Az osztályommal lehetőségünk volt diákcsere-program keretében Normandiába utazni egy hétre. Ebben a cikkben az ott látott érdekességekről olvashattok egy kis beszámolót. Mi egy francia kéttannyelvű osztály vagyunk, tehát a diákcsere célja elsősorban a nyelv gyakorlása volt anyanyelvi környezetben, de természetesen a régió nevezetességeinek megtekintésére is szántunk időt és nagy örömömre szinte az összes program történelmi vonatkozású volt.

Március 13-án hajnalban indultunk repülővel Ferihegyről, majd szinte minimális késéssel szálltunk le Párizsban a Charles de Gaulle reptéren. Innen busszal utaztunk tovább és mielőtt megkezdtük volna hosszú utunkat Normandiába, tettünk egy kört a francia fővárosban, hogy legalább a busz ablakából megtekinthessük a nevezetességeket. Végighaladtunk a Champs-Élysées-n, megkerültük a diadalívet, elmentünk a Petit és a Grand Palais mellett, megnéztük az obeliszket, amit még Napóleon vitetett oda. Innen láttuk a Louvre kertjét, majd áthaladtunk a Szajna fölött, láttuk az Assemblé Nationale épületét majd kis körtúránkat az Eiffel torony lábánál fejeztük be. Normandiában egy Saint-lô nevű kisváros iskolájának diákjai fogadtak be minket, késő délután értünk oda az intézmény épületéhez és innen mindenkit hazavittek. A család, akiknél én voltam elszállásolva egy kicsi faluban lakott egy régi, nagyjából 250 éves házban, amelyhez hatalmas telek és 3 másik épület is tartozott. Az este főleg ismerkedéssel és rendezkedéssel telt. Másnap Mont Saint-Michelt néztük meg, a kis szigeten található gyönyörű apátságot. Az apátság megtekintése előtt kaptunk egy kis szabadidőt így meg tudtuk nézni a körülötte lévő házakat is. Csodás látvány volt, igazán középkori hangulatot nyújtott a sok kis utca és a régies házak, a falról pedig bámulatos kilátás nyílt a tengerre. Maga az apátság félig a sziklába van belevájva, 200 éven keresztül építették, mivel az anyagot nehéz volt bevinni a szigetre, ez a nehéz bejutás tette népszerű zarándokhellyé is, ma pedig a régió egyik leglátogatottabb látványossága.

Mont Saint-Michel

Ez után Granville-be látogattunk el, ami egy bájos tengerparti városka, itt röpke egy óra szabadidőnk volt, ami éppen elegendő volt, hogy a partra lemenjünk és egy-két kis üzletbe benézzünk. Másnap délelőtt a Saint-lô-i iskolát néztük meg, illetve egy kicsit a várost, érdekes volt körbejárni az iskolát és megismerni, hogy zajlik ott az élet és mik a különbségek a mi iskolánkhoz képest. A várost a II. világháború alatt szinte teljesen lerombolták a bombázások, amire az ott található templom is emlékeztet, melyet direkt nem építettek teljesen újra. Legnagyobb látványossága a még Napóleon által alapított nemzeti ménes és a hatalmas lovarda, így a lovak rajongóinak mindenképp érdemes ide ellátogatni. A délutánt a franciákkal töltöttük.

Granville tengerpartja

A következő napot a Pointe du Hoc megtekintésével kezdtük, mely a normandiai partraszállás szempontjából egy fontos stratégiai pont volt. A következő állomásunk szintén a D-naphoz kötődött, az amerikai temetőt és a hozzá tartozó múzeumot néztük meg. Sajnos nem tudtunk ott sok időt tölteni, és ez a rohanás nagy bánatomra az összes programunkat jellemezte. Végül egy rövid archív felvételekből összeállított filmet néztünk meg Normandia felszabadításáról, igazán érdekes élmény volt, még azoknak is, akik nem feltétlen érdeklődnek túlzottan a II. világháború iránt. Másnap Bayeuxben néztük meg a szőttest (bayeuxi szőnyeg), ami 70 méteres terjedelemben mutatja be, hogyan foglalta el Hódító Vilmos Angliát. Ezt követően még volt időnk gyorsan betekinteni a katedrálisba, majd mentünk is tovább Caenba. Itt a L’Abbaye-aux-Hommes-t (tükörfordításban: apátság a férfiaknak) jártuk körbe egy tárlatvezetés keretében. Ezt az apátságot Hódító Vilmos alapította, és később a hozzá tartozó Szent István-templomban helyezték őt örök nyugalomra. Hétvégen mindenkinek a fogadó családja szervezett programot, így mi szombaton Bayeuxbe mentünk vissza, ám ezúttal főleg sétálgattunk a kellemesen középkori hangulatú és sokszor valóban középkorból megmaradt házak közt, illetve beültünk egy palacsintázóba, ahol alkalmam volt megkóstolni a francia sós palacsintát, a galettet.

Ház Bayeuxben

A Szent István-templom főoltára

Vasárnap Saint-Vaast-la-Hougue-ben sétáltunk a tengerparton, egyszerű ám igazán kellemes program. Hétfőn, mielőtt végleg hazafele vettük volna az irányt megnéztük a múzeumot Utah Beachen, aminek különlegessége többek közt, hogy a hat megmaradt B-26-os repülőből itt található az egyetlen, ami az Egyesült Államokon kívül van. Utána Valognes-ban néztünk meg egy nemesi palotácskát, a tárlat itt főleg a XVII-XVIII. századi nemesek hétköznapjaira fókuszál és a vezetés rendkívül részletes, a hölgy szinte minden egyes tárgyról mondott pár szót. Ezzel a programmal búcsúztunk Normandiától, elindultuk hazafelé és éjfélre már meg is érkeztünk a repülővel kis hazánkban.

Amerikai katonai temető

Nagyon szerencsésnek tartom magunkat, hogy annak ellenére, hogy a csere eredeti időpontját a vírus keresztbe húzta, meg tudtuk találni a módot, hogy kijussunk. Számomra életre szóló élmény volt ez az út. Nem csak maguk a múzeumok és turistalátványosságok nyűgöztek le, de a néhol már-már fantasyba illő táj és városkák hangulata is. Számomra az is sokat dobott az élményen, hogy mivel családoknál laktunk, sokkal közelebbről meg tudtuk ismerni az ott élők szokásait és mentalitását. Normandia talán nem az első turistacélpont, amikor valaki arra vetemedik, hogy meglátogassa Franciaországot, de ez korántsem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes legalább egyszer az életben megnézni ezt a változatosan varázslatos régiót.

(A képek a szerző sajátjai)