Az elmúlt hetekben szerencsénk volt Danka Balázs kollégámmal együtt néhány, az SZTE-hez valamilyen módon kapcsolódó szervezet történelemhez köthető eseményén részt venni. Jelen cikkünk ezen eseményekről készült rövid, élményeinket leíró beszámoló.
A Ferwagner Péterrel való beszélgetésen
Balázs:
2022. 08. 28-án Meszes Dominik kollégámmal a Szegedi Történészhallgatók Egyesületének programján vettünk részt. Az előadás címe: „Miért forrong a Közel-Kelet?” volt. Az előadó nem más volt, mint Ferwagner Péter Ákos. A tanár úrnak az első feltett kérdés arról szólt, hogy mit is jelent „politikai, fölrajzi értelemben” a Közel-Kelet. Kiderült, hogy maga a megnevezés eredetileg - a magyarhoz közelebb álló - „Near East” névre hallgatott, s ebből alakult ki később a „Middle East”, amelyet szó szerint „Közép-Kelet”-nek lehetne fordítani. Megtudtuk, hogy ahány szakkönyv foglalkozik ezzel a témával, annyi különféle megoldás van arra, hogy mely területek és országok tartoznak ezen fogalom alá, holott maga a fogalom is nehezen megfogható.
A SZETE logója
A későbbiekben Izrael történetére terelődött a szó. A kezdetéig egészen a dualizmus időszakáig kell visszamennünk, amely időszakban adott egy politikus, író, akit úgy hívtak, hogy Herzl Tivadar. Nem más volt ő, mint a politikai cionizmus legfőbb előfutára, akit arról ismerhetünk, hogy ő az, aki többek között megálmodja a zsidó államot. Ez végül valóra is válik, a második világháború után, 1948-ban megalakul Izrael, amely gyakorlatilag a mai Közel-Kelet legfontosabb, de egyben egyik legproblémásabb régiója lesz.
Feltették azt a kérdést is, hogy miért forrong ez a régió. A válasz hasonló volt az előbb általam említettekhez. A Közel-Keletet úgy kell elképzelni, mint a magyar közmondást: „ahány ház, annyi szokás”. Igaziból itt a problémát a vallási és etnikai ellentét okozta (okozza). Így alakultak ki gyakorlatilag ezek a máig tartó, néhol igen véres konfliktusok, mint például az Irak-Irán konfliktus. Iránról megtudtuk azt is, hogy beleilleszkedik abba a sorrendbe, amely a Közel-Keleten az „Arab Tavasz” forradalomnak köszönhetően megjelenik. Azaz röviden, tömören: a Közel-Kelet elkezdett "demokratizálódni". Egyre kevesebb a monarchia (kivéve például az Öböl-menti sejkségeket, ahol az olajjal ténylegesen a jólétet tartják fent), és egyre inkább kerülnek előtérbe olyan kérdések, hogy vajon mi a szerepe a nőknek, például hogy egy mai aktuális problémát említsek: kötelesek-e hordani a fejükön lévő fátylat? Az előadásban elhangzott, hogy ez a fátyol tulajdonképpen egy általunk előszeretettel degradált viselet, holott a muszlim identitás részét képezi. Aki hordja, arról tudják, hogy ő teljesen muszlim életet él, betartja annak szabályait. Vannak viszont eltérő régiók, pl. Törökország, ahol nemcsak, hogy nem hordanak fátylat, de probléma nélkül lemennek bikinibe a tengerpartra is. Átadom itt a szót Dominiknak.
Ferwagner Péter Ákos
Dominik:
Bár a téma - ahogyan Balázs is említette - nem volt túl könnyű, de a beszélgetés mégis jó hangulatban zajlott le, köszönhetően többek között a tanár úr sokszor előjövő igen jó humorérzékének, amellyel szinte minden helyzetben képes megtalálni a megfelelő viccet. A jó kedély mellett a beszélgetés természetesen igen tanulságos is volt. Ferwagner tanár úr igyekezett felvázolni nekünk a fontosabb, Közel-Kelettel kapcsolatos elképzeléseket. Megtudtuk, hogy a kutatók álláspontja a térség pontos kiterjedését illetően csakis bizonyos területek, mint az arab államok (pl. Irak), Irán és Izrael odatartozásában egyeznek, így ő igyekezett az egyik legszűkebbet alapul venni, ugyanis annak átbeszélésére sem volt elég idő, ha pedig belevesszük az egyesek által ide számított Egyiptomot, vagy akár Marokkót is, akkor végképp nem álltunk volna fel az asztaltól egy hétig.
Az eseményt szervező SZETE által készített néhány pillanatkép
A legtöbb kérdés természetesen a folyamatos forrongás okára irányult. A tanár úr legfőbb okként ezen konfliktusok identitásba való beépülését jelölte meg. Hogy érthetőbb legyen: egy azerinek az identitását képezi az örmények utálata. Már csak ezért sem tud megállapodni Azerbajdzsán és Örményország a körülbelül egy átlagos magyar megye területét kitevő, de jóval kisebb népsűrűséggel rendelkező területről, mint Hegyi-Karabah (a régió körülrajongásának egyik legékesebb példájával, a pénzzel teletömött focicsapattal a magyar futballt kedvelő Olvasó is találkozhatott már, a Quarabag FK Ferencváros elleni mérkőzésén).
Emellett elmélkedtünk egy kicsit, főként az illegális migráció „keretein” belül Nyugat-Európába került nagyszámú muszlim lakosság helyzetéről, az alapvetően szekuláris államok velük való viszonyáról. Ezzel kapcsolatban egy nagyon nehezen megfejthető problémába ütköztünk, mellyel Nyugat-Európa számtalan állama küzd. Avagy mennyire lehet/kell megváltoztatni az alapvetően szekuláris jogrendet eme kisebbség boldogulása érdekében? Például be lehet-e tiltani a burkini vagy a hidzsáb viselését? Természetesen e kérdésekre se mi, se a tanár úr nem tudtunk helyes választ adni, maximum véleményünket kifejteni. Ezen már-már megfejthetetlen kérdéssel zárult a beszélgetés.
Kutatók Éjszakáján
Balázs:
2022. 09. 30-án részt vettünk a Kutatók éjszakája nagysikerű programsorozatán, legalábbis a Szegeden tartott programok egy részén. Főleg az előadásokra ültem/ültünk be, illetve társasoztunk. Kezdjük az előadásokkal. Az első előadó Tóth Sándor László volt. Előadásában a 16-17. század fordulójának legfontosabb világeseményére, a tizenötéves háborúról kaptunk egy remek áttekintést. Ez az esemény 1593-1606 között zajlott. Több hadszíntere volt, így a királyi Magyarország, Erdély és a török hódoltság. Kiemelkedik ebből az időszakból egy ismeretlen csata, amelyet Székesfehérvár-Pákozd térségében vívtak. De hogy is indult ez a konfliktus? 1568-91/93 között egy viszonylag békés időszakról beszélhetünk, melyet a tanár úr úgy emlegetett, mint a „szulejmáni hosszú béke”. Mi volt a török célja az időszakban? Egyrészt a kétfrontos háborúk elkerülése, de a kisháborúk („Kleinkrieg”) fenntartása, amik ha röviden össze akarom foglalni az alábbi hétköznapi, gyakran mindennapi tevékenységből álltak: portyák, fosztogatások, párbajok. Az egész háború eredendően Telli Hasszán boszniai pasa hadjáratával indult, melyre rögvest jött a Habsburg válasz: felfüggesztették a „tisztességes” évi adót. 1593 februárjában, amikor a törökök érezték a problémát, gyorsan új hadvezért, Kodzsa Szinánt nevezték ki, aki eléggé idős korában járt már ekkor. Szinánról keringett egy olyan legenda, hogy a Fekete-tengeren hajón álmodozva arról ábrándozik, hogy az ő kizil elmája (vörös/arany alma), három városba bevonulni: Prága, Bécs, Róma. Maga a '93-as hadjárat Sziszek sokáig sikertelennek tűnő ostromával indult, amelyet végül csak nagy nehézségek árán sikerült elfoglalni. Ezzel egy időben Veszprém is elesett. Ekkor indul be a császári ellentámadás, aminek az élén egy méltatlanul elfeledett győri várkapitány, Hardegg állt. November elsején még azt is megkísérli Hardegg, hogy bevegye Székesfehérvárt, és a külváros egy részét sikerül is okkupálnia. Amikor ez kiderült a török udvarban,gondolom mindenki sejti, mi történt: megindult a felmentősereggel a budai pasa, aki bőséges túlerőben volt, ugyanis közben a császári fősereg nagyja elkezdett hazavonulni. Hol zajlott a csata? Nem Pákozdnál. A forrásokból leginkább a mai Magyaralmás település lokalizálható, ami nem igazán a janicsároknak, inkább a lovassági küzdelemnek kedvez. Kik vannak jelen? A császári sereg élén találjuk a Pálffy, Zrínyi, és Hardegg triót akik olyan jól művelik a dolgukat, hogy a széleken szétverik a törököt lovasrohamokkal. Hardeggről megtudhattuk tehát, hogy egy méltatlanul elfeledett kiváló katonaember volt, és érdemeit talán ezen a csatán és egy újonnan megjelent köteten keresztül ismerheti meg legjobban a publikum. A kötetet én is meleg szívvel ajánlom.
A második előadást Kordé Zoltán tanár úr tartotta a muhi csatáról. Muhival kapcsolatban számos tévhit és probléma él a mai köztudatban. Kezdjük azzal a fontos megállapítással, amit az előadáson is hallhattam: nem véletlenül esett a választás Muhira. Taktikailag, stratégialilag ez egy fontos csomópont volt, amit a mongolok gyakorlatilag több oldalról kémleltek ki: észak, észak-nyugat, kelet. A csata egyáltalán nem volt előre „lejátszott”, több szempontból sem. Egyrészt a magyar hadvezetés bár nagyon szűkösen volt, azaz a tábor nagyjából egy négyzetkilométert tehetett ki, de nem rossz helyen vertek tábort. Másrészt, nem a tábor volt a legfőbb objektum, hanem a folyón átívelő, akár több méter hosszú híd, amit nagyjából sikerült mára megtalálni, lokalizálni. Ez a híd igen véres küzdelmeknek adott otthon, annyira, hogy volt olyan időpontja a csatának, amikor a mongol kán, Batu konkrétan vissza akarta rendelni a sajátjait, különösen Szübötejt, aki tulajdonképpen a parancsot is megtagadva kitartott – sajnos sikerrel, mert áttörték a magyar gátőrök védelmét, a folytatást pedig a táborral már mindenki ismeri. A csatának meglehetősen informatív forrásai léteznek, így a magyar oldaltól a kínai forrásokon át a mongolig igen színes képpel találkozhatunk. Megtudhattuk például, hogy a mongoloknak két temetője volt: egy az elesetteknek, ahová magyar be se tehette a lábát, mert helyben lekaszabolták, egy pedig a nemeseknek, akiket általában temetni szoktak. Illetve megtudhattuk, bár már nem volt idő teljesen kifejteni, hogy mi is történt Batuval a prominens dombon való feljutása alkalmával (legenda). Bár az előadáson nem került rá sor, egy szemináriumon a tanár úr ismertette, hogy Batu a csata előtt egy dombra felment kikérni az égiek tanácsát, illetve megszemlélni a magyar sereget. Miután megnyugtató látvány tárult a szeme elé, úgy látta, hogy meg lehet a magyar sereget támadni, mivel olyan szűkösen vertek tábort, hogy olyanok voltak mint az állatok, akik a sorsuk várják a vágóhídon.
A SZETE képei az általuk rendezett programokról
Egy másik előadást, amit meghallgattunk témavezetőm, a békéscsabai levéltáros, Halmágyi Miklós tartotta. Az előadás témája az Aranybulla volt. Megtudtuk, hogy alapvetően a Magyar Királyságban már András uralma előtt - ahogy arra Zsoldos Attila kiváló medievista is felhívta a figyelmet - forrongó állapot volt: gyakorlatilag az Imre-pártiak, akik még életben maradtak vitatkoztak össze András holdudvarával. A forrongást mi sem érzékelteti jobban, mint Csépán nádor vagy Gertrúd meggyilkolása. Így kerülnek a képbe tulajdonképpen a szerviensek. A szerviensek gyakorlatilag a király elsőszámú emberei lesznek, de megjelenésük és szerepük nem példa nélküli. Ezzel együtt körülbelül ugyanebben az időszakban jelennek meg új tisztségek képviselői, akik - ha fogalmazhatok mai közszóval - a király „legfőbb haverjai” lesznek, így a politikai pozíciókba nem vadidegenek kerülnek, mint pl. asztalnokmester, hanem az ismert, jól támogatott főurak. Hogy milyen törvények voltak tulajdonképpen és milyen hatásai voltak, arra csak egy példát említenék: a halmozást. A méltósághalmozást a bulla kifejezetten tiltja. Zsoldos Attila szerint erre addig sem nagyon volt precedens, de az előadáson megtudhattuk, hogy ez még sincs teljesen így, az előadó Csák nembeli Demetert hozta fel egyik példaként. Innen át is adom a szót.
Dominik:
Bár a Kutatók éjszakájának programjába én csak a muhi csatáról szóló előadás után, egy mongol jóslásról szóló előadás közben tudtam bekapcsolódni, mégis rengeteg új információval gazdagodtam az est alatt. A mongolok jóslásáról Göncöl Csaba által tartott előadásból még úgy is rengeteget tudtam tanulni, hogy csak a kellős közepén kapcsolódtam be. Megtudtuk például, hogy Dzsingisz szinte minden döntés előtt kikérte jósai segítségét, a nagy elődöt követve pedig utódainak jelentős része is gyakran vette igénybe a jóslásokat. Ezek mellet szó volt a különböző jóslástechnikákról is, melyek közül leginkább a birka lapocka- és bokacsontjával való jövendölés volt az elterjedt.
A következő előadást II.András Aranybullájáról és annak elő- és utóéletéről Halmágyi Miklós tartotta. A tanár úr először egy kérdést intézett a hallgatósághoz, hogy milyen települések ezen dokumentumban való említéséről tudnak. Balázs és jómagam természetesen egyből dicsekedve rávágtuk szülővárosaink, avagy Szeged és Székesfehérvár nevét. Halmágyi Miklós ezzel vezette fel azon szándékát, hogy az alapok ismertetése mellett az Aranybulla Békés megyei vonatkozásait is feltárja előttünk. Ugyan a bullában békési település nincsen említve, de az oklevél utóélete során több Békés megyei származású is valamilyen módon kapcsolatba került a dokumentummal. Halmágyi tanár úr itt elsősorban a bullát - is - kutató ismert történész, Karácsonyi János (Gyula) és a bulla kihirdetéséről szóló leghíresebb freskót festő Jantyik Mátyás (Békés) viharsaroki származását hangsúlyozta. Az előadó emellett igyekezett a Zsoldos Attila által kidolgozott, Andrást megfontolt politikusnak lefestő és az Aranybullát politikája beteljesüléseként láttató elmélet néhány tézisét árnyalni. Ahogy fentebb már Balázs is említette, Halmágyi Miklós leginkább a tisztséghalmozás korábbi példáit igyekezett bemutatni, ezzel is érzékeltetve Zsoldos tévedését azon ügyben, hogy András ezt már eleve tiltotta volna és ez a magyarság számára olyan fontos dokumentumban csak ezt erősítette volna meg. Továbbá szó esett a pénzromlás problematikájáról is.
Ezt követte egy jó kedélyű, spanyol polgárháborút alapul vevő társasozás a SZETE által birtokba vett teremben, majd folytattuk az előadások megtekintését.
A következő előadást Brandl Gergely tartotta a szegedi boszorkányüldözésekről. Talán ezt az előadást övezte a legnagyobb érdeklődés, a terem szinte teljesen megtelt. Úgy hiszem eme hatalmas publikumnak nem kellett csalódnia. Az előadás nem a már sokszor elhangzott és - szegediként kimondhatom - unalmas adatokat ismertette újra, hanem igyekezett feltárni a laikusok számára ismeretlen aspektusokat is. Így jutottunk el egy Dankó Pista által írt dal meghallgatásától az esemény széles körű ismertségének okaihoz. Az utóbbi kérdésre azt a választ kaptuk, hogy leginkább a bécsi lapok közvetítésével jutott el az ,,öreg” kontinens szinte minden szegletébe a esemény híre. Ráadásul arról is tudomást szerezhettünk, hogy a század legtöbb áldozatot követelő magyarországi ítélete nem is a szegedi, hanem a honti „emberevő” cigányok perén esett meg.
Összegzés
Összegezve a tapasztalatainkat az SZTE BTK-nak egy kifejezetten érdekes és informatív programkínálatot sikerült kialakítania. Reméljük, hogy a jövő évi kínálat is hasonlóan jó lesz, amennyiben ez valóban így alakul, akkor kifejezetten ajánljuk az eseményen való részvételt olvasóinknak.
