A pápaság a IX. század második felétől kezdve egészen a 960-as évekig történelmének mélypontján volt, szeretők, gyilkosságok, intrikák hálózták be az Apostoli "Szent"széket, a pápák a nemesi pártok harcainak bábjai voltak. Ezen korszakban, 897-ben történt meg az az eset is, hogy egy holttestet elítéltek egy szabályos tárgyaláson. Ma erről fogunk kicsit részletesebben beszélni, irány az Örök Város!
A "hullazsinat" ábrázolása egy festményen (Jean-Paul Laurens, 1870.)
Előzmények
A IX. század egy igen mozgalmas évszázad volt a középkori történelemben, főleg Nagy Károly halála (814) után. A Frank Birodalom területeiért és a császári koronáért egymással versengtek a Karoling leszármazottak, és mivel a császárrá koronázást a római pápa teljesíthette egyedül, így az ő személye mindig a bonyodalmak egyik központja lett. A IX. század második felében az egyik legjelentősebb pápa VIII. János volt, akit 872-ben választottak meg (aki még emlékszik egy korábbi cikkemre, az tudja, hogy ő volt a kalapáccsal agyonvert pápa). A választáson ellenfele volt a portói püspök, Formosus, így megválasztása után nem sokkal kiközösítette és azzal vádolta meg, hogy egyszerre akart Bulgária és Porto püspöke lenni (ugyanis Formosus 866-ban Bulgária pápai legátusa lett, és nagy érdemei voltak a bolgárok közti térítés sikerében). Formosus II. Márton pápa idején (882-884) térhetett vissza Rómába, ugyanis Márton hatályon kívül helyezte az ellene hozott intézkedéseket. Mind II. Márton, mind két utódja (III. Adorján és V. (VI.) István) rövidebb ideig uralkodtak, így 891-ben Formosus került a pápai trónra. Formosus pápasága során támogatta az angliai és germán egyházakat, segítette őket (főleg a germán területen lévő egyházakat) a terjeszkedésben, térítésben, tevékenységének nagyobb része azonban Itáliában összpontosult, ugyanis nagy harcok folytak itt ekkor is. 894-ben elhunyt III. Guido itáliai király és frank császár, utódja fia, II. Lambert lett, aki már 892 óta viselte a császári titulust (Formosus kényszerből koronázta meg, nem tudott mit tenni Guido serege és hatalma ellen). A pápa azonban ekkor összefogott Karintiai Arnulf keleti frank uralkodóval, aki sereggel betört Itália területére és elkergette Lambertet (aki Spoleto városába vonult vissza), majd a pápa 896-ban császárrá koronázta, azonban egy hónap múlva, 896. áprilisában meghalt (egyesek a koronázás után egy hónappal való halál miatt azt feltételezik, hogy Arnulf is kényszerítette Formosust a koronázásra és ennek keretében akár meg is kínozhatta, de erre nincsen forrásos bizonyíték). Formosus utódja, VI. Bonifác kb. 15 napig pontifikált, ekkor köszvényben meghalt (előfordulhat, hogy meggyilkolták). Ezután a római Spoleto-pártiak (akik Lambert oldalán álltak) a pápai székre segítették VI. (VII.) Istvánt, aki fő alakja volt a „hullazsinatnak”.
A négy itáliai király egy középkori ábrázoláson, balról a második az II. Lambert
Arnulf keleti frank uralkodó majd frank császár pecsétje
A tárgyalás lefolyása
Formosus Portóban volt eltemetve, onnan hozták vissza Rómába a testét, természetesen teéjes főpapi díszben. A tárgyalás kezdete előtt nem sokkal Lambert személyesen jött el Rómába népes kíséretével, hiszen Formosus az egyik legnagyobb ellenfele volt. Amikor mindenki összegyűlt 897 januárjában a Lateráni bazilikába, megkezdődött a tárgyalás. A halott Formosust (akinek a holtteste nem volt éppen szép látvány és igen bűzlött is) a terem közepére ültették, védőügyvédet is állítottak mellé (egy diakónust), illetve természetesen ügyész is volt, aki már a tárgyalás esetén elkezdte felsorolni a vádakat. A vádak között ott volt többek között a Szentszék ellenségeivel való összefogás (ez talán Arnulfra vonatkozik), hamis eskü, és az egyik legfőbb vád az volt (és erről beszámol pl. Cremonai Liudprand Antapodosis című művében), hogy Porto püspökeként a kánonjog ellenére aspirált a pápai trónra (ahogy Cremonai Liudprand idézi az ügyész szavait: „Minthogy te Portus püspöke voltál, hogy bitorolhattad te a nagyravágyás ördögétől űzve a római széket?”). Jogosan tehetik fel egyesek a kérdést, hogy miért volt az akkora baj, hogy egyik város püspökeként választották meg Róma püspökévé, azaz római pápává? A kánonjog értelmében ezen eljárás valóban érvénytelen, már az első egyetemes zsinat (Nicea, 325) XV. kánonja is kimondta, hogy egyik városból a másikba püspök, presbiter és diakónus nem mehet át egy másikba, ha pedig átmegy, akkor kényszeríteni kell, hogy visszatérjen abba a városba, amelynek püspökévé, presbiterévé vagy diakónusává szentelték. Ennek értelmében tehát ezen vád úgymond jogos is lehetett volna, mégis alapvetően egy koncepciós perről van szó, ráadásul ne felejtsük el, hogy egy hulla volt a vádlott. Az ügyész természetesen nekiszegezte a kérdést a vádlottnak: „Tagadod-e vétkeidet?”. A halott „gyáva” módon nem felelt a kérdésre, Formosus nagyon „magánkívül” volt éppen, így a védőügyvéd szólalt fel, és azt hozta fel a halott védelmére, hogy gonosz tanácsadói „hintettek port szemébe”, azonban az ügyész ráförmedt, hogy elég ebből és követelte az ítéletet a bíróságtól.
Az elítélt, Formosus...
...és az elítélő, VI. István.
István pápa és a bíróság bűnösnek találta Formosust, István meg is átkozta majd megkezdődött az ítélet végrehajtása: leszaggatták a holttestről a főpapi öltözetet, három ujját, amelyekkel áldást osztott, levágták, majd elföldelték a hullát mint egy közönséges bűnözőt, de István újra kiásatta, és a Tiberisbe dobatta (másik verzió szerint, amit pl. Cremonai Liudprand leír a megcsonkítás és megszégyenítés után egyből a Tiberisbe dobták a holttestet). A folyóba dobás már csak azért is érdekes, mert ez egy régi szokás volt, Rómában ugyanis a legelvetemültebb gonosztevőket mindig a Tiberisbe dobták. A pápa áldást osztó ujjainak levágása eredményeképpen minden általa végzett felszentelés érvényét vesztette, István pápának ez volt az egyik legfontosabb eredmény, hiszen ő maga is püspök volt pápává választása előtt (Anagni püspöke, Formosus szentelte fel), tehát alapvetően ő is áthágta a kánonjogot, a felszentelés érvénytelenítése azonban feloldotta előző püspöksége alól.
Utóhatás
István pápa nem sokáig élvezhette ezen kétes „sikert”, ugyanis pár hónappal ezután egy római lázadás megfosztotta pápai hivatalától, a nép börtönbe csukta majd 897 augusztusában megfojtották. Utódja, Romanus rövid ideig uralkodott (3-4 hónap), bár még nála is rövidebb ideig töltötte be a pápai tisztséget II. Theodorus (897. december-december 20.). Az utóbbi mégis nagyon fontos, mert egyrészt hatályon kívül helyezte a „hullazsinat” rendelkezéseit, rehabilitáltatta Formosust és holttestét újratemettette a Szent Péter-bazilikában (ugyanis egy szerzetes megtalálta a holttestet, amit a Tiberis vize partra vetett Róma mellett). Utódja, IX. János (898-900) egy zsinati határozat értelmében elrendelte, hogy halottak felett bíráskodni szigorúan tilos. Ugyan III. Sergius pápa (904-911) újra érvénybe léptette a „hullazsinat” rendelkezéseit, Formosus testéhez már nem mert nyúlni, de sok püspököt és egyéb klerikust kellett újra felszentelnie, hiszen újra érvénytelenné váltak a formosusi felszentelések.
Van másik lehetséges értelmezés?
Természetesen ezen „pikáns” eseménynek is lehetséges többféle értelmezése. Az általam fentebb vázolt elképzelés a legelterjedtebb, de egyes kutatók máshogy vélekednek. Két érdekes értelmezést vázolnék fel:
- Joseph Duhr és Girolamo Arnaldi szerint Formosus korántsem volt Arnulf-párti, sőt, Lamberttel jó kapcsolata volt egészen 895-ig, amikor Guido spoletói herceg (Lambert unokatestvére) miatt megromlott Formosus és Lambert viszonya, amikor Guido agresszívan lépett fel a bizánciakkal szemben és emiatt kért segítséget a pápa Arnulf keleti frank uralkodótól. A „hullazsinat” egyik legfőbb ösztönzője is IV. Guido lehetett, aki elkísérte Lambertet Rómába 897-ben. Egyik érve ezen kutatóknak az, hogy ha Lambert annyira ellene volt Formosusnak, akkor a 898-as ravennai zsinaton - ahol érvénytelenítették a „hullazsinat” határozatait – miért vett részt és miért támogatta a zsinat határozatainak érvénytelenítését (ugyanis a zsinati akták szerint Lambert részt vett a tanácskozáson és támogatta a zsinat minden döntését, tehát Formosus felmentését is)?
- Van egy másik értelmezés is, mely szerint VI. (VII.) István pápa Arnulf támogatásával lett római pápa, és a Lambert bosszújától való félelmében indította meg az egész „színjátékot” egyfajta bocsánatkérés képpen.
Bárhogy is volt, ez az esemény egy hatalmas szégyenfoltként maradt meg a pápaság történetében, és az egyik legbizarrabb tárgyalásává vált az emberiség történetének, amely éppoly módon elborzasztja a mai embereket, mint amennyire viccesen hat, hogy egy hullát ítéltek el.
Források
- Hangay Zoltán: A pápák könyve, Trezor Kiadó, Budapest, 1991.
- Kulcsár Zsuzsanna: Relytéjek és botrányok a középkorban, Gondolat, Budapest, 1984.
- Gergely Jenő: A pápaság története, Kossuth Kiadó, Budapest, 1982.
- Peter Classen - Cremonai Liudprand: A Nyugat és Bizánc a 8-10. században, Bizantinológiai Intézeti Alapítvány, Budapest, 2005.
- Erdő Péter: Az ókori egyházfegyelem emlékei (Ókori Keresztény Írók 2.), Szent István Társulat, Budapest, 2018.
- https://mult-kor.hu/egy-oszladozo-papa-a-birosag-elott-mi-allt-a-hirhedt-hullazsinat-hattereben-20170810
- https://mult-kor.hu/amikor-a-halott-papat-itelik-el-a-897-evi-hullazsinat-20180821
- https://www.tessloff-babilon.hu/a-hullazsinat
- https://papasagtortenete.blog.hu/2011/12/12/a_hullazsinat
- https://www.atlasobscura.com/articles/morbid-monday-cadaver-synod
- https://daily.jstor.org/the-cadaver-synod-putting-a-dead-pope-on-trial/
- http://lexikon.katolikus.hu/H/hullazsinat.html
