Laudetur Iesus Christus!

Valószínűleg naponta fogok kirakni olyan érdekességeket, amelyek köthetőek az egyháztörténethez.

Ezen mai napon két vértanútörténetet szeretnék bemutatni nektek a Decius császár-féle keresztényüldözés korából (Kr. u. 249-251.).

1) Decius császár idejében Toulouse városának püspöke egy Saturninus nevű ember volt, akit a pogányok nagyon nem szívleltek, hiszen őt hibáztatták azért, mert nem kaptak jóslatokat az isteneiktől, illetve isteneik ellen prédikált állandóan. Éppen ezért egy napon, amikor a püspök szolgálatra igyekezett, nagy tömeg vette körül, felrángatták a város fellegvárába és ott áldozatbemutatásra akarták kötelezni, de ő ellenállt, ezért az áldozatnak szánt bikához kötözték a lábánál fogva, majd a bikát lehajtották a fellegvárból a völgy felé. Ahogy aktája fogalmaz: „Semmi késedelem, a fellegvár első lejtős lépcsői között, miután fejét összezúzta és agyveleje kiömlött, s minden tagját és részét testéről lemarcangolták, Istenhez méltó lelkét Krisztus magához vette…”. Így halt mártírhalált ez a hitéhez hű püspök.

2) Élt Pamphylia területén, Karma városában egy Konon nevű férfi, aki a királyi kertet öntözte. A keresztényeket üldöző helytartó magához hívatta, és áldozatbemutatásra akarta kényszeríteni, azonban Konon szembeszállt vele és azt felelte neki többek között, hogy: „Te teljesen istentelen! Ostobán ragaszkodsz azokhoz az élettelen kövekhez, az emberi kéz alkotásaihoz, melyek nem látnak és nem hallanak, ne okozd a lelkek vesztét, melyeket nem szabad elveszíteni”. Konon aktája szerint a helytartó szögekkel szegeztette át tagjait, majd átszegezett lábbal futtatta a saját lovaskocsija előtt, miközben ketten ostorozták. Végül kimerülten, de Istent dicsérve lehelte ki lelkét.

Saturninus mártírhalála egy középkori miniatúrán

Források: 

• Vértanúakták és szenvedéstörténetek (Ókeresztény Írók VII. kötet; szerk. Vanyó László), Szent István Társulat, Budapest, 1984., 92-96. oldal/139-142. oldal)