A liberális nacionalizmus -és ennél fogva Kossuth és Széchenyi- helyzetét, törekvéseiket a nemzetiségek kialakuló nacionalizmusa, és nemzeti öntudatra ébredése jelentős mértékben befolyásolta, amely a magyar nacionalizmussal párhuzamosan alakult ki. Ezen mozgalmak többek között döntően hatottak Széchenyi nemzetiségi politikájára, hiszen ő személyes kapcsolatot ápolt a nemzetiségi vezetők jó részével.

A hazai kisebbségek - a horvátokat leszámítva - csonka társadalmat alkottak, vagyis a rendi-társadalmi szerkezet valamely része hiányzott. A magyarországi nemzetiségek esetében a nemesség hiányzott, mivel - ha volt is nemességük - az asszimilálódott a magyar nemességbe, a ,,natio Hungarica” -ba. Mivel a polgárság berkein belül sem volt számottevő nemzetiség - a németeket leszámítva, - az egyházi-papi rétegre hárult a feladat, hogy megszervezze a nemzeti mozgalom vezetését. A nemzetiségi írók, értelmiségiek visszanyúltak a történelem egy pontjára, amit felemeltek, esetleg vélt vagy valós tényekre alapozva elméleteket gyártottak nemzetük felemelése érdekében.

A hazai kisebbségek - a horvátokat leszámítva - csonka társadalmat alkottak

A román nemzeti mozgalmat a román görögkatolikus papság vezette. Kezdetben céljuk az volt, hogy ismerjék el őket Erdély negyedik rendjének, és vegyék be őket az erdélyi alkotmányba (Supplex libellus Valachorum), azonban ezt az erdélyi országgyűlés elutasította. A román értelmiség megalkotta a dákóromán elméletet (1812), ami a román nemzetet az ókori dákoktól eredeztette, kihangsúlyozva, hogy a magyaroknál régebben vannak a Kárpát-medencében, ergo a román nyelvnek kell Erdély hivatalos nyelvének lennie. A román nyelv fejlesztésére 1790-ben két román pap összeállította az új román nyelv nyelvtanát, ezt követte 1838-ban az első román nyelvű újság.

                              A dáko-román elmélet szerint a dákok és a rómaiak keveredéséből jött létre a román nemzet

A szlovákok nemzeti mozgalmát a római katolikus papok, evangélikus lelkészek vezették, akik megalkották a szlovák irodalmi nyelvet, mely a cseh nyelvtől független volt. A szlovákok a Nagymorva Birodalmat, azon belül is Szvatopluk uralkodását emelték (és a mai napig emelik) ki, az ő birodalmát tekintették az első szlovák birodalomnak. Anton Bernolak a szlovák nemzeti mozgalom atyja 1790-ban adta ki a nagyszombati szlovák nyelvjárás alapján készült első szlovák nyelvtan könyvet a Grammaticát, majd az ötnyelvű (cseh-szlovák-német-latin-magyar) szótárát 1825-ben. A szlovák nemzeti mozgalom másik kiemelkedő alakja Ján Kollár evangélikus író volt.       

A szerb nemzeti mozgalmat a görög ortodox papság vezette. A középkori szerb állam dicső küzdelmét emelték ki, amelyet Oszmán Birodalom ellen vívtak. Nemzeti mozgalmik első teoretikusa Dositej Obradović volt, aki megalkotta az egyesül szerb állam ideáját. Tanítványa Vuk Stefanović Karadžić, aki 1814-ben kiadta a szerb hősi népdalok gyűjteményét, illetve a szerb nyelvtant összefoglaló könyvét. 

A ruszin nemzetet is a görögkatolikus papság vezette, azonban nekik nem állt szándékukban a magyarokkal szemben állást foglalni.

A német polgárok körében jelentős arányú a magyar nemzetbe való asszimiláció. Sokan nevüket is magyarosították. Az erdélyi szászok ellenben a forradalom ellen foglaltak állást, mivel a kiváltságaik elvesztek volna a jogegyenlőség miatt.

A zsidók a németekhez hasonlóan asszimilálódtak a magyar nemzetbe, gyakran nevüket megőrizve.

A horvátokat ismerték el egyedül a magyarok politikai nemzetnek a felsorolt kisebbségek közül. A horvát nemzeti mozgalom megindítója Janko Drasković, aki 1832-es Disertia című munkájában elismerően nyilatkozik a magyar kultúra fejlesztéséről, a horvátokat a magyar példa követésére szólítja fel, azonban egyúttal tiltakozik a horvátokat asszimilálni kívánó törekvések ellen. Ljudevit Gaj másik jelentős horvát nyelvész kidolgozta az illirizmus elméletét, mely a horvát nemzet gyökereit az ókori Illírekben vélte felfedezni. A horvátok rendelkeztek horvát nyelvű színházzal (1842), újsággal, a közéletben használhatták a horvát nyelvet.

Így érkeztünk el tehát 1848-hoz, ahol miután a jogegyenlőség létrejött a nemzetiségek nem álltak meg, többet akartak! Először a szlovákok emelték fel a hangjukat, és az 1848 május 10-11.-i Lipótszentmiklósi nemzetgyűlésen felszólaltak a nemzeti egyenjogúság mellett, arányos országgyűlési képviseletet követelve.  A szerbek 1848. május 13.-a és 15.-e között Karlócán üléseztek, ahol egy Szerb Vajdaság felállítását kezdeményezték. A románok szintén ezen év májusában 15.-e és 17.-e között Balázsfalván tartottak nemzetigyűlést, ahol a szabad és teljeskörű nyelvgyakorlást, illetve a negyedik politikai nemzetnek való elismerést kérték Erdélyben. Nehéz, és rögös út vezetett az 1849-es szegedi nemzetiségi törvényhez, ami Európai szinten kivételesen liberális törvénynek bizonyult, azonban a forradalom menetét nem tudta már megfordítani, a törvény sajnos megkésett.

miután a jogegyenlőség létrejött a nemzetiségek nem álltak meg, többet akartak!

  A lipótszentmiklósi gyűlés

Látható tehát, hogy a nemzetállamok felemelkedésének, és létrejöttének idejekor nem csupán a magyar nemzet ébredt fel, hanem a Kárpát - medence többi nemzetisége is. A nemzetiségek nagy része nem kívánt sem politikailag, sem kulturálisan a magyar nemzetbe olvadni, így hát a nyugati politikai nemzetállam modell nem volt megvalósítható.

A cikksorozat következő részében a bécsi udvar politikáját és a nemzetiségek viszonyát vesszük górcső alá. Tartsatok velem a következő alkalommal is!

Források

• Csorba László: A tizenkilencedik század története; Pannonica kiadó, 2000.
• Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam; Helikon kiadó, 2020.
• Gyurgyák János: Ezzé lett magyar hazátok, Osiris kiadó, Budapest 2007.
• Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika; Budapest 1944.
• Magyarország története a 19.században; szerkesztette: Gergely András, Osiris Kiadó, Budapest 2003
• Gergely András: Magyarország története: A nemzeti ébredés kora 1790-1848: Főszerkesztő: Romsics Ignác Kossuth Kiadó, Budapest 2009.
• Regio-Kisebbség, politika, társadalom (1993. 4. évf. 4.szám.) innen Katus László – Egy kisebbségi törvény születése
• A magyar állam és a nemzetiségek. A magyarországi nemzetiségi kérdés történetének jogforrásai 1848-1993; Főszerkesztő; Balogh Sándor. szerkesztő; Sipos Levente.  Napvilág kiadó, Budapest 2002.
• Katus László: Sokszólamú történelem válogatott tanulmányok és cikkek (Pécs 2008.) Szerkesztő; Nagy Mariann 
• Magyarország története; Főszerkesztő: Romsics Ignác, Akadémiai kiadó, Budapest 2006.