Hitler életének nagyobb része feltételezem, hogy ismert a történelemkedvelők körében. Életével sok könyvtárnyi irodalom foglalkozik, nagyobb az ő személyéről szóló irodalom, mint az őáltala is tisztelt és szintén sokat tárgyalt Napóleoné. Godolataiba is beleláthatunk a III. Birodalom gazdag irattárának köszönhetően, ám lényének megértésének még csak a kezdetén járunk (ebben egyetértek John Lukaccsal), főleg azért mert az emberekben (így a történészekben is) sok az (egyébként nem alap nélküli) indulat ezen témával, Adolf Hitler személyével kapcsolatban. Én ezen cikkemmel nem ezt a könyvtárat akarom bővíteni, hanem a Führer gondolkodásának egy viszonylag kevésbé ismert szegletét, a Magyarországhoz való - meglehetősen bonyolult - kapcsolatát szeretném bemutatni. 

Korai évei 

Hitlernek a legkorábbi kapcsolatteremtése a magyarokkal (legalábbis egy bizonyos magyar személlyel) Bécsben történt. 1910-ben az osztrák fővárosban üzleti kapcsolatban állt egy zsidó (!) származású, műtárgyakkal foglalkozó magyar ügynökkel, bár a kapcsolat hamar felbomlott, de jelentősebb konfliktus nem volt köztük. Hogy Hitler mit gondolt ekkor a magyarokról, azt nem tudjuk, mivel a saját eszmetörténetét leíró Mein Kampfban nem esik szó róluk. 

Hitler és bajtársai az I.világháborúban(Hitler a jobb oldalon)

Hitler 1921. július 26-tól átveszi az NSDAP-ra újrakeresztelt párt vezetését (a párt korábbi neve Német Munkáspárt volt, csak később vették fel a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt nevet). Azonban a korai években a magyar szélsőjobboldal nem vette fel a kapcsolatot az NSDAP-val. Annak ellenére, hogy a magyar szélsőjobb igencsak élénk kapcsolatot ápolt különböző osztrák vagy nagynémet hozzájuk hasonló ideológiájú, esetenként fegyveres csoportokkal (legjobb példa erre az, hogy az 1920-as Kapp-puccs résztevevői is itt találtak menedéket), Hitler pártja valamiért elkerülte a figyelmüket egészen addig, amíg a nemzetiszocialisták hatalomra nem kerültek.

Államfőként a Háromhatalmi szerződés Magyarország általi aláírásáig

Bár kancelárrá történt kinevezése (amely igen kacifántos körülmények között ment végbe) után Európa nagyobb része félt, a magyar vezetést várakozással töltötte el az esemény, hiszen Hitler egyik fő céljának tekintette a többek között Magyarországot is nem kis mértékben megcsonkító Versailles-i békerendszer felszámolását, ennek ellenére ezekben az években a magyar diplomácia nem kereste mindenáron a Führer kegyeit. Magyarország Hitlertől remélte a határrevíziót, amit végül meg is kapott de nagy árat kellett érte fizetnie. Hozzá kell tennem azonban, hogy nemcsak Magyarország ismerte félre a Führert, azonban az angol és francia politika Hitlerrel kapcsolatos hamis téziseibe, elképzeléseibe most nem mennék bele. 

Magyarország volt többek között az az állam, aminek kormányfője először tett hivatalos látogatást Hitlernél (Gömbös Gyula), bár ez azután történt, hogy a korábbi vezető antant államok nemzetközi szerződést parafáltak Németországgal a status quo megőrzése érdekében. Hitler a Gömbössel való találkozón kimondta, hogy csak Csehszlovákiával szemben hajlandó támogatni a magyar irredenta törekvéseket. Gömbös ezután csalódottan tért haza Magyarországra, mivel Magyarország további területi igényeit csak Olaszország támogatta, amely azonban önmagában nem volt képes azok teljesítésére, így a Hitlerrel való találkozójának jelentősége eltörpül a már fent említett nemzetközi szerződés, valamint a nem sokkal Gömbös látogatása után aláírt konkordátum mellett.

Gömbös Gyula(középen) Adolf Hitlerrel(balra) és Hermann Göringgel(jobbra)

Dacára azonban az eleinte jelentkező jóindulatnak, pár év múlva már konfliktus is volt a két állam vezetői között, elsősorban Ausztria miatt, amelynek következtében Magyarországnak ,,tojástáncot” kellett járnia Berlin és Róma között, mivel Magyarország érdeke az volt, hogy mind a két hatalom együttesen támogassa revíziós céljait. A német-olasz ellentét végül megszűnt Mussolini abbeszíniai hadjárata miatt, ugyanis a nagyhatalmak közül csak Németország állt ki a Duce mellett. 

1936 augusztusában Horthy hivatalos látogatását tett Hitlernél, melynek keretében egy vadászatot is tartottak. Ez volt a kormányzó első személyes találkozása Adolf Hitlerrel. A Führer szívélyesen fogadta, ennek következtében Horthy úgy gondolta hogy egy ,,mértéktartó, okos államférfit” ismert meg, azonban emlékirataiban bevallotta, hogy tévedett. 

Engelbert Dolfuß osztrák kancellár halála után Ausztria szépen lassan átcsúszott Hitler kezébe. A Führer 1938-ban végül teljesen megszerezte Ausztriát. Az Anschluss megtörténte után Hitler egyből tervezgetni kezdte Csehszlovákia bekebelezését. Ennek keretében a Führer 1938 áprilisában hivatalos látogatásra invitálta a kormányzót Kielbe, itt azonban a ,,Főméltóságú urat” már egy másik Hitler fogadta, ,,Európa urának tartja már magát”, írja Horthy Emlékirataim című művében. Bár a Vezér most is figyelmes volt, de már teljesen máshogyan viselkedett. Ezt felismerte a kormányzó is, így nem lepte meg Hitler terve, mely szerint Magyarország támadja meg délről Csehszlovákiát, miközben a németek is ugyanezt teszik kelet felől (ezzel el lehetett volna kerülni, hogy Németországot tartsák egyértelműen agresszornak). Hitler a találkozó során biztosította Horthyt, hogy amennyiben elfogadja az ajánlatát, akkor Magyarország az általa elfoglalt területeket meg is tarthatja. Mindezek ellenére a kormányzó nem fogadta el a Führer javaslatát, ezért Hitler kénytelen volt a többi európai nagyhatalommal tárgyalni Csehszlovákia ügyében.

 Hitler és Horthy Miklós közösen utaznak egy autóban

1938. szeptember 20-án (tehát azután, hogy biztosra vehető lett, hogy Arthur Neville Chamberlain brit miniszterelnök engedni fog Hitlernek a müncheni konferencián Csehszlovákia ügyében) Imrédy Béla miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter ismét tárgyaltak Adolf Hitlerrel, azonban a két fél álláspontja nem közeledett túlságosan egymáshoz. Imrédy Béla megírta Hitlernek azt, hogy ,,a magyar kormány minden rendelkezésre álló eszközzel harcolni fog minden olyan megoldás ellen,amely a magyar kisebbség igényeit figyelmen kívül hagyja”. Imrédy levele ellenére azonban Magyarországnak csalódnia kellett, mivel Budapest száméra csak a Prágával folytatandó tárgyalások esetére helyezett kilátásba egy újabb négyhatalmi döntőbizottságot, amire, mint tudjuk szükség is lesz majd, mert a Csehszlovákiával folytatott tárgyalások kudarcot vallottak (ebben a döntésben már csak Olaszország és Németország vett részt, a franciák és britek nem). Bár a Führer még ekkor sem adta fel azon álmát, hogy a Magyar Királyság majd megosztozik vele a maradék Csehszlovákián, Darányi Kálmántól azonban ismét nemleges választ kapott.  

Ilyen előzmények után született meg az I. bécsi döntés, melynek keretében Magyarország visszakapta a Felvidék déli, főleg magyarok által lakott részét. Ez a döntés azonban csapdának bizonyult Magyarország számára, mivel így Hitler bármikor benyújthatta a ,,számlát”.  Ahogy a korabeli budapesti vicc mondta :,,egy ló, két ló, három ló ,becsapott a mázoló”. Nem sokkal ezután újabb határrevízióra került sor (amitől Hitler kezdetben ódzkodott), ugyanis Magyarország megszállta a korábban a Csehszlovák Köztársasághoz tartozó Kárpátalját. 

1939. szeptember 1-én  Németország a Blitzkrieget, azaz a villámháborús taktikát alkalmazva Lengyelországra tört, ezzel kirobbantva a II.világháborút. Nem sokkal később a szovjetek is csatlakoztak az offenzívához. Magyarország, mivel a magyar-lengyel viszony régóta hagyományosan jó volt, nem akarta megtámadni Lengyelországot. Ezt Teleki Pál, a magyar miniszterelnök pontosan meg is fogalmazta Hitlerhez írott levelében: ,,Magyarország nincs abban a helyzetben...,hogy hadműveletet kezdjen Lengyelország ellen.” Szeptember 10-én Magyarország emellett elutasította az észak-magyarországi vasútvonalak Wehrmacht általi használatára irányuló német kérést is. Budapest azonban mindezek ellenére nem sokkal később már felajánlotta a németeknek ,,bizonyos meghatározandó útvonalakon” a saját ,,személyzetükkel” való közlekedést. Lengyelország háborús veresége után Magyarország megnyitotta a kapuit a lengyel menekültek előtt, akik vagy továbbmentek valamelyik szövetséges országba, vagy itt maradtak. Amennyiben az utóbbit választották akkor több éven keresztül meglehetősen szívélyes fogadtatásban volt részük. 

Az I. bécsi döntés és Kárpátalja visszafoglalása után Magyarország revíziós igényei legfőképpen Románia ellen irányultak, ami logikus is volt, hiszen a Trianonban az anyaországtól elszakított tágabb értelemben vett Erdély területe kicsit nagyobb mint a trianoni Magyarország, és ezt a területet Románia szerezte meg. Hitler javaslata az volt, hogy a két fél egyezzen meg egymás között, ami azonban (mily meglepő) kudarcot vallott. A Valeriu Pop és a korabeli magyar diplomácia egyik legfontosabb embere, Hory András között Szörényvárott zajlott tárgyalások már az elkezdésükkor kudarcra voltak ítélve, ugyanis a román fél szerint a tárgyalások középpontjábban a lakosságcserének kellett volna állnia, a magyar kormány viszont nagyobb területek visszaadásával akarta rendezni a helyzetet. Ezek után csak a háború maradt lehetőségként, így Werth Henrik magyar vezérkari főnök augusztus 23-án kiadta a Románia elleni offenzíva tervét. Hitler azonban nem akart háborút a térségben, így inkább az olaszokkal együtt ő (pontosabban Joachim von Ribbentropp) rajzolta meg a határt. Az újonnan kijelölt határ Magyarország és Románia számára is csalódást keltő volt, mivel mind a két országnak maradt a másik territóriumán lakossága akiknek el kellet viselniük a kisebbségi létet. Mivel pedig Hitler kijelentette mindkét állam számára, hogy a határokat nem tekinti véglegesnek, az, hogy végül kinek ad nagyobb részt Erdélyből (vagy esetleg Erdély egészét) azon múlt ,, hogy kinek milyen a Németországgal szembeni "viselkedése". Magyarország ennek próbált is eleget tenni, ez elég sok téren megnyilvánult, de a legfontosabb ezen németeknek nyújtott kedvezmények közül az volt, hogy Magyarország először írta alá az ún. háromhatalmi szerződést, ezzel feladta addigi - papíron létező - semlegességét.

Források

• John Lukacs: A párviadal (ford.:Mészáros Klára), Európa Könyvkiadó, Budapest, 2018.
• Ablonczy Balázs: A visszatért Erdély, Jaffa Kiadó, Budapest, 2017.
• Bryan Cartledge: Megmaradni. A magyar történelem egy angol szemével (ford.:Bánki Vera), Rubicon-Ház Kft., 2016.
• Horthy Miklós: Emlékirataim, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2019.
• Kerepeszki Róbert:A magyar-német viszony jellemzői és változásai a Horthy-korszak második felében In Rubicon 2012/9-10. szám, 77-91. oldal
• Kerepeszki Róbert: Szó sincs hintapolitikáról! Elveszett illúziók. Kállay Miklós külpolitikájának háttere és realitása In Rubicon 2017/5. szám 14-25. oldal
• Ablonczy Balázs: A jobboldaliság változatai. Bethlen István és Teleki Pál konzervativizmusa In Rubicon 2009/1-2. szám, 48-55. oldal
• Pritz Pál: Hitler és Magyarország In BBC History 2021/6. szám, 13-18. oldal
• https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyarorszag-a-masodik-vilaghaboruban-lexikon-a-zs-F062E/h-F09B4/hitler-adolf-F0A22/  (Magyarország a második világháborúban. Lexikon A-Zs, szerk. Ravasz István)