Tévedések, melyeket dokumentumfilmekben hallhatsz az európai hosszúkardról

Facebook

2021. március 01. - Aciem Gladii

Sok dokumentumfilmeben, illetve témával kapcsolatos előadáson halhatjuk a kővetkező állítást: a középkori hosszúkardok életlen, nehéz, rossz acélból készült bunkók voltak. Ez a cikk ezeket a vádaka tisztázza.

Kezdjük az elején: életlen, ez az első állítás. Ez az állítás két tényből eredeztethető: az egyik az, hogy a középkori európai kardvívásban használták több formáját az úgynevezet „halfswording technikának”: ahol a kardforgató megfogja a kard kb. közepét és ezzel jobb irányitást vagy erősebb szúrást képes végrehajtani. Ekkor szokták mondani, hogy: "hogyan tudták volna megfogni a kardot, ha az éles lett volna?". Nos, először is a középkori kardok jó részének csak a hegyétől számított 1/2-ed vagy 2/3-ad részét élezték ki. Másrészt amennyiben egy éles tárgyon nem kezded el húzogatni a kezed, csak egyhelyben tartod addig az jóval kisebb esélyel vágja meg a kezed illetve ha használsz egy páncélkesztyűt, akkor ennek az esélye szinte nulla. A másik tény amiből ez jöhet az a lemezpáncélokkal szembeni szinte teljes ineffektivitása a vágásoknak, ami nem csak az európai, hanem bármilyen kardokra vonatkozik. A vicces az az, hogy egy nehéz bunkó a lemezpáncéllal szemben ilyen téren hatékonyabb mint egy kard.

Két lovag hosszúkardokkal vív egy középkori ábrázoláson

A második állítás: "nehéz" Olyan állítást is olvastam már, ahol azt írták, hogy ezek a kardok akár 5-10 kg-osak is lehettek, ami még bizonyos fantasy filmekben lévő kardról igaz is lehetne, de ezt akárki, aki már fogott európai hosszúkardot a kezében, megcáfolhatná ezt és továbbmegyek, bárki, aki valaha gyakorolt szinte bármilyen küzdősportot tudja, hogy menyire nehéz hosszútávon már csak a saját testedet is megfelelően irányítani. Egy átlagos európai hosszúkard kb. 1,5-3 kg-ot nyomott és mivel a kialakításuk remek volt, csodálatosan el volt osztva ez a súly, és még így is egy tapasztalt embernek is kihívás hatékonyan forgatni egy ilyen kardot 10 percnél tovább. megállás nélkül.A harmadik állítás: "rossz acélból készültek". Ez persze lehet igaz, hiszen a középkorban nem mindeki engedhette meg magának a legjobb acélt és kovácsmestereket, de valamilyen oknál fogva, amikor például a japán katanárol van szó, akkor a legjobb, legfelsőbb kategóriába tartozó acélt veszik alapul. Ezen kiindulva a legfelsőbb kategóriás hosszúkardok az elérhető legjobb acélból készültek, hiszen ezeket lovagok, nemes, és királyok készíttették, akiknek volt pénzük és meg tudták fizetni a drágább alapanyagokat és nagyobb szakértelmű mestereket is.

Egy hosszúkard

Egy "tipikusnak" nevezhető fantasy kard

Fontos még azt is tisztázni, hogy a hosszúkard nem egy elsődleges csatatéri fegyver (sokan keverik a hosszúkardot a csatakardokkal/háborúkardokkal) volt, inkább egy tartalék fegyver arra az esetre, ha mondjuk a lándzsádat/alabárdodat vagy egyéb csatatéri fegyveredet elvesztetted a harc hevében, illetve önvédelmi célokra is inkább ezt tartották maguknál az emberek kényelmi és konfort okokból. Ezt úgy kell elképzelni mai szemmel, hogy például a személyi testőrök is inkább maroklőfegyvereket, többnyire pisztolyt tartanak magukál, hiszen kis helyet foglal, nem feltünő és kényelmes, azonban ha egy katona hadba megy, akkor nyílván az automata puskát fogja vákasztani, hiszen jobb a hatótávolsága, a pontossága és a tármérete, valamint (többnyire) az átütő ereje is.