A reformkor és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc során a nemzetiségi kérdés az egyik legközpontibb téma volt. A Nemzetek harca sorozat során a reformkortól a szabadságharc végéig kívánom majdan bemutatni a nemzetiségek és a magyarok viszonyát, ami korántsem olyan egyszerű és unalmas, mint amit a tankönyvekbe leírtak.

Március 15.-e révén kezdjük a magyar nemzetiségpolitika és a magyar reformkor irányadó elvével, a liberális nacionalizmussal. A magyar liberális nacionalizmus sokrétű volt, mind Széchenyi mind Kossuth ezen ideológiai csoporthoz tartozott minden vitájuk ellenére. Első körben megvizsgáljuk, hogy mit is jelent a liberális nacionalizmus, mivel ez szükségszerűek ahhoz, hogy átlássuk a nemzetiségi kérdést minden aspektusával együtt.

Liberálisnak tekinthetőek, mivel a régi feudális társadalmi-politikai modellt az új polgári állammodellé kívánták alakítani, ugyanakkor nacionalistának is tekinthetőek, mivel harcoltak a magyar, mint diplomáciai-közéleti nyelv használatáért Magyarországon. A liberális nacionalizmus bázisát - Nyugat-Európával szemben - nem a polgárság adta, hanem a középbirtokos nemesség, mivel Magyarország törvényhozásában egyedül a nemesek rendelkeztek kellő jogérvényesítési képességgel, így hát minden mozgalom, amely nem a nemességre támaszkodott eleve elbukottnak volt tekinthető, révén, hogy nem volt elegendő politikai ereje. Az arisztokrácia hozzáállása a reformokhoz néhány kivételes esettől, és személytől eltekintve elutasító volt, inkább a lassú reformok híve volt, a feudális rendszer lebontásához pedig érdek nem fűzte, hiszen a rendszer legnagyobb haszonélvezői ők voltak. Az új eszme terjedésének elsődleges helyszínei a Széchenyi által javasolt kaszinók, illetve a társasági élet különböző formái, újságok, könyvek voltak. Jelentős alakjai a liberális nacionalizmusnak a reformkor legnagyobb hatású politikusai, mint például Kölcsey Ferenc, Wesselényi Miklós, Széchenyi István, vagy éppen Kossuth Lajos. Célkitűzéseiket egy jelszóba tömörítve Deák Ferenc fogalmazta meg ,,szabadság és tulajdon”. A magyar nyelv és kultúra előretörése volt megfigyelhető a reformkorban. Létrejött a Magyar Tudós Társaság (1825), a megnyílt az első állandó magyar színház (1837), és megnyílt az első magyar opera is (1844)!

minden mozgalom, amely nem a nemességre támaszkodott eleve elbukottnak volt tekinthető, révén, hogy nem volt elegendő politikai ereje

Az érdekegyesítés volt az egyik legfontosabb célja a liberális nacionalizmusnak, mert a jobbágyok meg nem nyerése az ügynek adott volna egy ütőkártyát Bécsnek, hogy a jobbágyokat maga mellé állítva egy esetleges forradalom esetén szétverjék a nemeseket, ahogyan ezt történt az 1846-os Galíciai felkelés esetében is!

A liberális nacionalizmus alaptörekvéseinek első összefoglalóját Széchenyi írta meg 1831-ben Stádium néven. Ebben összefoglalta Magyarország polgári állammá történő átalakításának menetét. A Stádium tartalmazta a XII törvényt, amely megfogalmazta, hogy milyen gazdasági-társadalmi változások kellenek. (például a birtokbírhatás, ősiségi és visszaháramlási jog eltörlése, törvényelőtti egyenlőség)

A polgári átalakulás programját megfogalmazó liberális nemesség hitt abban, hogy a jobbágyság és a rendi kiváltságok eltörlésével, az állampolgári jogegyenlőség és a közteherviselés megvalósításával a nemzetiségi kérdés is meg lesz oldva. Hittek abban, hogy a nemzetiségek a jogokért cserébe lemondanak saját nyelvük használatáról a közéletben, és ,,fejet hajtanak” a Kárpát - medence egyetlen politikai nemzete előtt ,,Országnak különböző ajkú lakosai, ha egyenlő jog, kötelesség s érdekek szorosan egymáshoz kapcsolják, külön nyelvek mellett is alkothatnak tömött testet.” .A liberális nacionalisták hittek abban, hogy a nemzetiségeket az oktatás magyarrá tételével asszimilálni lehet a magyar társadalomba.         A jogegyenlőséget egyedül az erdélyi szászok fogadták negatívan, akik így elvesztették a kiváltságaikat (saját bíró, pap választás, szabad vásártartás, kereskedelmi jog).

Országnak különböző ajkú lakosai, ha egyenlő jog, kötelesség s érdekek szorosan egymáshoz kapcsolják, külön nyelvek mellett is alkothatnak tömött testet.

A magyar liberális nacionalizmus, mint látható a kor vezető politikusait bevonzotta, de vajon mi volt a nemzetiségek reakciója az erősödő magyarságra? A cikksorozat következő részében erre keressük majdan a választ!

Források:

• Magyarország története a 19.században; Szerkesztette: Gergely András, Osiris kiadó, Budapest 2003
• Romsics Ignác: Magyarország története; Kossuth kiadó, Budapest 2017
• Gergely András: Magyarország története: A nemzeti ébredés kora 1790-1848: Főszerkesztő: Romsics Ignác Kossuth Kiadó, Budapest 2009
• Széchenyi István: Stádium; Nemzeti könyvtár Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, Gondolat kiadó Budapest 1958
• Politikai röpiratok 3. Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében
• A magyar állam és jogtörténet forrásai; Szerkesztő: Mezey Barna, Osiris kiadó; Budapest 1998
• Gergely András: 1848-ban hogy is volt? Tanulmányok Magyarország és Közép Európa 1848-49-es történetéből; Osiris kiadó, 2001
• Kemény G Gábor: A magyar nemzetiségi kérdés története; Gergely R.R.-T kiadása; Budapest 1946
• Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam: Helikon kiadó, 2020