1592. január 30-án választották pápává Ippolito Aldobrandinit, aki pápaként a VIII. Kelemen nevet vette fel. Kelemen igen fontos egyházfő volt a több rövidebb ideig uralkodó pápa után huzamosabb ideig képes volt betölteni a pápai pozíciót, hiszen egészen haláláig, azaz 1605-ig tartott a pontifikátusa.

1536-ban született Fano városában. Később a bolognai, padovai és perugiai egyetemeken folytatott jogi tanulmányokat, tehetséges fiatalként hamar felfigyelt rá a pápai Kúria is, 1585-ben kreálja bíborossá V. Szixtusz pápa. Mikor IX. Ince (ur. 1590-1592) elhunyt, a konklávé 20 napnyi vitatkozás után pápává választotta 1592. január 2-án Alobrandinit. Kelemen pontifikátusa igen mozgalmas volt, pár pontban szeretném ismertetni a legfontosabb eseményeket, amelyek az ő pontifikátusához kötődnek:

• 1592 novemberében kiadta a latin bibliafordítás, a Vulgata új változatát (nem úgy új, hogy átírták, hanem olyan értelemben új, hogy egy standard alapverzió), a Vulgata Clementinát, amely alap lett az egész római katolikus egyházban, egészen 1979-ig, amikor II. János Pál pápa bevezette a Nova Vulgatát. Emellett kiadta újra a Missalét, azaz a misekönyvet, sőt, felújította a pápai indexet (Index Librorum prohibitorum), azaz a tiltott könyvek listáját is.
• Rómában segítette a szegényeket, alamizsnát osztott, igyekezett visszaszorítani az esetleges pénzügyi visszaéléseket, és két iskolát is alapított (Collegio Clementino (elsősorban gazdagabb családok gyermekei számára nyílt meg) és Collegio Scozzese (ezt az iskolát Kelemen a skótoknak nyitotta, remélte, hogy ez segíthet az anglikán egyházat akár visszaszorítani)).
• 1600-ban megrendezte a 12. szentévet, amelyet még 1599-ben hirdetett meg az Anno Domini placabilis bullában. Több mint 3 millió ember zarándokolt el egy év alatt Rómába, ami elképesztő szám volt. A szentév 1599. december 31-én kezdődött és 1601. január 13-án ért véget.

Külpolitikailag sem tekinthető sikertelennek Kelemen pontifikátusa:

• 1593-ban Kelemen közreműködésével katolizált IV. (Bourbon) Henrik, aki Franciaország királya lett. Kelemen kezdetben vonakodott, mert Henrik támogatása II. Fülöp spanyol uralkodó szemében igen ellenséges lépés volt, de mivel a spanyol nagyhatalmiság már enyhén hanyatlóban volt, a pápa jónak látta támogatni Henriket. Ezzel, ahogy később látni fogjuk, egy hűséges szövetségest nyert magának.
• 1593-ban elküldte legátusát, Ludovico Madruzzót, hogy Prágában és Regensburgban segítse elő egy törökellenes koalíció létrejöttét. Amikor még ugyanezen évben kitört a tizenötéves háború az oszmánok és a Habsburgok között, Kelemen rengeteg pénzzel segítette a Habsburg uralkodót és az erdélyi fejedelmet, Báthory Zsigmondot is (érdekes dolog, de az Erdélyi Fejedelemség protestáns ország volt, mégis működött ott pápai nunciatúra (úgy is lehetne fordítani, hogy pápai „nagykövetség”) 1595-től 1598-ig, a nuncius pedig Alfonso Visconti volt. A pápa neposa, azaz unokatestvére, Juan Aldobrandini a tizenötéves háború során egy közel 8000 fős pápai sereget is vezetett, részt vett többek között Esztergom visszavételében is.
• 1597-ben elhunyt a ferrarai II. Alfonz d'Este herceg, akinek ugyan volt egy törvénytelen fia, Cesare d’Este, de az örökösödés nem volt elintézve. Kelemen kijelentette, hogy mivel Ferrara egykoron a Pápai Állam része volt, ezért most újra igényt tart rá, azonban sem a d’Este család, sem a német-római császár nem nézte ezt jó szemmel. Kelemennek azonban kapóra jött hűséges francia szövetségese, IV. Henrik, aki támogatásáról biztosította a pápát, így Kelemen a rosszalló vélemények ellenére szinte ellenállás nélkül meg tudta szerezni Ferrara területét a Pápai Állam részére.
• Még amit mindenképpen meg kell említeni, az az 1595-ös breszti zsinat (más néven breszti unió), amelynek keretében a rutén ortodox egyház elfogadta a római pápa főségét és ezzel csatlakozott a római katolikus egyházhoz, viszont megtarthatta a keleti liturgiát. Maga a kijevi patriarcha, Mykhailo Rohoza is aláírta az egyesülési határozatot és így ő maga is csatlakozott Rómához.

Kelemen mozgalmas és igazán „makulátlan” pontifikátusát is azonban beárnyékolja egy-két sötétebb folt. 1592-ben kiadta Cum saepe accidere című bulláját, amelyben megtiltotta a zsidóknak, hogy új árukkal kereskedjenek (eredmény: a zsidók lettek a használtáruk nagy kereskedői). Caeca et obdurata kezdetű bullájában 1593-ben előírta, hogy minden zsidónak gettóban kell laknia a Pápai Állam területén, ahova meghatározott időre mindig vissza kellett este érniük. Aki nem ért vissza időben, azt kiutasították. Ugyanezen évben a Cum Haebraeorum malitia kezdetű bulla betiltotta a Talmud olvasását. A "zsidókérdés" mellett Giordano Bruno pere volt még egy „sötétebb ügy”. Giordano Bruno egy igen híres tudós és filozófus volt (emellett domonkos szerzetes), aki többek között vallotta a heliocentrikus világképet is. 1593-ban perbe fogták eretnekség vádjával (a történészek nagyobb része állítja, hogy Bruno nem a „tudomány mártírja” lett, hanem inkább teológiai magyarázatai és képzetei miatt ítélhették el, bár a heliocentrikus világkép is részét képezhette a vádnak, mindazonáltal a katolikus egyházban nem volt egységes álláspont ekkor még erről a kérdésről), majd hét évnyi perlekedés után, 1600-ban (miután VIII. Kelemen eretneknek nyilvánította Giordani Brunót) kivégezték, máglyahalált halt Rómában.

Kelemen pápa 1605. március 3-án hunyt el köszvényben, pontifikátusa nagyon fontos volt a katolikus egyház és alapvetően Európa számára is, remélem, hogy kis összefoglalóm röviden és érthetően be tudta mutatni az ő tevékenységét.

Kis anekdotaként jegyzem meg zárásképpen, hogy amikor Kelemen megkóstolta a kávét, ami újdonságnak számított még akkor Európában, állítólag azt mondta, hogy

„Az ördög itala annyira finom, hogy csőbe kellene húznunk, és meg kellene keresztelnünk.”

VIII. Kelemen pápa portréja (egy 17. századi itáliai névtelen művész festménye)

Források:

• Gergely Jenő: A pápaság története, Kossuth Kiadó, Budapest, 1982.
• Kruppa Tamás: A kereszt, a sas és a sárkányfog, MTA-PPKE 'Lendület' Egyháztörténeti Kutatócsoport, Budapest - Róma, 2014.
• https://mult-kor.hu/20130531_10_teny_a_kaverol?print=1
• Roger Collins: Keepers of the Keys of Heaven, Basic Books, New York, 2009.