A korai bizánci birodalomban több olyan nő is volt, aki képes volt befolyásolni fontos ügyeket, de közülük talán a legérdekesebb Theodóra, I. Jusztinianosz felesége. Az alábbi cikkben – a bizánci tematikus blokk keretein belül – róla szeretnék veletek megosztani néhány érdekes információt.

Theodóra valószínűleg 495-ben születhetett Konstantinápolyban, az apja medveidomárként dolgozott a zöldeknek, akik az egyik nagy fogathajtó csapat (alias „cirkuszi párt”) voltak abban a korban, anyja pedig színésznő volt. Nem is csoda, hogy az ő sorsa is az lett, hogy a versenyek közt szórakoztassa a hippodromban összegyűlt közönséget. Eleinte a nővérével lépett fel és csak a háttérben szerepelt, de később nagy szerepeket is kapott főleg komikus darabokban. Emellett örömlányként is kereste kenyerét, ami a korban nem volt meglepő, hiszen az említett két foglalkozás igen szoros kapcsolatban volt egymással, ezért a színésznők nem is számítottak tisztességes és megbecsült nőknek. Azt nem tudhatjuk, hogy a prostitúciót mennyire önként választotta, hiszen korai életéről szinte csak Kaiszareiai Prokopiosz Titkos történet című művéből tájékozódhatunk, amelyben Theodórát kifejezetten erkölcstelen s buja személynek festi le. Ám a leírt történetnek az igazságtartalma igen megkérdőjelezhető és valószínű, hogy a szerző főleg az udvari pletykákból táplálkozott. Egy idő után otthagyta a színészkedést és egy Hecebolus nevű férfi ágyasa lett, aki elvitte Konstantinápolyból, ám valószínűleg, amikor teherbe esett elhagyta őt.

Theodóra és kísérete a ravennai San Vitale-templom mozaikján

Konstantinápolyi hippodrom

Ezt követően Theodórának egyedül kellett boldogulnia. Antiókhiába ment, vélhetően itt ismerkedett meg a monofizita tanításokkal, amiket ugyan nem követett, de mint látni fogjuk fontos pártfogója lett ezen tanítás követőinek. Továbbá Jusztinianosszal is itt ismerkedhetett meg, mivel egy Macedonia nevű nő beszervezte őt informátornak. A törvények eleinte házasságuk útjában álltak, de miután az akkori császár, Jusztinosz felesége – aki nem kedvelte Theodórát – elhunyt, a törvények megváltoztatásra kerültek és így 525-ben Jusztinianosz elvette feleségül Theodórát. Házasságkötésük után két évvel, 527-ben Jusztin kinevezte unokaöccsét, Jusztinianoszt társuralkodónak, és négy hónapra rá meg is halt, így Jusztinianoszból császár lett, Theodórából pedig császárné. Annak ellenére, hogy a birodalom élére került, nem feledkezett meg a régi barátairól. Nővérének, akivel igen jó kapcsolatot ápolt, talált egy megfelelő, magas rangú férjet, illetve egy régi barátnőjének Antoninának is helyet talált a palotában, ő Belisarius, az egyik tehetséges, fiatal hadvezér felesége lett. A múltjából nem csak a barátait tartotta meg, de emlékeit is, ezért igyekezett segítséget nyújtani azoknak a lányoknak, akik hasonló helyzetben voltak, mint ő régen. Kivásárolta a szegény lányokat a bordélyházakból, akiket a szüleik adtak el a tulajdonosoknak, elszállásolta őket és még valamennyi pénzt is adott nekik, hogy új életet tudjanak kezdeni. Valószínűsíthetően szerepe van abban is, hogy férje uralkodása alatt több olyan törvény is született mely a színésznőknek kedvez, azon túl, hogy házasodhattak magas rangú férfival és ezt a lányaik is megtehették, illetve ha ott akarták hagyni a szakmát, senki sem késztethette őket maradásra és azután nem is vihették őket vissza akaratuk ellenére. De Theodóra nem csak a tehetetlenek védelmezője volt, kénytelen volt a saját pozícióját is megvédeni, amihez nem egyszer felhasználta kiterjedt kapcsolatrendszerét. Germanust, Jusztinosz egy másik unokaöccsét például kifejezetten nem kedvelte, mert úgy érezte, hogy a hadvezér veszélyt jelenthet férje és ezáltal az ő pozíciójára, így ahol tudott keresztbe tett neki, például elérte, hogy ne tudja megfelelően kiházasítani gyermekeit. Riválisának tekintette továbbá Kappadókiai Jóannészt is, aki praefectus praetorio volt és Jusztinianosz szívesen meghallgatta tanácsait. Ezért, hogy eltüntesse a férje közeléből, rávette Antoninát, hogy tegyen úgy, mintha összeesküvést szervezne és ebbe vonja be Jóannészt is. Le is beszéltek egy találkozót, de ez csapda volt és a férfit letartóztatták. Ezt követően Theodóra a pozíciójába egy hozzá hű embert helyezett. Egyes elméletek szerint Amalasuintha keleti-gót királynőnek a meggyilkolásában is benne volt a keze, mivel a királynő miután kivégzett három nemest, akikről úgy gondolta, hogy összeesküvést szőnek ellene, Konstantinápolyba akart költözni és erről a tervéről tárgyalásokat folytatott Jusztinianosszal, ami miatt Theodóra féltékeny lett. Ám erre az elméletre semmi bizonyíték nincs, sokkal valószínűbb, hogy a királynőt Theodahad parancsára ölték meg, aki Amalasuintha fiának halála után lett a nő társuralkodója. Egyébként ebből a gyilkosságból Jusztinianosz is profitált mert így volt ürügye a gótok megtámadására 536-ban.

Theodóra császárné közelebbről a ravennai San Vitale-templom mozaikján

 Theodórának egyébiránt nem is lett volna túl sok oka féltékenykedni, hiszen a férjével a kapcsolatuk igazán jó volt, a kölcsönös tiszteletre és megbecsülésre alapult. Semmi jel nem utalt arra, hogy Theodóra valaha megcsalta volna hitvesét és Jusztinianosz is vele maradt annak ellenére, hogy bármennyire is szerették volna, a császárné már nem tudott utódot szülni. A császárnak továbbá szüksége volt feleségére a birodalmat akkor megosztó vallási kérdésben is. Ugyanis, bár a 451-es khalkedóni egyetemes zsinaton elítélték a monofizitizmust, így is rengeteg követője akadt Bizánc területén, Jusztinianosz maga khalkedóniánus volt, de a birodalom vallási egységére inkább úgy próbált törekedni, hogy a két felet valamiféle közös nevezőre kívánta hozni. 532-ben még egy vitát is szervezett a két tábor közt, ám a három napon át tartó diskurzus alatt nem sikerült közelebb hozni az álláspontokat. Theodóra azonban segítségére volt, hiszen – mint már említettem – a ugyan maga nem volt monofizita, de szimpatizált a monofizitákkal és jó kapcsolatokat ápolt fontos monofizita személyekkel s védelmébe vette őket, ha szükség volt rá. A Hormisdas-palotában sokukat elszállásolta és rendszeresen látogatta őket és beszélgetett velük. Igyekezett pozíciókat is juttatni nekik az egyházon belül, de ez nem igazán volt a pápa kedvére. Miután I. Agapetus 536-ban meghalt, Silverius lett a pápa, de Theodóra nem szimpatizált vele, így elérte, hogy lemondassák azzal a váddal, hogy át akarta adni a gótoknak Rómát. Ezután Vigilius került a pápai székbe, viszont a kalkedóniánusok nyomása miatt nem tudott annyit tenni a monofizitákért, mint amennyit a császárnénak ígért. De Theodóra nem csak vallási kérdésekben volt férje segítségére, Prokopiosz írásai szerint mikor 532-ben kitört a Nika-felkelés, amit a két nagy fogatversenyző csapat, a kékek és a zöldek robbantottak ki, mivel több szempontból is elégedetlenek voltak Jusztinianosz uralkodásával, Theodóra győzte meg a férjét, hogy maradjon a városban és verje le a felkelést. Ez a császárnak végül sikerült is, de közben igyekezett a követeléseknek is eleget tenni, például leváltotta a tetteikkel népharagot kiváltó embereit. Továbbá mikor pestisjárvány pusztított és Jusztinianosz is súlyosan megbetegedett, az irányítást betegsége idejére feleségére bízta. Ebből is látszik, hogy bízott benne és partnerének tekintette.

Theodóra 548-ban hunyt el, valószínűleg rákban, a Szent Apostolok templomában temették el. Emlékezete igen ambivalens, vannak, akik szerint gátlástalan nőszemély volt, aki nem visszakozott eltenni láb alól bárkit, aki nem volt neki szimpatikus, de olyanok is vannak, akik például a védtelenek megsegítőjét látják benne. Egy dolog biztos, hogy Theodóra tagadhatatlanul érdekes életutat járt be és jelentős személye volt a VI. századi bizánxi történelemnek.

Források

• Browning, Robert: Justinian and Theodor Gorgias Press, 2003.
• Evans, James Allan: The empress Theodora, partner of Justinian. University of Texas Press, Austin, 2002.
• Potter, David: Theodora, Actress, Empress, Saint. Oxford University Press, 2015.