A középkornak/kora újkornak talán az egyik legismertebb női uralkodója Kasztíliai Izabella, aki Aragóniai Ferdinánddal való házassága nyomán lényegében megalapozta az egységes Spanyol Királyság létrejöttét (erről később még bővebben lesz szó). Pietro Martire d'Anghiera XVI. századi itáliai történetíró írta le róla azt a mondatot, amit a címben is említettem: "Ez a nő erős, erősebb mint a legerősebb férfi." és ha megnézzük, hogy uralkodása alatt mennyi mindent tett akkor mondhatjuk, hogy ezen megállapítás annyira nem is túlzás.

Izabella 1451-ben született II. János kasztíliai király és Portugáliai Izabella első közös gyermekeként. Apja nem sokkal születése után elhunyt, s Izabella féltestvére, Henrik lépett a trónra. Az új király féltestvéreit és azok anyját szigorú felügyelet alatt tartotta, mert attól félt, hogy esetleg a nemességet maguk mellé állítva megszerzik a trónt Izabella öccse, Alfonz számára, de Alfonz 1468-ban elhunyt betegség következtében, így Izabella közelebb került a trón megörökléséhez. Henrik a saját lányát, Johannát szerette volna örökösének így Izabellát minél hamarabb férjhez akarta adni, hátha akkor lemond a kasztíliai trónról. De a lány a saját kezébe vette a sorsát, visszautasította a féltestvére által választott kérőket és Aragóniai Ferdinándhoz, Aragónia trónjának várományosához ment hozzá 1469-ben. Mikor Henrik 1474-ben elhunyt, megkezdődött a trónért folyó viszály Izabella és Johanna közt. A nemesség nagyobb része Izabellát támogatta, főleg, hogy egyes pletykák szerint Johanna nem is Henriktől, hanem a feleségének a szeretőjétől született (tehát törvénytelen gyermek volt ezen híresztelések szerint). Johanna nem hagyta magát, hozzá ment a nála sokkal idősebb portugál királyhoz, V. Alfonzhoz, hogy a hadseregének segítségével elfoglalhassa a trónt, de számításai nem jöttek be, Izabellát nem tudta leváltani és kénytelen volt alkut kötni vele, hogy elismeri őt legitim uralkodóként és lemond minden dinasztikus követeléséről a jövőre nézve, cserébe Izabelláék nem zavarják Portugália terjeszkedését Afrikában. Ez volt az alcovasi béke, amelyet 1482-ben kötöttek meg. A csatározások közben 1479-ben Ferdinánd is trónra került Aragóniában. A két királyság nem egyesül teljesen, perszonálunió alakult ki köztük, amelyben Kasztília volt a dominánsabb a jó mezőgazdasága miatt. Izabella és Ferdinánd egymás államában csak mint megbízott járhattak el (az egységes Spanyol Királyság csak V. Károly alatt fog létrejönni).

Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella

Kasztília területe az 1400-as évek elején. A század végére mind a délen fekvő Granadai Emírség, mind Aragónia egy egységes királyság részévé válik, és ez részben Kasztíliai Izabellának köszönhető.

Izabellának a riválisa kiiktatása után sem volt könnyű dolga, féltestvérének uralkodása alatt a nemesség megerősödött, hadakoztak egymással a hatalomért és veszélyeztették az ország belső békéjét. Az újdonsült királynő azonban elég erőskezűnek bizonyult ahhoz, hogy rendet tegyen az országban, korlátozta a főnemesség politikai befolyását, a királyság tanácsában rivalizálásra koncentráló nemeseket lecserélte olyanokra, akik tényleg értik a dolgukat, és még bizonyos járadékokat is megvont tőlük, ezzel kímélve az államkincstárat is. A nemességen kívül az egyházban és népe hitéletében is igyekezett rendet tenni. Próbálta megszüntetni az egyházon belüli korrupciót.1486-tól jogosult lett a püspökök kinevezésére, így a szerinte legalkalmasabbakat tudta magas egyházi pozíciókba helyezni. A spanyol inkvizíció megalapítása is az ő nevéhez fűződik, melynek élére, a főinkvizítori posztra Tomás de Torquemadát állította. A spanyol inkvizíció mind Aragóniában, mind Kasztíliában egyaránt működött, különlegessége abban állt, hogy nem a pápa hanem a spanyol uralkodó alá tartozott, eredeti célja főleg az olyan áttért muszlimok és zsidók büntetése, akikről azt feltételezték, hogy áttérésük csupán látszólagos, ez is annak a folyamatnak a része volt (a nyíltan zsidó vallásúak 1492-es kitoloncolása mellett), mely során Izabella vallásilag is egységessé szerette volna tenni az országot.

Ehhez az egységhez fontos lépés volt továbbá, hogy legyőzzék Granadát, az utolsó muszlim emirátust az Ibériai-félszigeten. A muszlimok elleni háború egészen 1492-ig tartott és Spanyolország győzelmével zárult. A győzelemhez hozzájárulhatott az is, hogy a háború vége fele Granada belpolitikai gondokkal küzdött (Abú'l Haszan Ali emír fiai, XII. és XIII. Mohamed egymással is küzdöttek a hatalomért). Granada legyőzése után nem sokkal újabb sikereknek örvendhetett Izabella és Ferdinánd, ugyanis 1492 őszén sok előkészület után végre útnak indult Kolumbusz Kristóf, hogy biztonságos kereskedelmi utat találjon Indiába, területeket szerezzen (mivel a korábban már említett alcovasi béke miatt Spanyolország nem terjeszkedhetett Afrika felé), illetve terjessze a kereszténységet az ottani népek közt.

Ez idő tájt a királyi család életében is minden rendben volt. Izabellának és Ferdinándnak 5 gyermeke volt, 1 fiú és 4 lány (Izabella, János, Johanna, Mária, Katalin), őket anyjuk szigorúan és vallásosan nevelte, s mikor sor került a házasságaik elrendezésére, akkor igyekezett mind politikailag előnyös, mind hozzájuk illő párt választani. Legidősebb lánya, Izabella a portugál trónörököshöz, Alfonz infánshoz ment hozzá 1490-ben, de férje közel egy év múlva, 1491-ben egy vadászbalesetben életét vesztette. Izabella nem akart újra házasodni, de végül kénytelen volt hozzá menni 1497-ben a portugál királyhoz, I. Mánuelhez, akitől fia is született 1498-ban, ám ő belehalt a szülésbe s két évvel később a gyermek, Mihály infáns is meghalt betegessége miatt. Izabella második gyermeke, János a német-római császár, I. Miksa lányát, Habsburg Máriát vette el, mind a fiú, mind anyja nagyon jól kijöttek a lánnyal, ám mikor 1497-ben János elhunyt és felesége túl korán adott életet a gyermeküknek, aki emiatt szintén távozott az élők sorából nem sokkal születése után, a lány visszament a császári udvarba. A harmadik gyermek, Johanna (akit később az „Őrült” jelzővel tüntetett ki az utókor) szintén a német-római császár egyik gyermekéhez ment hozzá (Szép Fülöp főherceghez), házasságuk boldog volt, és 1500-ban egy fiú is született belőle (a későbbi Habsburg Károly, V. Károly néven német-római császár). Máriát, a negyedik gyermeket a skót trónörököshöz akarták hozzá adni, erre végül azonban nem került sor, így legidősebb nővére halála után annak özvegyéhez, I. Mánuel portugál királyhoz adták hozzá. A legkisebb gyermek, Katalin az angol trónörököshöz, Artúr walesi herceghez ment hozzá, annak halála után pedig VIII. Henrik első felesége lett 1509-ben.

Izabellát megviselte gyermekei és unokái halála, 1502-ben elkezdett betegeskedni, de még nem volt olyan rossz az állapota, 1504-re viszont már csak a végrendeletének írásával foglalatoskodott, a királyságot Johannára hagyta, és megígértette Ferdinánddal, hogy nem házasodik újra. Ez év novemberében elhunyt, Granadában helyezték örök nyugalomra.

Források

• Kirstin Downey: Isabella: The warrior queen, Nan A. Talese / Doubleday, New York, 2014.
• Kalmár János: A spanyol királyságok In História 1992/5-6. szám, 17-19. oldal