Az Oszmán Birodalom felemelkedése: Mehmed vs Vlad sorozatkritika

Fikciók és tények

Facebook

2023. február 05. - Vlasics Bálint

A tavalyi év végén jelent meg a Netflixen Az Oszmán Birodalom felemelkedésének második évada Mehmed Vlad ellen alcímmel. Az első évad nagy sikerén felbuzdulva a készítők folytatták a sorozatot, amely középpontjába Konstantinápoly 1453-as elfoglalása után az 1462-es havasalföldi hadjárat került – azon belül is II. Mohamed (1451–1481) és III. Vlad Țepeș (1456–1462) ellentétére. Ezen téma esetében a készítők igen nagy fába vágták a fejszéjüket, ugyanakkor tény, hogy Dracula nevét az egész világon ismerni vélik Barm Stoker azonos címet viselő művének köszönhetően.

Az eredetileg Rise of Empires: Ottoman címen futó, a Netflix által forgalmazott török-amerikai dokudráma sorozat hatalmas sikert aratott első évadában Konstantinápoly 1453-as elfoglalása került bemutatásra, amely konkrét űrt töltött be az esemény feldolgozásával és hatékony ismertetésével. A sorozat műfaji besorolása hibrid dokudrámának tekinthető, mivel az eseményeket bemutató színészi játék mellett megszólalnak az adott történelmi korszak szakértői is, tudományos keretek között vizsgálva, elemezve a sorozatban közvetlenül látottakat. Ezáltal a történet egy történelmi sorozat izgalmát hozza, miközben dokumentumfilmszerű ismertekkel látja el a nézőket.

A 2. évad egyik ikonikus posztere. Forrás: netflix.com

Az első évad valóban egy nagyon alapos és szükségszerű feldolgozása volt Konstantinápoly elfoglalásának, hiszen a törökök már megpróbálkoztak korábban, 2012-ben az esemény feldolgozásával (Fetih 1453), azonban az korántsem aratott olyan nagy nemzetközi sikert, lévén, hogy a kereszténység ellen meglehetősen ellenszenves nézőpontot vonultatott fel. Éppen ezért volt nagyon merész és egyben meglepő vállalkozás Emre Şahin török–amerikai filmrendező vállalkozása. A szemléletbeli különbség azonban a sorozat nézése közben már egyből érezhetővé tette, hogy szakítva a 2012-es film hátrányaival az oszmán és egyben a török történelem legnagyobb győzelmét úgy kívánja ez a sorozat feldolgozni, hogy végig nyitott a másik fél, jelen esetben a keresztény kultúrkör elveinek, motivációinak és tekintélyének az elismerésére. Ez az irányvonal olyannyira jövedelmezőnek bizonyult, hogy két évre rá megérkezett a sorozat második évadja is.

Elsőre furcsának hatott, hogy mégis miképpen lehet ezt a sorozatot folytatni, hiszen 1453-ban sor került az Oszmán Birodalom kétségtelenül legfényesebb győzelmére, amely teljes mértékben megváltoztatta az akkori világrendet. Az ezt követő évek eseményei között számos kudarc is jelen volt (pl. 1456-os nándorfehérvári ostrom) annak ellenére, hogy kétségtelenül az Oszmán Birodalom fénykoraként beszélhetünk erről az időszakról. Mindezek alapján a sorozat készítői egy olyan eseményt kívántak feldolgozni, amely sorozatba illően izgalmas, érdekes, nem is teljesen ismert, s jól tetten érhetőek benne a szereplők motivációi. Nos, az Oszmánok második évadja ezt teljes mértékben teljesítette is. Összevetve az első évaddal, ami elsőre szembeötlő különbségnek tűnik, az a megszólaló szakemberek, történészek személye. Legnagyobb sajnálatra nyoma sincs angolszász szakértőknek (pl. Roger Crowley), helyüket török történészekkel pótolták, amely azt a látszatott keltette előzetesen, hogy kizárólag az oszmánok nézőpontja érvényesül az évad során. Ugyanakkor érdemes kiemelni azt is, hogy két román történész, Andrei Pogăciaș és Mihai-Florin Hasan is szakértőként volt jelen a sorozatban, illetve szintén két román származású színész alakította Vladot (Daniel Nuță) és hozzá hű egyik hívét, Dimitriet (Radu Micu) is, amely jól mutatja, hogy a készítők most is alaposan félkészültek a téma bemutatására és érzékeltetésére. Ha már szóba kerültek a színészek, érdemesnek tartom külön kiemelni az első évadban is remekül játszó Tuba Büyüküstünt, aki a szultán nevelőanyját, Mara Brankovicsot alakítja, s Cem Yiğit Üzümoğlu, aki II. Mohamed szerepében remekelt ismételten az Oszmán Birodalom vezetőjét alakítva különösen nagy súlyt helyezve a szultán belső motivációira és uralkodói erényeire egyaránt.

II. Mohamed (Cem Yiğit Üzümoğlu) és Mara hatun (Tuba Büyüküstün). Forrás: fictionhorizon.com

A második évad története nyolc évvel Konstantinápoly és öt évvel Nándorfehérvár után veszi fel a fonalat – igaz, utóbbiról nem feltétlenül esik szó a bevezetésben. Ez amúgy az egész sorozatra rányomja bélyegét; az eseményekből valóban csak annyit tár a nézők elé közvetlenül, ami teljes mértékben szükségszerű – elvétve esik csak szó a kudarcokról. Mégsem lehet rá azt mondani, hogy elferdíti az igazságot, vagy éppen árnyalná, hiszen ahol szükséges, ott megemlít vagy kiemel egyes részleteket (pl. a magyarok szerepét a térségben vagy éppen Hunyadi hadi győzelmeit az oszmán seregek felett), ennek ellenére nem fordítanak rá túlságosan nagy hangsúlyt, révén, hogy nem a vesztes ütközeteiknek, csatáiknak kívánnak emléket állítani. Ez egyfelől pozitívum a török felfogás számára, másfelől viszont néha kissé nevetséges párbeszédekhez vezet, amelyre például a 2. részben került sor Hunyadi Mátyás és Mara hatun tárgyalása során. Attól függetlenül, hogy sajnálatos módon Mátyásból egy osztrák herceget faragtak voltaképpen, elhangzik egy olyan utalás is Brankovics lányától, hogy ha felbőszíti valaki az oszmánokat, akkor példát lehet venni XI. Konstantinról (1448–1453), aki Konstantinápoly ostroma során lelte hősi halálát, s holttestét nem, csak lila papucsát találták – mondván ennyi maradt róla az utókornak. A sorozatban Mátyást alakító színész erre látszólag megilletődötten vonja le a következtetést, azonban ez nyilvánvalóan a török oldal felől némi „túlzásnak” hathat a magyar nézők számára, hiszen hat évvel járunk csupán Nándorfehérvár után, ahol az oszmán seregek brutális (!) vereséget szenvedtek.

Ugyancsak a magyarok jelentőségére utal, ami az évadban többször is előkerül, miszerint hogy Havasalföld egyedül magára van utalva, s csak a magyarok által, a magyarokkal szövetségben képes sikerrel járni, azaz legyőzni az oszmánokat. Ennek következtében a történetben szereplő Vlad hol fenyegetőzve, hol pedig könyörögve fordul Mátyáshoz, hogy segítséget kérjen az oszmánok ellen. Ez egyrészt nem teljesül, amely olyan hatást kelt az epizódok során, mintha Mátyás igazságtalanul hitegette volna Vladot, hogy a vesztét okozhassa – bár ez némileg igaznak is vehető Mátyás oszmánellenes politikáját ismerve –, ugyanakkor azt is érzékeltetheti, hogy Vlad felett csak a magyarok passzivitását elérve tudnak győzelmet aratni az oszmánok. Másfelől vizsgálva azt vonhatjuk le mindezekből, hogy kissé el van túlozva a sorozatban Havasalföld szerepköre, hiszen a Vlad által felkínált szövetséget úgy állítják be, mintha a Magyar Királyság és Havasalföld ugyanabban a pozícióban lennének, s két független nagyhatalom kívánna egymással szövetkezni egyenlő felekként. A valóságban erről egyáltalán nem beszélhetünk, Havasalföld ugyanis sokkalta inkább alárendelt viszonyban állt mind a magyarokkal, mind pedig az oszmánokkal. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Havasalföld mind magyar, mind pedig oszmán szempontból ütközőállamnak volt tekinthető (Moldvával együtt) a két nagyhatalom sakktábláján, így bármi is történt a területén arról nem az adott havasalföldi fejedelem, hanem e két nagyhatalom vezetője döntött.

Vlad Țepeș szerepében Daniel Nuță román színész. Forrás: news.paperwriter.ca

Ugyanitt szeretnék rátérni a sorozatban előkerülő fikciós elemekre is. Nyilvánvalóan az alapos történeti tények mellett a történet íve és a sorozat jellege megkívánta bizonyos fikciók alkalmazását. A készítők fantáziálásához a legfőbb alapot maga az évad története szolgáltatta a készítők számára – avagy a két testvér, Mohamed és Vlad ellentéte –, akik meg is ragadták azt. Mindketten az oszmán udvarban nevelkedtek, tesvérré fogadták egymást, gyerekként sokat tanultak a másiktól, majd pedig felnőttként, két külön államalakulat élére állva az lett a végzetük, hogy a hatalomért cserébe egymás életét vegyék egy végső összecsapás alkalmával. Ez, illetve az e mögött játszódó udvari intrikák, belső összeesküvések élezik ki mindjobban a két fél viszonyát egymással.

Mindemellett előkerülnek a legendák is a hadjárat vonatkozásában, úgymint a pestis által fertőzött oláhok támadása (4. rész), vagy éppen a janicsárnak öltözött havasalföldiek ármánykodásai (1. rész), de lehet említeni a háttérben meghúzódó érzelmi szálak kibontakozását és feszélyezését is – pl. Vlad kémjeinek orvtámadását a szultán első asszonya és fia, Bayezid ellen (3. rész). Ugyanakkor megfigyelhetőek bizonyos túlzások is, például a merénylet esetében a megszólaló történész kiemeli, hogy 1389-ben ugyanilyen kémek végeztek I. Murád (1362–1389) szultánnal is az első rigómezei ütközet esetében. Ez az utalás például csak említésre kerül, nincs részletesen kibontva, holott történelmi tény, hogy a szultánt meggyilkoló Miloš Obilić egy szerb főúr volt, s tettét nem alattomban, hanem a nyilvánosság előtt tette. Ugyancsak ilyen érdekesség a 6. részben elhangzó mondat a szultán szájából: „Nem mi akartuk ezt a háborút, de mi fogjuk befejezni!” Nyilvánvalóan a történet szempontjából fontos ez a mondat, s a sorozat által állítottak alapján valóban megállja ez a helyét, de ha feltesszük a kérdést, hogy egy államalakulat elfoglalását mennyire lehet védekező hadjáratként leírni, akkor már teljesen más következtetéseket vonhatunk le magunkban. Más kritikákat áttekintve kiemelhetjük még, hogy az első évadhoz képest a legfőbb különbség az lehet, hogy míg ott az ellentétes oldal nézőpontját, véleményét is jó alaposan körüljárták, bemutatták, a második évadban ez hiányzott, nem feltétlenül volt jól kidolgozva, hiszen Vlad motivációi sem egyedül a gyerekkori testvéri viszony felrúgásából eredeztethetőek. Ebben az esetben érdemes lett volna körbejárni Havasalföld lehetőségeinek korlátait és esélyeit – akkor talán nem adhatott volna módot a sorozat félreértésekre a Magyar Királyság és Havasalföld közötti viszonnyal kapcsolatban.

Az oszmán sereg élén II. Mohameddel (Cem Yiğit Üzümoğlu). Forrás: theenvoyweb.com

A másik ilyen érdekes sarokpont kétségtelenül Vlad személyéhez köthető. Az évad számára az egyik legnagyobb veszélyt az jelentette sok kritikus szerint, hogy vajon követni fogja-e azt a tendenciát, ami jelen van a Draculával foglalkozó médiatermékekben, feldolgozásokban. Nos, a sorozat alapján kijelenthetjük, hogy ez a feltételezés alaptalannak bizonyult, ugyanis a sorozatban is szakértőként megszólaló Pogăciaș román történész véleménye alapján ez a sorozat a lehető legvalóságosabban dolgozta fel Vlad Țepeș életét és cselekedeteit. Pogăciaș szavait igazolhatja, hogy Romániában sokan nemtetszésüket fejezték ki a Daniel Nuță által alakított Vlad sorozatban történő megjelenítése miatt, s hiányolták az amerikaiak által főként terjesztett mitikus Dracula értelmezést. Bármennyire is realisztikusan közelítettek a készítők a téma felé, Vlad későbbi életére nagyon kevés utalás történt – egyedül csak 15 évvel később találkozhattunk konstantinápolyi tetemével. Arra sajnálatos módon már nem tértek ki, hogy a megjelenített történéseket követően a Havasalföldet elhagyó Vladot a Habsburg hercegként aposztrofált Mátyás 13 évre Budán és Visegrádon is börtönbe vetette.

Összességében tehát egy nagyon jó és alapos sorozatnak tekinthetjük az Oszmánok 2. évadát, azonban Konstantinápoly ostroma után egy Vlad elleni havasalföldi hadjáratra helyezni a hangsúlyt meglehetősen szokatlan megoldásnak tűnhet. Mindenesetre feltehetjük magukban a kérdést, hogy ezek után vajon, ha lesz harmadik évada a sorozatnak, ott vajon milyen esemény kerül majd a célkeresztbe? A készítők megpróbálták überelni az első évadot a témaválasztással és a történet mély párhuzamaival, azonban történelmileg a két évad közül egyértelműen kimagasodik az első évad, legalábbis az általa feldolgozott események és azok következményei tekintetében – főként annak okán, hogy az idei évben lesz Konstantinápoly elestének 570. évfordulója.

Hasznos linkek