Birodalommal való szoros partnerségen alapultak. A kereskedelmi tevékenység jelentős hatással volt a régió gazdasági és társadalmi fejlődésére, és hozzájárult az ott élő közösségek gazdasági és kulturális prosperitásához. Az intenzív kereskedelmi kapcsolatok számos árucikk és nyersanyag mozgását eredményezték a térségben, és elősegítették a kulturális és technológiai csere folyamatát. A Bizánci Birodalommal való szoros kapcsolatok és a Fekete-tenger partvidékén zajló kereskedelem általában a térség stabilitását és gazdasági virágzását eredményezte, miközben kulturális és politikai hatásokat is közvetített a régióban. A varégok főként távolsági kereskedelemmel foglalkoztak, és bekapcsolódtak a régió kereskedelmi életébe. A kereskedelmet szigorú ellenőrzésük alá vonták, kolóniákat és kereskedelmi telepeket hoztak létre, pl. Novgorod környékén és a Krím-félszigeten. A térség bevonása a kereskedelembe stratégiai jelentőséggel bírt, főként a helyi termékek, mint például prém, méz, viasz és rabszolgák iránti kereslet miatt. Ennek eredményeként a Kijevi Rusz egyik meghatározó népességévé váltak a normannok.

A varégok kereskedelmi tevékenysége révén a térség gazdasága dinamikusan fejlődött, mivel a helyi javak kereskedelme jelentős bevételt generált. Az áruk iránti kereslet és a gazdasági siker fokozta a varégok szerepét és befolyását a térségben. A politikai életben is meghatározóak voltak, hiszen a varég kereskedők jelentős ráhatással rendelkeztek, amelyet a gazdasági hatalmuk erősített. Az államiság létrehozásában is kulcsfontosságú szerepet játszottak, mivel politikai és gazdasági kapcsolataik révén aktívan részt vettek a politikai struktúrák formálásában és az államiság megszilárdításában. A varégok hozzájárultak a Kijevi Rusz politikai stabilitásához és fejlődéséhez, és ezzel meghatározó erővé váltak az államalakulatban.

Az államalkotás folyamata

A Kijevi Rusz hagyományvilágában fontos szerepet játszott a varégok „behívásáról” szóló legenda. A PVL megemlíti, hogy a varégokat elűzték és a szlávok saját kormányzásba kezdtek, ám hamar viszályok törtek ki, ami miatt a tengerentúlra, vagyis a Balti-tenger másik felére mentek, hogy behívják a varégokat, akik Rurik vezetésével elfogadták az ajánlatot.

„Földünk hatalmas és gazdag, de nincs benne rend. Jertek, legyetek a fejedelmünk, és uralkodjatok rajtunk!”[4]

A történet szerint 862-ben Rurik új emberei közé telepedett, Novgorodot tette meg központjának, ami hamarosan egy virágzó kereskedelmi központtá vált. A PVL még nagy szerepet tulajdonított Aszkoldnak és Dirnek is, akik megtelepedtek a már korábban létrehozott Kijevben.[5] Ez a legenda az alapja a normann-elméletnek, mely a továbbiakban számos vitát eredményezett, mivel létrejött egy másik tábor, az antinormann-elmélet képviselőinek csoportja, akik kevésbé – vagy egyáltalán nem – fogadták el a varégok államalkotó szerepét.

Viktor Vasznyecov: A varégok meghívása (1909) (forrás: historyextra.com)

A Kijevi Rusz létrejötte 882-re tehető, amikor Oleg fejedelem letaszította (lehet legyőzte, megölte) Aszkoldot és Dirt, így Kijev az ő kezébe került. A PVL tanúsítja, hogy Rurik halálával Oleg kezébe került a hatalom, mivel a Rurik fiának tartott Igor még fiatalkorú volt. Oleg egy hajóhad élén indult útnak, majd Kijevbe érkezve átvette a hatalmat.

„Így szólt Oleg Aszkoldhoz és Dirhez: Ti sem fejedelmek, sem fejedelmi nemzetségből valók nem vagytok, de én fejedelmi nemzetségből vagyok.”[6]

Viktor Vasznyecov: Oleg lova maradványainál (1899) (forrás: asgard.scot)

Oleg győzelmével irányítása alá került a Baltikumtól Bizáncig vezető kereskedelmi út, amely egyben a Kijevi Rusz megalakulását is eredményezte. A legfőbb kérdés, hogy eme kereskedelmi út feletti ellenőrzéssel létrejöhet-e egy állam? Oleg befolyását teljes mértékben kiterjesztette, de az államszervezés irányába tett intézkedésekről (pl. intézmények kialakítása) nem beszélhetünk. Majd csupán Vlagyimir fejedelemsége (978-1015) idején kezdődtek el ezek a folyamatok, aki 988-ba felvette a kereszténységet. Tehát ez esetben Oleg nevéhez fűződik a Kijevi Rusz létrehozása, ám ez csak egy nagyobb integráció felé tett lépésnek tudható be. De mikortól is beszélhetünk államról Kelet-Európában? Ha az „államtagadók” nézőpontját vizsgáljuk, akkor 1200 előtt még Nyugat-Európában sem jött létre olyan formáció, amit államnak lehetne nevezni. Ha egy hazai példával élünk, akkor a magyar történészek között eltérő vélemények vannak, pl. Szabados György már az etelközi vérszerződéssel azonosítja a magyar állam létrejöttét, míg Sashalmi Endre véleménye, hogy I. István csupán a keresztény magyar királyságot hozta létre, melyből később kialakult a magyar állam, ám ez csupán az 1200 táján megjelenő koronaeszme elterjedésével történt meg. De mikor jöhetett létre az állam a Kijevi Rusz vonatkozásában? Ennek megállapítása előtt érdemes kitérnünk arra a tényre, hogy meddig is állt fenn a Kijevi Rusz. A kronológiai határok megállapításához több Kijevhez köthető esemény is szóba jöhet. Az egyik lehetséges időpontnak Msztyiszlav (Nagy, 1125-1132) halála tekinthető 1132-ben, mivel ő volt az utolsó kijevi fejedelem, aki egységben tudta tartani a Ruszt. A másik lehetséges opció a 12. század közepére tehető, amikor Andrej Bogoljubszkij csapatai elfoglalták, feldúlták és kirabolták Kijevet (1169), aminek következtében jelentős gazdasági hanyatlás indult meg a térségben. A harmadik lehetséges időpont az 1240-es évre tehető, amikor a keletről érkező mongolok megjelentek és uralmuk alá vonták a Rusz jelentős részét. A három időpont közül kronológiai szempontból az utolsó áll a legközelebb, illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy az első kettő esemény esetében Kijev még fennáll (a széttagolódás időszakában is), viszont a mongol uralom előtt és alatt Kijev olyan fajta gazdasági és társadalmi átalakuláson megy keresztül, mint korábban soha. Így a történészek elfogadják, hogy a Kijevi Rusz befejezésének dátuma a 13. század elejére, pontosabban a 12-13. század fordulójára tehető. Azonban ez nem azonos a mongol hódítással, ami az 1238 utáni eseményekkel vette kezdetét. Összességében a mongol uralom előtt már megjelennek a felbomlás jelei.

Mindebből jól látható, hogy a 12. század már a részfejedelemségek kialakulásának az időszaka volt, a tényleges befolyással rendelkező központok pedig a 12-13. század fordulóján alakultak ki, amikor Vszevolod (1177-1212) vlagyimir-szuzdali nagyfejedelemi címet vett fel. Kijev befolyásának elvesztése után, a mongol uralom során Moszkva emelkedett ki, ami III. Iván (1462-1505) uralma alatt vált jelentőssé. Ő gyűjtötte össze a nagyorosz földeket, ám a moszkvai állam berendezkedését csupán unokája, IV. Rettegett Iván (1547-1584) hozta létre, aki már központi államigazgatási kormányszervek rendszerét építette ki. Ezáltal joggal kijelenthető, hogy az állam megjelenése az első orosz cár nevéhez fűződik. Ezt az államot majd birodalmi méretűvé I. Péter (Nagy, 1672-1725) növelte, amikor 1721-ben a nystadti béke után létrehozta az Rosszijszkaja imperija-t, vagyis az Orosz Birodalmat.

Viktor Vasznyecov: IV. Rettegett Iván cár (1897)
(forrás: www.cdn.britannica.com)

Epilógus

A varégok egy érdekes és sokszínű csoport volt a középkori Kelet-Európában. Eredetileg skandináv vikingek voltak, akik a 9. századtól érkeztek a Balti-tenger keleti térségébe, a mai Észtország, Lettország és Litvánia területeire. A "varég" elnevezés eredete nem teljesen tisztázott, de a legelfogadottabb elméletek szerint a bizánci görögök használták ezt a kifejezést a skandináv hajósokra utalva.

A varégok nem csak harcosok voltak, hanem kereskedők és felfedezők is. Közülük sokan letelepedtek a Balti-tenger térségében és alapítottak kereskedővárosokat. A legismertebb államuk a Kijevi Rusz volt, amelyet eme normann kereskedő-harcosok alapítottak a mai Ukrajna területén. A varégok nagy hatással voltak a Kijevi Rusz kultúrájára és politikájára és számos varég vezér is uralkodott a területen (Rurik-dinasztia). A varégok híresek voltak tengerészeti képességeikről és hajóépítési tudásukról. Hosszúhajóik lehetővé tették számukra, hogy hosszabb tengeri utazásokat folytassanak és kereskedjenek a Balti-tenger menti területekkel. Sikeresen felépítettek kereskedelmi hálózatokat és gazdasági kapcsolatokat létesítettek a Balti-, a Fekete- és a Kaszpi-tenger térségében. Emellett jelentős hatásuk volt a környező népekre is. A keleti szlávok és a balti finnugor népek kulturális és nyelvi hatásokat vettek át tőlük vagy épp fordítva. A varégoknak köszönhetően kezdtek kialakulni a kelet-európai orosz identitás alapjai.

Fontos megjegyezni, hogy a varégokról szóló információk sok esetben a történelemmel és a régészettel kapcsolatos kutatásokon alapulnak, így néha a tudósok között különböző nézetek és elméletek vannak a varégokról és a tevékenységükről. Az elmúlt években folyamatosan fejlődő kutatások és új felfedezések tovább bővítik a varégokkal kapcsolatos ismereteinket.

Véleményem szerint a normannok léte a Rusz északi részén egyértelmű. A kereskedelmi kapcsolatok révén hamar eljutottak a Fekete- és Kaszpi-tengerig. Azonban elhamarkodott döntés lenne azt gondolni, hogy csupán egy népelemnek tulajdonítható a Kijevi Rusz létrehozása. A korábbi korszakok történészeinek az álláspontjai mindig érzelmi vagy politikai és nem pedig tudományos megfontolásból születtek. A források tanulmányozása és különböző historiográfiai viták vizsgálata után úgy gondolom, hogy sem a szlávok sem a varégok nem kirekeszthetők az óorosz állam kialakításából.

Felhasznált irodalom

Források

Bíborbanszületett Konstantin, A birodalom kormányzása (De Administrando Imperio – DAI), Budapest, 2003. (ford. Moravcsik Gyula, bev. Olajos Terézia)
A normannkérdés az orosz történelemben I. Források, főszerk. Szvák Gyula, szerk. Szili Sándor, Budapest, Russica Pannonicana, 2009.
Régmúlt idők elbeszélése (Poveszty vremennih let – PVL). A Kijevi Rusz első krónikája, Budapest, Balassi Kiadó, 2015. (ford. Ferincz István)

Szakirodalom

Angi János – Bárány Attila – Orosz István – Papp Imre – Pósán László: Európa a korai középkorban (3-11. század), Debrecen, Multiplex Media, 1997.
Dolmányos István: A Szovjetunió története, Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1971.
Fedinec Csilla – Font Márta – Szakál Ferenc – Varga Beáta: Ukrajna története: régiók, identitás, államiság, Budapest, Gondolat Kiadó, 2021. (Társadalomtudományi Kutatóközpont)
Font Márta: Oroszország, Ukrajna, Rusz, Budapest-Pécs, Balassi Kiadó, 1998.
Font Márta: Árpád-házi királyok és Rurikida fejedelmek, Szeged, Szegedi Középkorász Műhely, 2005. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 21.)
Font Márta: A Poveszty vremennih let mint történeti forrás, In Régmúlt idők elbeszélése. A Kijevi Rusz első krónikája, szerk. Balogh László és Kovács Szilvia, Budapest, Balassi Kiadó, 2015. pp. 249-278.
Font Márta: Magyarok és vikingek a 9-10. századi Kelet-Európában, In Határtalan régészet évfolyam (2017) /2. szám, pp. 8-11.
Font Márta: Dinasztikus érdekek nyomában, Pécs, Kronosz Kiadó, 2018.
Font Márta: Korai szlávok a Régmúlt idők krónikájában, In Pécsi Történeti Ruszisztika. Bene Krisztián, Pécs, PTE BTK TTI Kelet-Európa és a Balkán Története és Kultúrája Kutatócsoport, 2021. pp. 9-33. (Kelet-Európa és Balkán tanulmányok 6.; MOSZT Könyvek 20.)
Font Márta ‒ Szvák Gyula ‒ Niederhauser Emil ‒Krausz Tamás: Oroszország története, szerk. Szvák Gyula, Budapest, Maecenas, 1997.
Font Márta: A magyar kalandozások és a kelet-európai viking terjeszkedés, In Font Márta – Sashalmi Endre: Állam, hatalom, ideológia, Budapest, Pannonica Kiadó, 2007. pp. 35-46.
Font Márta – Varga Beáta: Ukrajna története, Szeged, JATEPress Szegedi Egyetemi Kiadó, 2013.
Ganyelin, S. – Kallisztov, D. P. – Kazakova, N. A. – Kopanyev, A. I. – Levin, S. M. – Lihacsov, D. Sz. – Manykov, A. G. - Noszov, N. J. – Saskolszkij, I. P. – Szmirnov, I. I. – Vjatkin, M. P. – Volk, Sz. Sz.: A Szovjetunió története. A legrégibb időktől a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig, Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1980.
Gyóni Gábor: A középkori Novgorod politikatörténete, Budapest, Russica Pannonicana, 2018.
Heller, Mihail: Az Orosz Birodalom története. kötet, Budapest, Osiris Kiadó, 1996.
Katona Csete: A varég-ruszok és a steppei népek viszonya a viking korban (9-11. század közepe), Doktori (Ph.D.) értekezés (kézirat), Debreceni Egyetem BDT, 2019.
Katus László: Európa története a középkorban, Pécs, Kronosz Kiadó, 2014.
Kljucsevszkij, O.: Előadások az orosz történelemről. Második előadás, In Az orosz történelem egyetemessége és különössége, szerk. Krausz Tamás, Szvák Gyula, Béládi László, Budapest, ELTE, 1982, pp. 73-83. (ford. Németh Zsuzsa)
Makai János: Klió labirintusában. A történetírás a Kijevi és Vlagyimir-szuzdali Ruszról, Eger, Líceum Kiadó, 2018.
Mordovin Maxim: A normann-elmélet Oroszországban a kezdetektől napjainkig, In Korall évfolyam (2006) /24-25. szám pp. 118-157.
Polgár Szabolcs: Kelet-Európa kereskedelmi kapcsolatai az írott források alapján (750-1000), Budapest, Balassi Kiadó, 2019.
Szkrinnyikov, Ruszlan: Az orosz birodalom születése, Budapest, Maecenas, 1997.
Szolovjov, M.: Oroszország története a legrégibb időktől, In Az orosz történelem egyetemessége és különössége, szerk. Krausz Tamás, Szvák Gyula, Béládi László, Budapest, ELTE, 1982, pp. 53-57. (ford. H. Róna Judit)