1497. február 16-án született a reformáció egyik nagyhatású alakja, Philipp Melanchthon, akit az utókor a „praeceptor Germaniae” (Németország tanítómestere) címmel tüntetett ki, nem véletlenül. Szinte a kezdetektől ott volt Luther mellett, és ő képviselte sokszor a nagy reformátor mellett a higgadtabb, megfontoltabb hozzáállást. A mai cikkben az ő életét igyekszem röviden összefoglalni.

Melanchthon fiatalkora

Melanchthon Bretten városában született a Pfalzi Választófejedelemség területén Philipp Schwarzherdt néven. Apja, Georg Schwarzherdt kovácsmester volt, aki állítólag olyan mesterien végezte munkáját, hogy híre ment, és olyan uralkodók versengtek szolgálataiért, mint a lengyel király, a szász választófejedelem, a württembergi herceg és a badeni őrgróf, a pfalzi választófejedelem azonban nem engedte, hogy elmenjen és maradásra bírta, sőt, feleséget is keresett neki. A kis Philipp már igen korán megismerkedett a tudományokkal, sőt, nagybátyja, a híres humanista, Johannes Reuchlin nagy hatást gyakorolt rá már ifjú kamasz korában a humanizmus eszméje. Alapfokú iskolái után a heidelbergi egyetemen tanult filozófiát és filológiát, 14 évesen (!), 1511-ben pedig baccalaureátusi vizsgát tett. Ezután Tübingenben tanult többek között jogot, emellett megismerkedett a korszak egyik legnagyobb hatású humanistájának, Rotterdami Erasmusnak az írásaival, ami rá is nagy hatást gyakorolt. 1514-ben már arról van információnk, hogy magiszterként tart filológiai előadásokat (szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy 17-18 éves ekkor, és már tanít). 1518-ban kiadott egy görög nyelvtant, ami igen gyorsan népszerűvé vált és nagy hírnevet szerzett neki, ez volt az egyik oka, hogy Bölcs Frigyes szász választófejedelem meghívta a wittenbergi egyetemre, hogy ott görög nyelvet oktasson, így került kapcsolatba Melanchthon (ezt a nevet nagybátyja adta neki 1509-ben) Lutherrel és a lutheri tanításokkal. 1520-ban feleségül vette a wittenbergi polgármester Katharina nevű lányát (Katharina Krapp).

Philipp Melanchthon portréja Lucas Cranach mester festményén

Johannes Reuchlin, a kis Philipp humanista nagybátyja egy 1516-os fametszeten

Melanchthon és a reformáció

1519-ben Melanchthon már ott van a híres lipcsei hitvitán, ahol Johannes Eck és Luther Márton tartottak nyilvános vitát a pápaság primátusáról. Melanchthon ugyan nem szólalt fel, de a háttérben ott volt Luther mögött. Melanchthon a lipcsei hitvita során kapott egy nagyobb lökést a reformáció ügye felé és egyes történészek azt állítják, hogy innentől lett igazi munkatársa Luthernek. A fiatal Melanchthon társaival együtt 1521-ben két szín alatt áldozott, azaz az úrvacsora során nemcsak az ostyát (kenyeret), hanem a bort is magához vette (a római katolikus egyházban a hívek csak az ostyát kapták meg, a borból nem ittak, ezt nevezzük „egy szín alatti áldozásnak”). Emellett szintén 1521-ben megírta a reformáció tanításainak egyik alapvető összefoglalóját Loci communes rerum theologicarum címmel (ez egy nagyon népszerű mű lett, többször is átdolgozta Melanchthon még életében). Luther 1521-es eltűnése után (ugyanis Frigyes elraboltatta Luthert hogy megóvja a birodalmi átok következményeitől) Melanchthon tovább tanított a wittenbergi egyetemen, ekkor már bibliamagyarázat-órákat is tartott, 1522-ben pedig, amikor Andreas Karlstadt, Luther egyik professzorkollégája radikális elveket kezdett vallani és oltárrombolásokra valamint egyéb erőszakos cselekedetekre került sor, visszahívta Luthert Wartburgból. Segített Luthernek leellenőrizni az Újszövetség német fordítását, ideje nagyobb részében azonban az egyetemen tanított filozófiát és bibliamagyarázatokat, emellett rendszeresen látogatta a gyülekezeteket, pont emiatt született meg egyik műve, amely egy vizitátoroknak írott kézikönyv volt (a gyülekezetek meglátogatása latinul visitatio, ebből jön a látogató, azaz vizitátor szó). Melanchthon nem nagyon vett részt a Rotterdami Erasmus és a Luther között dúló szabad akaratról szóló vitában (Luther az isteni kegyelmet hangsúlyozta, mint az üdvösség egyetlen feltételét, Erasmus azonban annyit tett ehhez hozzá, hogy azért az ember is tud tenni egy kicsit az üdvösségért szabad akaratából). 1529-ben, a marburgi kollokviumon, ahol a protestantizmus különféle irányzatai gyűltek össze megvitatni a vitás nézeteiket (főleg Luther követői és Ulrich Zwingli követői voltak jelen (később az előbbieket lutheránusnak vagy ágostai hitvallásúnak, az utóbbit helvét hitvallásúnak nevezzük)), Melanchthon játszotta az egyik fő szerepet, ugyanis ő ült le Zwinglivel vitatkozni, míg Luther Zwingli társát, Oekolampadiust kapta beszélgetőpartnernek (már csak azért is, mert mind Zwingli, mind Luther könnyen indulatba jött, és nem akarták, hogy ők ketten szemtől szemben leüljenek egymással az első nap). A fő kérdés az úrvacsora-tan volt, amiben Zwingli és Luther eltérő nézeteket vallottak, Zwingli szerint ugyanis a kenyérben és a borban Krisztus teste és vére csak szimbolikusan van jelen, míg Luther Krisztus valódi jelenlevőségét (realpresentia) vallotta az úrvacsorában. A kollokvium végül a Marburgi cikkek aláírásával végződött, de végső megegyezést nem hozott. Luther így fogalmaz Melanchthon marburgi tevékenységéről: „Fülöp nagyon jó volt hozzám Marburgban, mert ahol én indulatos lettem, ott ő mindig megfogta a gyeplőt, és nem hagyta a békességet és a barátságot aláhanyatlani.” Egy évvel később, 1530-ban Melanchthon lesz a fő megszövegezője az Augsburgi hitvallásnak (más néven Ágostai hitvallás), amelyben összefoglalják a reformáció (lutheri ágának) tanítását, emellett az augsburgi birodalmi gyűlésen, ahol a hitvallást is felolvasták, a fő szószóló Melanchthon volt, hiszen Luther a birodalmi átok miatt nem lehetett jelen. Ehhez nem sokkal ezután Melanchthon egy Védőiratot, azaz Apológiát is csatolt

Luther Márton portréja Lucas Cranach mester festményén

Bölcs Frigyes szász választófejedelem

Mivel nem kívánok minden részletről írni, így kicsit ugrunk az időben. Luther halála (1546) után Melanchthont tekintették lényegében a reformáció igazi vezetőjének, azonban ez a helyzet 1548-ban gyökeresen megváltozott, amikor Melanchthon lényegében elfogadta a lipcsei interimet, ami egy olyan irat volt, amelynek a hitvallási formulája ugyan értelmezhető volt lutheránus nézőpontból is, de jóváhagyta a latin liturgiát, a miseruhát, és a hétszentséget is. Melanchthon ezen dolgokat adiaphorának, azaz a hit szempontjából lényegtelen dolognak tartotta, hiszen az evangéliumi tanításba nem nyúltak bele, ezek a külsőségek pedig szerinte nem tartoztak a hit szempontjából lényeges dolgok közé. Ettől fogva két nagyobb párt alakult ki a lutheránusokon belül, az egyik, a mérsékeltebb Melanchthon köré szerveződött, a radikálisabbak, akik mélységesen elítélték a lipcsei interimet, Matthias Flacius köré gyűltek össze, ezzel Melanchthon elvesztette fő vezető szerepét a reformációban és egy kisebb csoport vezetője lett, bár tekintélye azért ekkor sem volt csekély, de egyesek árulónak, sőt, katolikusnak bélyegezték.

Matthias Flacius, a radikális lutheránusok egyik vezető személyisége

Melanchthon, a tanítómester

Melanchthon volt az, aki megalapozta a protestáns oktatási rendszert, lényegében az ő rendszerén alapult a protestáns tanítás/oktatás egészen a XIX. századig. „Németország tanítómestere” újjászervezte sok helyen a már meglévő iskolákat és újakat alapított (Magdeburg, 1524; Eisleben, 1525, Nürnberg, 1526), illetve egy saját rendszert dolgozott ki. Az iskolában nem voltak osztályok, hanem három csoportra bontották a gyerekeket, az első csoport a latin nyelv alapjaival, a második a latin grammatikával/nyelvtannal, a harmadik csoportban pedig már klasszikus szerzők műveit olvasták, illetve retorikával foglalkoztak. Ez azért volt így, mert elsődleges feladatnak érezték a humanisták, hogy a latin nyelvet a diákok minél kifinomultabban elsajátítsák, hiszen ez volt mindennek az alapja. Nagyobb városok esetében egyes csoportokat tovább bonthattak, volt ahol öt részre volt bontva a tanítási folyamat, sőt, olyan is volt, ahol nyolcra vagy tízre. Hébert és görögöt azt csak az egyetemeken tanítottak továbbra is. Ez a rendszer hozzájárult ahhoz is, hogy fellendült a tankönyvhasználat, sőt, rengeteg tankönyv jelent meg ebben a korban. Ha a lényegét akarjuk megfogalmazni Melanchthon tanítási programjának, akkor azt mondhatjuk, hogy megteremtette a reformáció és a humanizmus kölcsönhatásából azt az oktatási rendszer, amelyben egyszerre van jelen az antik szerzők és klasszikusok olvasása, a tudományok szeretete, illetve az a felfogás, hogy a tanulás az Istennel szemben egy emberi kötelesség. Nem véletlen, hogy a címbe beraktam Melanchthon egyik jelmondatát: „sapiens atque eloquens pietas”, azaz „bölcs és ékesszóló jámborság”.

Végszó

Melanchthon 1560. április 19-én hunyt el, 63 éves korában. Ugyan csak nagy léptekben tekintettem át életének fontosabb eseményeit, de bízom abban, hogy egy skiccet fel tudtam vázolni az ő személyéről és személyének kiemelkedő fontosságáról. Humanista volta és reformáció melletti kiállása ötvözte benne a keresztény ember és a humanista felfogású „modern” ember felfogását, ez remekül megmutatkozik abban, hogy miközben bibliamagyarázatokról adott elő és hitvallásokat fogalmazott meg, eközben asztrológiával és egyéb okkult dolgokkal is foglalkozott, amik egy keresztény ember számára elítélendőek. Egész pályafutását jellemzi eme kettősség, ennek ellenére tagadhatatlan, hogy a reformáció egyik kiemelkedő központi figuráját tisztelhetjük az ő személyében.

 Források

• Ulrich G. Leinsle: A skolasztikus teológia története, Osiris Kiadó, Budapest, 2007.
• Görföl Tibor - Kránitz Mihály: Teológusok lexikona, Osiris Kiadó, Budapest, 2002.
• Tarjányi Zoltán: Pedagógia 1. A keresztény nevelés és oktatás története - A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának jegyzetei, Szent István Társulat, Budapest, 1998.
• Owen Chadwick: A reformáció, Osiris Kiadó, Budapest, 2003.
• Ágostai hitvallás (szerk. Dr. Reuss András), Luther Kiadó, Budapest, 2008.
• James William Richard: Philip Melanchthon, the Protestant preceptor of Germany, G.P. Putnam's Sons, New York - London, 1898.
• Mikonya György: Philipp Melanchthon, a tanító In Magyar Pedagógia 98. évfolyam/3. szám (1998), 231-237. oldal