A Rise of Empires: Ottoman című sorozat második évadjának kritikáját tartalmazó cikk kapcsán hívta fel a figyelmemet Danka Balázs szerkesztőtársam egy nagyon érdekes kérdésre. Egészen pontosan az uralkodói évszámok használatára, ugyanis górcső alá véve észrevehetjük, hogy nincs az uralkodók esetében egy olyan standard számozás, amely minden uralkodónál egyformán érvényesülne. Mire is gondolok pontosan? Nos, alapvetően egy uralkodó kezdő uralkodói évszámát általában a koronázásától számítjuk. Ugyan ez általánosságban valóban igaz, azonban a történelemben számos olyan helyzet adódott, amikor a koronázás valamely oknál fogva nem teljesülhetett végérvényesen.

Szerkesztőtársammal úgy gondoljuk, hogy erre a legjobb példát I. Hunyadi Mátyás uralkodói datálása szolgáltathatja, akit többnyire 1458-tól ismerünk el magyar királynak, azonban koronázása csak jóval később, 1464-ben valósult meg ténylegesen. Cikksorozatunkban ezt a kérdést járjuk körbe, erre vonatkozó példákat és ellenpéldákat hozunk a saját kutatási területeinkről. Jelen írásomban főként a Hunyadi-korszak vonatkozásában kívánom bemutatni a kérdést.

A három feltétel fontossága I. Károly esetében

A magyar uralkodók legitimitását figyelembevéve három feltételnek kellett egyidejűleg érvényesülnie annak érdekében, hogy az uralkodót törvényes királynak ismerjék el az országban. Egyrészt szükség volt a Szent Koronára, amely magát az országot testesítette meg az uralkodó és a nép számára. A koronázásnak hagyományosan Székesfehérváron kellett megtörténnie a legfőbb egyházi személy, az esztergomi érsek által. Ennek a három szempontnak kellett teljesülnie annak érdekében, hogy valakit ténylegesen az ország királyaként ismerjenek el. Abban az esetben ez nem is jelentett problémát, hiszen egy egységes országban ezek a feltételek könnyen teljesülhettek, azonban a polgárháború, vagy éppen az ellenkirályok jelenlétében már igen nagy nehézséget jelentett ennek a három tényezőnek a megvalósulása. Ugyanide tartozik még az a tényező is, hogy általánosságban a királyi koronázások egyházi ünnepnapokon szoktak bekövetkezni, de a késő középkor folyamán ezt számos tényező módosíthatta.

Caroberto 1310-es koronázásának korabeli ábrázolása. Forrás: wikimedia

A három feltétel fontosságának kihangsúlyozására a legjobb példa lehet Anjou Caroberto, azaz I. Károly uralomra kerülését kiemelni. Caroberto legitim uralmának megkezdéséhez szövevényes út vezetett – előbb Přemysl Vencel (1301–1305), majd pedig Wittelsbach Ottó (1305–1307) birtokolta a koronát és számos oligarcha támogatását. Ez jól tetten érhető az uralkodási évszámának behatárolását illetően is, hiszen I. Károly azon uralkodók közé tartozik, akinek a lehető legnagyobb vita van uralkodási éveinek számozásával kapcsolatban. Noha az interregnum időszakában Caroberto hívei csaknem minden évben igyekeztek megkoronáztatni jelöltjüket, ezek közül hármat tartunk a legjelentősebbeknek.

Rögtön az elején, 1301 tavaszán az őt támogató Bicskei Gergely esztergomi érsek önhatalmúlag megkoronázta Carobertot, azonban nem Székesfehérváron, de nem is a Szent Koronával, mivel az nem volt a birtokukban. Caroberto pártjának masszív kitartása és a pápa támogatása által 1307-re voltaképpen Caroberto maradt az ország egyedüli királyjelöltje, amely révén 1308. nov. 27-én a pesti domonkos templomban a résztvevők királyukká választották őt. A koronázásra csak 1309 nyarán kerülhetett sor, azonban a ceremónián megint az a két dolog hiányzott a legjobban, ami az első koronázás esetében is – Székesfehérvár városa és a Szent Korona. Végül 1310. augusztus 27-én kerülhetett sor Caroberto harmadik és egyben teljes koronázására, ahol már ténylegesen legitim uralkodóként nyert felszentelést. Ugyanakkor annyi csorbította a királyi uralom beteljesülését, hogy a jelentős oligarchák passzíválták jelenlétüket az eseményen – ezért is szokás Caroberto utolsó uralkodási évszámának kezdetét nem 1310-hez, hanem az első jelentős győzelemként elhíresült 1312-es rozgonyi csatához viszonyítani. Ez alapján jól kivehető, hogy Caroberto esetében sem beszélhetünk konkrét kezdeti uralkodási évszámról, hiszen számos eseményhez, koronázási kísérlethez lehet kötni uralkodásának kezdetét. Ebben az esetben azonban javarészt az 1301-es évszám dukál, mivel ez fejezi ki legjobban Caroberto jelenlétét az országban és uralkodói jelentőségét a 14. század első felében.

Caroberto ábrázolása a Thuróczy-krónikában. Forrás: wikimedia

Uralkodási datálások a Hunyadiak korában

A vizsgált korszakunkra rátérve, elsőként Habsburg Albert uralkodási datálást tartom érdemesnek kiemelni. Habsburg Albert trónigényének jogalapja 1402-re vezethető vissza egy, még az ő apja, IV. Albert osztrák herceg és Luxemburgi Zsigmond (1387–1437) által kötött egyezményre. IV. Albert 1404-es halála révén ez az örökség fiára szállt, akit Zsigmond vett pártfogásába. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy egyetlen leányát, Luxemburgi Erzsébetet eljegyezte Alberttel. 1421-ben ezt a dinasztikus kapcsolatot házasság követte, amivel biztosítva volt a magyar előkelők számára Albert öröklése. 1437. december 9-én bekövetkezett Zsigmond halála, melynek következtében december 18-án a magyar rendek királlyá választották Habsburg Albertet, aki az első Habsburg lett a magyar trónon.

A zavaros események miatt vannak olyan feltételezések miszerint egyedül csak egy szűk réteg választotta Albertet Zsigmond utódjául, akik Zsigmond reformjait kívánták felülírni ezáltal. Egyes feltételezések szerint Albertet szokatlanul gyorsan választották meg elődje halálát követően. Anderle Ádám úgy vélte, hogy ekkoriban a Magyar Királyságban jelen volt egy bizonyos aragón párt, akik I. Aragóniai Alfonzot (1416–1458) kívánták a magyar trónra ültetni – ezt a feltevést azzal lehet indokolni, hogy később, az I. Ulászló halálát követő anarchia éveiben ténylegesen előkerült az ő neve is a burgundiai király mellett. Pálosfalvi Tamás azonban rámutatott arra, hogy a Magyar Királyságban jelen volt egy lengyel párt, akik már ekkor, tehát Zsigmond halálakor az 1434-ben trónra kerülő lengyel Ulászlót kívánták a trónon látni.

Láthattuk tehát, hogy az egyik nagyon fontos dátum 1437 Albert kezdő uralkodási évszámát illetően, s javarészt ezt is alkalmazzák a régebbi irodalmak. Az újabb kronológiában azonban kezd előtérbe kerülni az a nézet, hogy annak törvényes koronázásától, tehát 1438. január 1-étől számítsuk Albert uralkodási évszámát. Nincs is ezzel a szemléletmóddal kapcsolatban semmi probléma, egyedül talán csak az, hogy más uralkodóknál nem feltétlenül a koronázást tekintjük a regnálás kezdetének – ez alapján ugyanis meglehetősen nehezen lehetne értelmezni I. Ulászló magyar–lengyel király uralkodását, révén, hogy őnála egyáltalán nem volt olyan koronázás, amely által uralkodása teljesnek, legitimnek lenne tekinthető.

Habsburg Albert ábrázolása egy 16. századi festményen. Forrás: wikimedia

Ulászlót ugyanis a kirobbanó polgárháború következtében végül 1440. július 17-én koronázták magyar királlyá Habsburg Albert fia, a csecsemő V. László ellenében. A koronázásra Székesfehérvárott az esztergomi érsek által került sor, bár a Szent Korona hiányában, mivel az az özvegy királyné, Luxemburgi Erzsébet birtokában volt, aki azt gyermekével együtt később át is adta III. Frigyes osztrák hercegnek. Ennek következtében a rendek egy addig értelmezhetetlen döntésre szánták rá magukat, ugyanis kimondták, hogy a Szent Korona hiányában a rendek egyetértésében bármilyen más eszközzel helyettesíthetik azt örök időre. Így koronázták meg végül Ulászlót a Szent Korona helyett Szent István halotti fejereklyetartójával. Ez alapján Ulászló koronázása a rendek által megfogalmazott dokumentum révén törvényesnek volt tekinthető, egyedül annyi problematikával, hogy az ellentétes oldalon álló V. Lászlót szintén törvényes keretek között koronázták meg két hónappal korábban, május 15-én Székesfehérvárott, az esztergomi érsek és a Szent Korona által.

Az ellentétek következtében létrejövő fegyveres konfliktus egészen Ulászló 1444-es várnai haláláig zajlott. Ezt követően a rendek egyöntetűen elfogadták V. László regnálásának legitimitását, s érvényesnek fogadták el az 1440-es májusi koronázását. Az újra koronázásra nem is lehetett volna lehetőségük, ugyanis László a rokona, Frigyes osztrák herceg gyámsága alatt állt, aki nem volt hajlandó kiadni őt a magyar nagyurak kérésére sem, hiszen Lászlóban látta a lehetőséget kiterjeszteni hatalmát az általa uralt területekre. Ennek következtében választották meg Hunyadi Jánost Magyarország kormányzójává (1446–1452), hiszen a Frigyessel megkötött paktum értelmében a kormányzói hatalom V. László nagykorúságáig tartott volna, azonban 1452-ben az osztrák és a cseh rendek kikényszerítésére Frigyes végül kiengedte a fogságnak felérő gyámságból Lászlót, aki a rokoni kapcsolatok révén Cillei Ulrik kezei alá került. Voltaképpen ez a két évszám tekinthető a legfontosabbnak V. László uralkodása esetében, ugyanis kiszabadulásakkor, azaz 1452-ben nem került sor újabb koronázásra, ugyanis előzőleg a rendek megállapodtak abban, hogy elfogadják és érvényesnek tekintik az 1440-es koronázást, mivel a teljesülendő feltételek alapján teljes mértékben törvényesnek volt tekinthető. Érdemes lehet ugyanakkor itt megemlíteni még az 1445-ös évszámot is, hiszen az egész ország ténylegesen ekkor fogadja el Lászlót az ország királyának.

V. László és Cillei Ulrik alakja Székely Bertalan festményén. Forrás: wikimedia

Érdekes ugyanakkor a helyzet I. Hunyadi Mátyás esetében is. Közismert az ő története, amint elfogja V. László a bátyjával, Hunyadi Lászlóval együtt, majd pedig az idősebbik Hunyadi fiú lefejeztetését követően Mátyást magával viszi túszként a cseh területekre. 1457. november 23-án azonban jelentős változás állt be V. László hirtelen halálával. Mindeközben az országban Szilágyi Erzsébet, Szilágyi Mihály és Vitéz János minden erejükkel igyekeztek olyan politikai helyzetet teremteni, amely által részt vehetnek az ország vezetésében. 1458 januárjában a budai országgyűlés keretén belül a Hunyadi-liga elérte, hogy az ország vezetői beleegyezzenek Mátyás királlyá történő kinevezésébe. Megkoronázni azonban még nem volt lehetőségük az új királyt, mivel – csakúgy, mint I. Ulászló esetében is – a Szent Korona nem volt az országban, ugyanis III. Frigyes (ekkor már) német-római császár kezében volt.

Frigyes továbbra is hajthatatlannak mutatkozott a korona kiadatását illetően, ugyanis számára ez egy aduász volt a saját hatalma kiterjesztése, valamint ellenfele, a választott magyar király legitimitásának akadályoztatása végett. A kérdés megoldását az is nehezítette, hogy Mátyásnak számos belpolitikai kihívást kellett orvosolnia – németújvári szervezkedések, husziták elleni háborúk, Szilágyi Mihály tevékenysége, stb. –, s csak ezek után tudott ismét a Szent Korona visszaszerzésére koncentrálni. Végezetül 1462-ben kerültek a felek tárgyalóasztalhoz, majd az ott tető alá hozott megegyezést 1463. július 19-én a bécsújhelyi szerződés keretein belül erősítették meg végérvényesen. Frigyes végre valahára a pápa nyomására 80 ezer aranyforintért és számos településért cserébe átadta Mátyásnak a Szent Koronát. Ennek következtében kerülhetett sor Mátyás koronázására 1464. március 29-én Székesfehérvárott a hagyományoknak megfelelően.

Hunyadi Mátyás a magyar trónon Benczúr Gyula festményén. Forrás: wikimedia

Konklúzió

Mátyás esete ugyanakkor felveti bennünk a kérdést, hogy amennyiben Habsburg Albertnál újabban a koronázástól számítjuk uralkodásának kezdetét, akkor vajon ezt kellene-e alkalmaznunk Mátyás esetében is – tehát az 1464–1490-es uralkodási datálást? Nos, bármennyire is jogos lehet a kérdés, azt fontosnak tartjuk leszögezni, hogy minden uralkodó esetében más és más lehet a helyzet, mások voltak ugyanis a körülmények, a trón öröklésének menete, valamint az út a trónig. Ennek következtében lehet többfajta a megközelítés, azonban érdemes eldöntenünk, hogy melyik esetben mi lehet a legcélravezetőbb. Mindenesetre, ha ilyen kérdéssel szembesülünk, érdemes lehet elgondolkodni rajta, hogy az uralkodói évszámokat milyen egységes séma alapján tudjuk a legobjektívebben meghatározni az átláthatóság és a logika érdekében.

Bibliográfia

• Anderle Ádám: „Az aragón kapcsolat – V. Alfonz, el Magnánimo és a magyar trón.” In Történelmi Szemle 1996/38:4. 401–411.
• Csukovits Enikő: Az Anjouk Magyarországon I. rész. I. Károly és uralkodása (1301–1342). MTA Bölcsészettdományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Budapest, 2012.
• Kovács Péter: Matthias Corvinus. Officina Kiadó, Budapest, 1990.
• Engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története 1301–1526. Osiris Kiadó, Budapest, 1998.
• Fraknói Vilmos: „A Hunyadiak és a Jagellók kora (1440–1526).” In A magyar nemzet története IV. (Szerk. Szilágyi Sándor) Athenaeum, Budapest, 1896.
• Fraknói Vilmos: A magyar királyválasztások története. Athenaeum, Budapest, 1921.
• Fraknói Vilmos: Hunyadi Mátyás király 1440–1490. Magyar Történelmi Társulat kiadása, Budapest, 1890.
• Fügedi Erik: „A magyar királykoronázások rendje a középkorban.” In: Székely György: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Memoria saculorum Hungariae (4). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984. 255–273.
• Kubinyi András: Mátyás király. Vince Kiadó, Budapest, 2001.
• Mályusz Elemér: „A magyar rendi állam Hunyadi korában.” In Századok 1957/91:1–4. 46–123.
• Mályusz Elemér: „Az első Habsburg a magyar trónon.” In Aetas, 1994/9:1. 120–50.
• Pálosfalvi Tamás: „Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága.” In Századok 2022/3. 459–503.
• Pálosfalvi Tamás: „Mennyi ideig tartott Nándorfehérvár első ostroma? – Gondolatok egy »páratlanul rosszul ismert« esemény kapcsán.” In Történelmi Szemle 2017/59:3. 417–438.
• Pálosfalvi Tamás: „Szegedtől Újvárig. Az 1458–1459. esztendők krónikájához.” In Századok 2013/147:2. 347–380.
• Pálosfalvi Tamás: Nikápolytól Mohácsig 1396–1526 – Nagy csaták (Sorozatszerk.: Hermann Róbert), Zrínyi Kiadó, Budapest, 2005.
• David, Papajík: „V. László magyar és cseh király halálának oka.” In Történelmi Szemle 2016/58:1. 115–126.
• Szabó Dezső: „Albert királlyá választása.” In Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik, történetírói működésének negyvenedik, szemináriumi vezetőtanárságának harmincadik évfordulója ünnepére. Franklin-Társulat, Budapest, 1917. 312–325.
• Szabó Dezső: Küzdelmeink a nemzeti királyságért 1505–1526. Budapest, 1917.
• Vlasics Bálint: „»Bella gerant alii…«? – Avagy amikor mégiscsak hasznos a háború.” https://kozepkoreskoraujkorklub.blog.hu/2022/08/12/_bella_gerant_alii_avagy_amikor_megiscsak_hasznos_a_haboru (Letöltve: 2023. 03. 15.)
• Vlasics Bálint: „Az első Habsburg Magyarországon – I. Albert élete és uralkodása.” https://ujkor.hu/content/az-elso-habsburg-magyarorszagon-i-albert-elete-es-uralkodasa (Letöltés: 2023. 03. 12.)
• Vlasics Bálint: „Az első Jagelló a magyar trónon – I. Ulászló uralkodása.” https://ujkor.hu/content/az-elso-jagello-a-magyar-tronon-i-ulaszlo-uralkodasa (Letöltés: 2023. 03. 12.)