Bizáncról szóló tematikus blokkunk keretében egy XV. századi görög humanista szerző, Ióannész Plusziadénosz két ortodox himnuszát, úgynevezett kánonját hoztam el nektek eredeti görög nyelven és saját fordításban.
A szerzőről és a két kánonról röviden
Plusziadénosz az 1420-as években (1423/1429?) született Kréta szigetén. Jeles író és himnuszszerző volt, emellett Besszarion bíboros görög humanista baráti köréhez tartozott. A XV. század egyik központi kérdése volt egyházpolitikai szinten a keleti és nyugati egyházak egyesítése, 1439-ben a firenzei zsinaton IV. Jenő pápa és az ortodox egyház képviselői (illetve VIII. Ióannész Palaiologosz bizánci császár) meg is kötötték az uniót (amely azonban nem bizonyult sem hatékonyjak sem hosszúéletűnek). Plusziadénosz nagy „propagátora” és híve volt az egyházi egységnek, ezen két műve is erről tesz tanúbizonyságot. 1491-től a mai Görögországban található Methoni püspöke lett egészen 1500-ban bekövetkezett haláláig. Több műve fennmaradt, többek között egy, a római katolikusokkal való egyesülést védelmező irat az uniót ellenzőkkel szemben, illetve az alábbi kettőhöz hasonló himnuszok. A szerzőről a (távolabbi) jövőben tervezek egy nagyobb mélyfúrás nyomán egy cikket írni, így most csak nagyon röviden ennyit róla.
A firenzei zsinat ábrázolása a Nürnbergi krónikában
IV. Jenő pápa portréja
Az alább közlendő két szerzemény Plusziadénosz két kánonja (bizánci szertartáson belül a himnusz egy fajtája [quasi „himnuszfüzér”], mely ódákra tagolódik), pontosabban azok egy-egy ódája. Az egyiket az 1439-es firenzei unió – és az egész firenzei zsinat -, a másikat pedig a nagy nyugati egyháztanító, Aquinói Tamás tiszteletére írta. Plusziadénosz "unió-pártisága" jól látható ezen két himnuszában is, hiszen keleti ortodox zenei stílus segítségével alkot műveket egy olyan személyről és egy olyan eseményről, amelyek alapvetően "nyugati" érdekeltségűek. Tehát maga a témaválasztás is jelzi, hogy Plusziadénosz alapvetően a nyugati egyház felé orientálódott és igyekezett megnyerni az ortodox egyház tagjait is, hogy fogadják el az uniót. Mindkét szöveg kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az adott ódák négy versszakra tagolódnak, három csatlakozik szorosan a címben jelölt témához, a negyedik pedig mindkét esetben egy mariológiai hitvallás, melyben az "örökszűz" és "Istenszülő" Máriát tiszteli a szerző. A fordításokkal kapcsolatos tanácsokért és segítségekért szeretném kifejezni mérhetetlen hálámat két nagyszerű és inspiráló ógörög tanáromnak, Horváth Janka Júliának, az ELTE BTK doktoranduszának és dr. Horváth Lászlónak, az ELTE Eötvös József Collegium igazgatójának.
Az "Istenszülőnek" (Theotokosz) nevezett Mária a gyermek Jézussal a Hagia Sophia falán
Kánon a firenzei zsinat tiszteletére (5. óda)
Τὴν σεβάσμιον ταύτην καὶ ἁγίαν σύνοδον πιστῶς
γεραίρομεν, τὴν ἐν Φλωρεντίᾳ ἱερῶς συναχθεῖσαν
ἐν πνεύματι καὶ τὰς ἐκκλησίας διερρηγμένας
ἀνιάτως ἐν ἑνώσει αὐτὰς κατευθύνασαν.
Azt a tiszteletreméltó és szent zsinatot hűséggel
tiszteljük, amely Firenzében szentül hívatott össze[1]
a Szellemben / Szentlélekben, és a gyógyíthatatlanul kettétört
egyházakat egységbe terelték vissza.
Ἡ φωνὴ τοῦ Σωτῆρος ἀληθῶς πεπλήρωται, ἡ πάλαι
φήσασι ἱερῷ τῷ Πέτρῳ· Ἐπιστρέψας στηρίξεις εἰς
ἕνωσίν σου τοὺς ἀδελφούς σου. Ἐγὼ γὰρ, Πέτρε,
ἐδεήθην, ἵνα μήποτε λείψῃ ἡ πίστις σου.
A Megváltó szava valóban beteljesedett, ami
az áldott Péternek mondatott: „Megtérvén erősítsd
a te egységedben a te testvéreidet. Én ezért, Péter,
imádkoztam érted, hogy soha el ne fogyatkozzék a te hited.”
Νῦν ὁ Ῥώμης προστάτης· ὁ κλεινὸς Εὐγένιος,
πάντας συνήθροισε ἐν τῇ Φλωρεντίᾳ ὡς τὴν
πίστιν κατέχων ἀκλόνητον, καὶ στηρίξας πάντος,
καὶ πρὸς αὐτὴν καθοδηγήσας, τοῦ Σωτῆρος τὸν
λόγον ἐκπλήρωσε.
Most Róma elöljárója, a neves/dicsőséges Eugeniosz,
mindenkit összegyűjtött Firenzébe, így megtartva
a rendületlen hitet és mindenkit erősítvén
és afelé (ti. a szilárd hit felé; B. M.) vezetve a Megváltó szavait
beteljesítette.
Συνελθόντες ἐν πίστει, πάντες μακαρίζομέν σε
τὴν πανάμωμον, τὴν τὰ διεστῶτα παραδόξως,
Παρθένε, συνάψασαν τῷ σεπτῷ σου τόκῳ, ἀλλὰ
καὶ νῦν ταῖς ἐκκλησίαις τὴν εἰρήνην καλῶς
προξενήσασαν
Összegyűlvén hitben mindnyájan áldunk téged Szűzanya,
a szeplőtelent, aki a különböző dolgokat (ti. az istenséget és emberséget; B. M.) csodálatos módon egyesítetted a te szentséges szülésed által, és
aki most az egyházaknak a békét jóságosan
megőrizted.
Kánon Aquinói Tamás tiszteletére (1. óda)
Θεολογίας τὸν κλεινὸν διδάσκαλον ἀνευφημῆσαι
ποθῶν, ὡς ἀσθενὴς λόγου σοί, Χριστέ, προσέρχομαι
λόγον σοφίας πνεῦσαί μοι, ὅπως τοῦτον ἀξίως κατακοσμήσω
τοῖς ᾄσμασι καὶ χαρμονικοῖς μελῳδήμασι.
Sóvárogva áldjuk a teológia híres
tanítóját, mint a beszéd/szó betege járulok eléd, Krisztus,
leheld belém a bölcsesség beszédét, hogy őt magasztosan díszíthessem
énekekkel és harmonikus dallamokkal.
Ὥσπερ ἀστὴρ ἀπὸ δυσμῶν ἐξέλαμψε τῇ ἐκκλησίᾳ
Χριστοῦ ὁ μουσικὸς κύκνος καὶ λεπτὸς
διδάσκαλος, Θωμᾶς ὁ παμμακάριστος ὁ Ἀγχίνους
τῇ κλήσει, ᾧ συνελθόντες βοήσωμεν· χαίροις,
οἰκουμένης διδάσκαλε.
Mint csillag Nyugatról megvilágítván Krisztus
egyházát, a múzsai / szép dalú hattyú és kifinomult/finom
tanító, a valóban áldott Tamás, az Aquinóinak
nevezett, együtt jőve hozzá kiáltsuk: Üdvözlégy,
világ tanítója!
Μῦρον εὐῶδες καὶ τερπνὸν ἐξέβλυσεν ἐκ τῆς τιμίας
σοροῦ, ἐν ᾗ σεμνῶς κεῖται τὸ παναγιώτατον
καὶ θεσμοφόρον σῶμά σου, ἱερώτατε πάτερ, τῆς
εὐσεβείας διδάσκαλε καὶ τῆς ἀσεβείας ἀντίπαλε.
Édes illatú és kellemes mirha tört elő a drága
sírból, amelyben méltón nyugszik a te szentséges
és törvényadó tested, legszentebb atya, az
isteni tanítója és az istentelen ellensége.
Ἀνερμηνεύτως τὸν Θεὸν συνέλαβες, παρθενομήτωρ
ἀγνή, ἄνευ σπορᾶς τοῦτον
ὑπὲρ λόγον τέτοκας, παρθένος διαμείνασα ὥσπερ
ἦς πρὸ τοῦ τόκου, καὶ ἐν τῷ τίκτειν πανάμωμε·
ὅθεν Θεοτόκον σὲ σέβομεν.
Megmagyarázhatatlanul Istent fogantál, szeplőtlen
Szűzanya, mag nélkül szülted őt
értelmen felül, megmaradván szűzként mint
a szülés előtt, és a szülésben is mindenekfelett feddhetetlen/szeplőtelen.
Ezért tisztelünk téged Istenszülőként.
Akinek van kedve, hallgassa meg a két művet a Capella Romana kórus nagyszerű előadásában, igazán hangulatos és egyszerűen gyönyörű, mindenkinek csak ajánlani tudom!
Bibliográfia
- Catalogus Codicum Graecorum Bibliothecae Nationalis Neapolitanae II (ed. Maria Rosa Formentin). Roma: - Istituto Poligrafico e Zecca dello Stato, 1995.
- Conomos, Dimitri: „Experimental polyphony, ’according to the…Latins’, in Late Byzantine Psalmody” In Early Music History 2. Studies in Medieval and Early Modern Music (ed. Iain Fenlon). Cambridge: Cambridge University Press, 1982, 1-16.
- Despotakis, Elefterios: John Plousiadenos (1423?-1500). A Time-Space Geography of his Life and Career. Leuven – Paris – Bristol, CT: Peeters, 2020.
- Lingas, Alexander: „Background” In The Fall of Constantinople (CD melléklet), 2006, 4-11.
- Manousaccas, M.: „Recherches sur la vie de Jean Plousiadénos (Joseph de Méthone) (1429?-1500)” In Revue des études byzantines évfolyam (1959), 28-51.
- Prosopographisches Lexikon der Palaiologenzeit (ed. Erich Trupp). Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 2001. (#23385)
[1] Vagy esetleg: „…amelyet Firenzében szentül hívtak össze…”
