Edesszai Ibasz az V. században Edessza városának püspökeként és az antiochiai teológia képviselőjeként vált ismertté, a VI. században pedig a „Három fejezet” vita egyik alanyaként lett egyike a kétes hírű és eretnekgyanús szerzőknek. 457. október 28-án hunyt el (múlt héten volt az évfordulója), a régóta porosodó "Egyháztörténeti érdekességek" rovat új részében pedig róla szeretnék röviden megemlékezni, kitérve életpályájára, munkásságára és a „Három fejezet” vita kapcsán őt érintő kérdésekre.

Ibasz életpályája – presbiter, püspök, fordító

Ibasz születésének helyét és idejét nem ismerjük, a IV. század utolsó évtizedeiben születhetett, de ez csupán becslés. A szír forrásokban a neve vagy Hībā, vagy Īhībā formában szerepel, ami a latin Donatus (=ajándékba adott) szír megfelelője. Rabbula püspök (Edessza püspöke volt 412/413 (?) – 435) idején említik először Ibaszt, mint presbitert, emellett pedig ő lehetett az edesszai teológiai iskola egyik prominens tagja és lényegében vezetője. Az edesszai iskola az antiochiai teológia egyik fordítói műhelyévé vált a vezetése alatt, többek között a vezetésével folyt Mopszvesztiai Theodórosz görög nyelvű műveinek szír nyelvre fordítása. Ez azért is lényeges momentum, mert Theodórosz egyébként sem elvitatható tekintélyét tovább növelte a keleti területeken, ezzel alapjául szolgált az éppen formálódó nesztoriánus egyház megerősödésének. Ez nem véletlen, hiszen a nesztoriánusok alapvetően nagy tanítójuknak tartották Theodóroszt (úgy is nevezték hogy a „Tanító”). Emellett például olyan szerzők műveit is szírre fordította egyes beszámolók szerint, mint a híres görög filozófus, Arisztotelész. Fordításai sajnos nem maradtak fent, de nincs okunk kételkedni a fordítói műhely létében.

Ibasz hamar szembekerült Rabbula püspökkel, aki alapvetően Alexandriai Kürillosz teológiájával értett egyet (alexandriai teológiai iskola). A kettejük közti ellentét jól leképezte az antiochiai és alexandriai teológiai iskolák közötti ellentétet. 431-ben az epheszoszi zsinat elítélte Nesztoriosz konstantinápolyi patriarchát, cserébe a keleti küldöttség – melyben Ibasz is jelen volt, valamint János antiochiai patriarcha – egy kisebb zsinaton letettnek nyilvánította Kürilloszt. Ebben is jól látszik, hogy Ibasz nem rokonszenvezett sem Kürillosz teológiájával, sem személyével. A szakadás végül 433-ban enyhült, amikor Kürillosz alexandriai és János antiochiai patriarchák aláírtak egy egységformulát. Ezen alkalom után nem sokkal írta meg Ibasz egyetlen fennmaradt művét, Mari perzsa püspökhöz írt levelét, melyben tájékoztatta a keleti püspököt a fejleményekről. Pásztori-Kupán István jóvoltából ezen levelet már magyar fordításban is olvashatjuk. Ibasz levelében nyíltan elítélően szól Rabbula püspökről és Kürilloszról sem mond éppen szépeket, apollinarizmussal vádolta (amely szerint Krisztusnak nem volt emberi lelke, mert azt az isteni Logosz helyettesítette). Emellett egyértelműen dicsérően szólt Mopszvesztiai Theodóroszról, azt mondja róla többek között, hogy ő volt „az igazság hírnöke és az egyház tanítója” (ὁ κῆρυξ τῆς ἀληθείας καὶδιδάσκαλος τῆς ἐκκλησίας). Zárásképpen elítéli az „egy természet” tanát, amivel a monofizitizmus ellen szólal fel.

Ibasz 435-ben, Rabbula halála után lett Edessza püspöke. Személyiségében is erőteljesen különbözött az aszketikusabb, szemlélődőbb életfelfogású elődjétől, Ibasz egy „akadémikus” püspök volt, hatalmas műveltséggel rendelkezett. Püspöksége alatt az edesszai teológiai iskola újra fellendítette az antiochiai teológiai hagyomány iránti érdeklődést, ezzel igazából az antiochiai hagyomány egyik legfontosabb központjává vált. Ibasz nemcsak szellemileg építette városát, hanem fizikailag is, például az „apostolok házának” nevezett kápolnát is az ő idejében építették (erről a szír nyelvű Edesszai krónika is beszámol). Az edesszai püspök ellenfelei azonban nem nyugodtak, zavarta őket Ibasz Mopszvesztiai Theodórosz iránti csodálata és Alexandriai Kürillosszal szembeni kritikus magatartása, ezért János antiochiai patriarchához fordultak. János és Ibasz ellenfelei igyekeztek a püspököt és munkatársait rávenni Nesztoriosz és Theodórosz elítélésére, azonban – főleg az utóbbit illetően – nem jártak sikerrel. 448-ban végül egy vádiratot írtak Ibasz ellen, aki kénytelen volt megjelenni egy helyi antiochiai zsinaton. A vádak Ibasszal szemben többek között az alábbiak voltak: hűtlen kezelés, nesztorianizmus, simónia (egyházi tisztségek pénzzel való megvétele, illetve pénzért való eladása). A per igen hosszúra nyúlt, 448-449-ben zajlott, végül 449 február végén aláírt egy kiegyezési iratot, amely a 433-as János és Kürillosz patriarchák közötti kiegyezésen alapult.

Alexandriai Kürillosz ábrázolása egy ortodox mozaikon. Rabbula püspök Kürillosz tanításának támogatója volt, ezért is került szembe Ibasszal

Mopszvesztiai Theiodórosz alakja egy ortodox mozaikon. Ibasz és társai körében nagy népszerűségnek örvendtek Theodórosz művei, többeknek ez is volt az edesszai iskolával az egyik legnagyobb problémája

Ellenfelei azonban továbbra sem adták fel, ráadásul pont ekkor a radikálisabb monofizitizmusnak volt ekkor egy nagyobb előretörése. II. Theodosziosz császártól sikerült kicsikarni egy zsinat összehívását, ami 449-ben ült össze Epheszoszban (ezen zsinatot nevezte el Nagy Szent Leó pápa „rablózsinatnak”, azaz latrociniumnak). A zsinat a monofizitizmus győzelmét hozta, többek között Ibaszt is letették püspöki székéből és megfosztották papi méltóságától is anélkül, hogy meghallgatták volna. A helyzet durvaságát jól jelzi, hogy nem sokkal ezelőtt Edesszában a monofiziták felizgatták a lakosság egy részét Ibasz ellen, Theodosziosz császár pedig elrendelte, hogy új püspököt kell kinevezni Edesszába, Ibaszt pedig elfogták és börtönbe zárták (akkor is éppen börtönben ült, amikor a 449-es zsinaton letették püspöki székéből).

451-ben a khalkedóni zsinat felmentette Ibaszt a vádak alól, és visszahelyezték püspöki székébe is. Ibasz elítélte Nesztorioszt, ezzel bizonyítva, hogy nem volt nesztoriánus. Leó pápa követei és ezzel maguk a zsinati atyák is elismerték Ibasz Marihoz írt levelének ortodox voltát. A khalkedóni zsinattól kezdve egészen 457-es haláláig Ibasz különösebb rendbontás vagy ellenségeskedés nélkül elláthatta püspöki feladatait Edessza városában.

A 451-es khalkedóni zsinat ábrázolása a XV. századi Nürnbergi Krónikában

Eretnek volt-e Ibasz? – vita a VI. században

I. Jusztinianosz császár korában tört ki egy vita, amelyet „Három fejezet” vitának szoktunk nevezni. A „Három fejezet” (Tria Kephalaia– Tria Capitula) kifejezés három egyházi íróra vonatkozik: Mopszvesztiai Theodóroszra, Küroszi Theodorétoszra és Edesszai Ibaszra. Jusztinianosz észlelte azt a problémát, hogy a monofiziták többek között azért nem voltak hajlandóak elismerni a khalkedóni zsinatot, mert olyan, általuk nesztoriánus eretneknek tartott személyeket rehabilitált, mint például Edesszai Ibasz. A császár és teológus tanácsadói úgy gondolták, hogy ezen három nesztorianizmussal gyanúsítható szerző elítélése esetén el lehet érni, de legalábbis meg lehet könnyíteni a monofizitákkal való kiegyezést. Edesszai Ibasz ezzel újfent negatív megítélésben részesült az utókortól, Marihoz írt levelét eretneknek tartották. Hozzá kell tenni, hogy mivel személyét a khalkedóni zsinat valóban rehabilitálta, ezért a császár például igyekezett a Marihoz írt levelet leválasztani Ibasz személyéről, szinte mindig úgy hivatkozott a műre, mint „melyet állítólag Ibasz írt…”, tehát vitatta Ibasz szerzőségét. Állításának semmilyen alapja nincs, a mai történetírás a levelet Ibasz művének tekinti (lásd ehhez például Baán István bibliográfiában feltüntetett művét).

Az V. egyetemes zsinat (553) elítélte végül a „Három fejezetet”, tehát Edesszai Ibasz levelét is. A megegyezést azonban ez sem hozta el, így bármennyire is igyekezett Jusztinianosz a monofiziták kedvére tenni, törekvése ezen területen (is) kudarcba fulladt. Ibasz eretnekségét nincs jogom eldönteni és nem is szeretném, mindazonáltal a kortársak egy része nesztorianizmust látott Marihoz írt levelében (fő probléma mindenekelőtt azonban az ortodoxia egyik mérőzsinórjának, Alexandriai Kürillosznak az Ibasz általi elmarasztalása volt), de a teológiai viták korában az eretnekség vádjával való vagdalkozás nem volt egyedi. Természetesen az Ibaszt eretneknek tekintők fölött sem kívánok egyszersmind pálcát törni, mindazonáltal az eretnekség vádja nem feltétlen bizonyítható, de nem is cáfolható megnyugtatóan. Személyes véleményem szerint Ibaszt már csak amiatt sem lehet nesztoriánusnak nevezni, mert őmaga elítélte Nesztorioszt. Mopszvesztiai Theodórosz iránt való rajongása azonban vethet fel kételyeket, tekintve, hogy Theodórosz műveiben több kétértelmű és homályos szöveghelyet is találhatunk, ami az ortodoxia és az eretnekség határmezsgyéjén ingadozik. Cikkemben tehát egyértelmű választ az alcímben feltett kérdésre nem tudok adni, de nem is tekintem feladatomnak.

I. Jusztinianosz császár jól ismert portréja Ravennából

Összefoglalás

Ibasz egy igen tehetséges és energikus alakja volt az V. század teológiai vitáinak, bár művei közül csupán a Marihoz írt levele maradt fent. Ennek ellenére munkássága jelentősen hozzájárult az antiochiai teológiai iskola és hagyomány továbbélésének és erősödésének, Theodórosz műveinek szírre fordításával pedig elősegítette a nesztoriánus egyház formálódó különállását is, hiszen a nesztoriánusok rengeteg érvet és állítást Theodórosz munkáiból vezettek le. Ibasz püspökként is aktív volt, azonban az ellenfeleivel való állandó csatározás sok idejét elvette, és, mint láthattuk is, végül a püspöki tisztségét és méltóságát is elvesztette egy átmeneti időszakra. Személye méltatlanul elfeledett egyháztörténeti szempontból, legalábbis magyar nyelven sok anyag nem érhető el róla, Pásztori-Kupán István tanulmánya az egyik legrészletesebb életrajzi vázlat az edesszai püspökről.

Bibliográfia

• Baán István: Justinianus császár teológiája (Varia Byzantina – Bizánc világa II.), Budapest, Bizantinológiai Intézeti Alapítvány, 1997.
• Besztercei Márk: „Jusztinianosz császár és az V. egyetemes zsinat – két vita a VI. század egyháztörténetéből”, lásd: https://ujkor.hu/content/jusztinianosz-csaszar-es-az-v-egyetemes-zsinat-ket-vita-a-vi-szazad-egyhaztortenetebol
• Drijvers, Han J. W.: „Rabbula, Bishop of Edessa: Spiritual Authority and Secular Power” In Drijvers, Jan Willem – Watt, John (szerk.): Portraits of Spiritual Authority. Religious Power in Early Christianity Byzantium and the Christian Orient, Brill, 1999., 139-154.
• Edesszai krónika; angol nyelven: https://www.ccel.org/ccel/pearse/morefathers/files/chronicle_of_edessa.htm
• Pásztori-Kupán István: „Edesszai Ibasz levele Mariszhosz: Kétszeri ítélet és kétszeri felmentés ugyanazért a levélért” In Református Szemle 103. évfolyam (2010) /3. szám, 276-292.
• Pavouris, Raphael: The Condemnation of the Christology of the Three Chapters in Its Historical and Doctrinal Context: The Assessment and Judgement of Emperor Justinian and the Fifth Ecumenical Council(553), University of Glasgow (doktori disszertáció), 2001.; elérhető: https://core.ac.uk/download/pdf/293038376.pdf
• Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona, Szent István Társulat, Budapest, 2004.
• Venables, Edmund: „Ibas, bp. of Edessa” szócikk, lásd Wace, Henry – Piercy, William C. (szerk): Dictionary of Christian Biography and Literature to the End of the Sixth Century, London, John Murray, 1911. (https://en.wikisource.org/wiki/Dictionary_of_Christian_Biography_and_Literature_to_the_End_of_the_Sixth_Century/Ibas,_bp._of_Edessa)