Idén április 8-9. napján szervezte meg az SZTE Eötvös Loránd Kollégium a X. Eötvözet Konferenciát, amelyen két kollégánk, Danka Balázs szerkesztőnk és Besztercei Márk főszerkesztőnk is részt vett, mint előadó. Szerkesztőségünk egy része is ott volt a konferencián hallgatóságként, ketten össze is raktak egy beszámolót az eseményről.
galambákos beszámolója
Az előző hét szombati napján szerkesztőségünk két tagja, Besztercei Márk illetve Danka Balázs nagy megtiszteltetésben részesült, ugyanis, mint előadók vehettek részt egy Szegeden rendezett tudományos konferencián. Mind a kettejük előadása igen érdekesre sikeredett, Márk a monoenergista formula VII. századi történetét tárgyalta, míg Balázs a középkori királyi temetkezésekről oszthatott meg érdekes információkat a nézőközönséggel. E két előadáson kívül még rengeteg érdekes előadás is volt, de én most Márkéval foglalkoznék tüzetesebben, amelynek címe az volt, hogy „mert egy, mégpedig a cselekvő, a megtestesült Ige, egy a tevékenység” - A monoenergista formula és az egyházi egység elérésének lehetősége a VII. században”
A téma, ami az előadás fő tárgyát képezte történettudományi körökön kívül aligha ismert, és bevallom az előadás előtt az én látókörömbe sem került bele, ez viszont sokkal jobban fokozta kíváncsiságomat és érdeklődésemet a téma iránt. Az előadás elején szó esett a monoenergista formula történelmi hátteréről: a Bizánci Birodalom Jusztinianosz császár utáni politikai, katonai válságáról, Hérakleiosz császár felemelkedéséről és a birodalom vallási egységét gyengítő állandó teológiai jellegű vitákról, amelyek a birodalom főbb vallási gócpontjai között bontakoztak ki, mint például az egyiptomi Alexandria, vagy éppen Kis-Ázsia dél-keleti részén fekvő, már a kezdetektől kezdve jelentős vallási és politikai jelentőséggel bíró Antiókhia. A teológiai előzmények felvonultatásánál szó esett Antiókhiai Szevéroszról, aki azt állította, hogy az emberi és az Isteni természet uniója volt jelen Jézus Krisztusban. Ehhez kapcsolt egy összetett tevékenységet (energeian szüntethon). Ál-Areopagita Dénes ismeretlen származású, valószínűleg szír származású V. századi egyházatya istenemberi tevékenység formulája is előkerült, amely megpróbálta közös nevezőre hozni az ortodox kereszténységet a neoplatonista filozófiával, amely a IV-V. században még mindig igen elterjedt volt a Római Birodalomban. A monoenergista formula kibontakozása Szergiosz konstantinápolyi pátriárka nevéhez kötődik. Ő koronázta meg I. Hérakleiosz császárt, aki igyekezett véget vetni az elődje, Phókasz császár alatt elszabadult külső, illetve belső válságnak. Szergiosz és Hérakleiosz között szoros barátság kötődött és, ahogy a Bizánci Birodalom történetében gyakran megfigyelhető volt, a pátriárka támogatta a császár politikai jellegű ambícióit, amik Hérakleiosz esetében a Birodalom stabilizálása és az elveszített területek visszahódítása, valamint a vallási egység megteremtése voltak, amivel már I. Jusztinianosz is próbálkozott uralkodása alatt. Szergiosz konstantinápolyi pátriárka ebben volt igen nagy segítségére Hérakleiosz császárnak. Szergiosz pátriárka egyetértett azon neokhalkedóniánus törekvéssel (a 451-es khalkedóni zsinat dogmáiból és az Alexandriai Kürillosz-féle teológiai terminológiából táplálkozó teológiai eszmeáramlat), amelynek egyes képviselői amellett törtek lándzsát, hogy Jézus Krisztus egyetlen cselekvő alany, így egyetlen tevékenysége van.
A teológiai formulának Hérakleiosz császár (vissza)hódításai következtében lett nagy szerepe, ugyanis a Szasszanida Birodalomtól visszahódított területeken, mint például a korábban már említésre került Antiókhia vagy Egyiptom esetében nem feltétlenül követték a konstantinápolyi birodalmi egyházat, így szükség volt a stabilizációra a birodalom egységének és védelmének érdekében. II. Huszrau szasszanida uralkodó Ktésziphonban quasi egy konferenciát hívott össze, ahol az összes korabeli teológiai irányzat képviseltette magát. Voltak khalkedóniánusok, monofiziták és nesztoránusok is, csak hogy az előadásban elhangzott főbb irányzatok közül sorolajak fel párat. Ezen a „quasi konferencián” meghozott döntések jóvoltából a khalkedóni zsinatot elutasító irányzatok (például a monofiziták) több területen megerősödtek.
Az örmények nem adták be egykönnyen a derekukat a monoenergista formulának, így Hérakleiosz tárgyalni kényszerült velük 622-ben, majd 630 környékén is, amikor is az örmény katholikosz, Ezr sóbánya-jövedelmekért cserébe elfogadta a monoenergizmust. Ahogy láthatjuk a „korrupció” (vagy pontosabban a „gazdasági előnyök elnyerésének lehetősége”) már akkoriban is előkelő helyet foglalt el a politikai jellegű célok megvalósításának eszköztárában. Ám az örményekkel hosszútávon nem sikerült az egyházi unió. A továbbiakban a közel-keleti és szír, valamint egyiptomi területeken igyekezte Szergiosz (és Hérakleiosz) terjeszteni a monoenergizmust kisebb nagyobb sikerrel. Mivel a monofiziták egy része továbbra sem fogadta el Szergiosz formuláját és ellenálltak, egyes későbbi monofizita források szerint Hérakleiosz császár üldözni kezdte őket. Egyiptomban viszont érdekes fejlemény született, ugyanis a monofiziták és a monoenergizmus pártiak meg tudtak egyezni, így Alexandria városának környékén megszülethetett egyfajta unió 633-ban, ami azonban szintén nem volt hosszúéletű. Az előadás végén röviden szó esett a monoenergizmus bukásáról és a 680-81-ig tartó VI. konstantinápolyi zsinatról, amelyben eretnek tanításnak nyilvánították a formulát és egészen a mai napig ekképpen van számontartva.
Az előadás kiválóan volt megtartva és remek alapot adott a téma iránti érdeklődőknek például nekem is. Remélem, hogy szerkesztőségünk tagjai még sok ilyen előadáson és konferencián vehetnek részt hallgatóként és még jobban reménykedek, hogy előadóként is egyre többen mutathatják meg tudásukat. Mégegyszer szeretnénk megköszönni a tartalmas előadást Beszterce Márknak!
Weis beszámolója
A konferencián én is ott voltam Ákossal együtt, mint néző, így bevállaltam az adott szekció (Ókori és középkori történelem) többi előadásának összefoglalását. Én főleg a személyes élményeimet és a számomra igazán érdekes dolgokat szeretném megosztani összefoglalóimban.
Elsőként Danka Balázs szerkesztőtársunk előadásáról beszélnék, mely a „Templomi felajánlások és alteregók” címet viselte. Mivel Balázs régebb óta foglalkozik a témával, voltak dolgok az előadásában, amit már mesélt beszélgetéseink során, de nagyon jó volt így összeszedve hallani az információkat es természetesen sok új dolgot is megtudtam. Szó volt ezeknek a szokásoknak a gyökereiről, hogy például a halott megszemélyesítése egészen az ókorig visszanyúlik. Szóba került a holtak napjának eredete és a halotti liturgia is. Az előadásban különböző uralkodók példáján keresztül került bemutatásra a gyászmenet lefolyása, a felajánlások jellege és az alteregó megjelenése. Ki lett emelve továbbá az is, hogy milyen fontos ásatásokat is végezni, felnyitni a sírokat, mert volt már rá példa, hogy a régészek nem azt találták a sírban, amit a leírások szerint beletettek. Illetve sokszor így derült fény arra is, hogy esetleg egy uralkodó sírját kirabolták (pl. Földnélküli János esete, akiről lelopták halotti koronáját).
A következő előadást, melynek címe „Egy korszakváltás szemtanúja, három király szolgálója: Brodarics Mátyás életútja” volt, Faragó Dávid tartotta. Én, mint aki semmit nem tudott az említett történelmi személyről, nagyon érdekesnek találtam a témát, szerintem nagyon szépen összeszedve elhangzott róla minden fontos információ: a szlavón nemesi családi háttere, a testvérével, az ismertebb Istvánnal való kapcsolata, illetve a címben említett három király alatti szolgálatai. II. Lajos alatt familiáris volt, és a szlavónok követnek is választják. Szapolyait aztán annak haláláig szolgálta, Pécsen és Vácott is volt a püspökség adminisztrátora. I. Ferdinándot Szapolyai halála után kezdte szolgálni szintén familiárisként. Végül pedig a feleségeiről s gyermekeiről, valamint azoknak a házasságairól is szó esett. Az előadásból szépen átjött, hogy annak ellenére, hogy mennyire keveset foglalkoznak vele a történeszek mennyire fontos volt Mátyás a maga korában, a belpolitikai és gazdasági ügyek intézésében.
Ezután következett Konkoly Sándor előadása, „nekünk az igazi Mohács kell! A mohácsi harcmező lokalizációs problémái”. A fő hangsúly itt a mohácsi csata közeledő 500-adik évfordulója alkalmából megkezdett ásatások során talált leletek elemzésén volt. Nagyon érdekes volt hallani, hogy mennyi mindent meg lehet tudni már csak a tüzérségi lövedékekből, a méretükből, mennyiségükből és állapotukból.
A szekció egyetlen ókorral kapcsolatos előadása Magdus Tamásé volt „Messalina alakjának ábrázolása Tacitus Annalesében” címmel. Messalina Claudius császár felesége volt, ám folyamatosan megcsalta férjét, mikor pedig egyik szeretőjével házasságot akart kötni, a császár megölette őt és a férfit is. Az előadás azt a kérdést járta körül, hogy Tacitus mennyire túlozhatott művében Messalinával kapcsolatban. A felvetés szerint a házasságtörés és szexuális kicsapongás átlagos vád volt abban a korban, és ezekkel, illetve azzal a ténnyel, hogy Claudius sokáig nem tudott felesége afférjairól, a szerző remekül ki tudta emelni az erkölcsi romlást, a társadalmi rend felfordulását és a császár alkalmatlanságát. Persze ez nem azt jelenti, hogy ezen vádak alaptalanok.
Novák Bálint „Menekülés vagy toposz - III. (Babenberg) Lipót csodajegyzékei, különös tekintettel a III. Ince által centralizált kanonizációs eljárás reprezentációs fórumainak tipológiájára” című előadása zárta a szekciót. Először szó esett arról, hogy a pápaságban végbement reformok után mik lettek a szentté avatás kritériumai, például, hogy a csodákat tanúkkal kell bizonyítani. Ezután következett maga a csodajegyzék áttekintése, a csodák teljes száma, a csodák típusai, hogy mennyi lett kivizsgálva és mik maradtak tisztázatlanok, mind szépen összeszedve.
Összességeben nekem nagyon tetszett a konferencia, legalábbis amely részein részt vetem, megérte leutazni Szegedre. Nagy kár, hogy csak 15 perc jutott egy előadásra, mert mindegyik témáról lehetett volna még bőven beszélni.
A konferencia logója
