"Isten nevében utazunk..." IV.

"Mit adtak nekünk a rómaiak?" - León és környéke

Facebook

2022. szeptember 07. - Danka Balázs

Azt hiszem az olvasóink többsége – remélhetőleg – ismeri a filmklasszikust, a „Brian élete” című igen szórakoztató remekművet. Aki nem, mindenképp nézze meg, igen agyzsibbasztó humorra számíthat. Mindenesetre ma nem filmkritikát írok, hanem városnézős cikk következik, de a film egyik ikonikus mondata, a „Mit adtak nekünk a rómaiak?” a témánkhoz igencsak illik, ugyanis Leónt és környékét kívánom röviden bemutatni – legalábbis néhány érdekességet – amelyeket a nyáron személyesen is volt szerencsém látni.

A rómaiak igen sok mindent adtak. Például hidat (Cangas de Onis), utat (Ezüst- és Arany út), vízvezetéket (Sevilla), vagy templomokat (például Jupiter Optimus Maximus tiszteletére - León). Persze tudom, most sokan azt kérdezik az olvasók közül, vajon ókori cikk lesz ez? Kicsit igen. León története erősen kötődik a rómaiakhoz, ugyanis már Kr.e. 29 környékén egy római tábort alapított itt a legendás 6. légió. Az kétségtelen, hogy a várost a 7. légió alapítja meg Kr.u. 68-74 körül, mivel eredetileg a város neve Legio volt, ebből lett végül León. Azért is fontos a két légió itteni tartózkodása, mivel az óvárosban található egy emlékoszlop, mely nekik állít emléket.

León, a Szent Izidor templom előtt álló római oszlop, és alatta a felirat: „Jupiter Optimo Maximo. Marcus Aurelius Antonius és Lucius Aurelius Verus egészségéért; akik császárok voltak. A 7. légió zászlaja alatt Licinus Paternus megbízásából emeltetett, aki a légió századosa volt; valamint Lucretius Paternus megbízásából, aki decuriója volt az első kelt-ibériai cohorsnak. Adományozta Augustal procurator és Julius Julianus, a légió zászlóvivője, júniusban Lelianus és Pastor konzulátusának ideje alatt.”

Nem messze található innen a rómaiak által emelt városfal is; mindazonáltal én most nem erről ejtenék szót, hanem Merkúr templomáról, aminek a helyén ma Szent Izidor közösségének temploma áll. A királyi alapítású egyházi intézmény igen szép múlttal rendelkezik. Nem csak arról nevezetes, hogy itt talált végső nyughelyet az internet védőszentje, Sevillai Izidor, hanem arról is, hogy ez egyben királyi ítélkezőhely és lakhely is volt. Így található az épületen belül csillagvizsgáló, könyvtár, étkező és trónterem is többek között. Engem a trónterem és a királyi pantheon érdekelt a leginkább. A spanyol szakirodalomban találkoztam egy olyan megállapítással, mely szerint az számít királyi pantheonnak, ahol legalább 3 királyi méltóságnál több egyén nyugszik. Ez maximálisan igaz a gyönyörű pantheonra, amelynek a festése nem véletlen vívta ki az UNESCO világörökségi rangsorában a helyét.

A pantheon belseje

Amiatt is érdekes a festészete a temetkezési helyszínnek, mert a plafonon megfestették a Pantokratór Krisztust, illetve ugyancsak Krisztust, apostolai környezetében, de az áruló Júdás is jelen van, igaz glória nélkül.

A legenda szerint egykoron León környékén a papok találtak rá egészen véletlenül egy csata után egy körülbelül másfél méter magas fekete kakasra, melyet kinyitottak s megdöbbenésükre virágmagokat találtak benne. A kakast az arabok hagyták el maguk után, egy vesztes csatát követően. Egy másik legendás kegytárgyat a mai templomtoronyban őriznek, igen szigorúan – még fotózni se engedték ezeket most (se a kakast se a kelyhet). Ez a kegytárgy lehet az igazi Szent Grál, ugyanis spanyol régészek és egyéb kutatók szorgos munkájával kiderült, hogy a kehely belső, karima része ami fekete, ténylegesen első századi, s jelen lehetett az utolsó vacsoránál. A kehelyhez két legenda fűződik: egyrészt, hogy Kairón keresztül jutott a mai Spanyolországba, a másik legenda szerint pedig, tulajdonosát, Urraca úrnőt levélben megkereste Szaladin, mivel lánya beteg volt, s azt remélte a kehelytől felgyógyulhat, mivel már ekkor varázserőt tulajdonítottak neki, mely végül be is igazolódott. Megkapta a kelyhet, és a lány is felépült.

Zamorrai Urraca úrnő, I. Ferdinánd király lányának kelyhe. Forrás: Wikimedia Commons.

Mindenesetre nem ez az egyetlen római emlék Spanyolországban. Ha egy másik asztúriai városba, Gijonba utazunk, találkozhatunk egy római fürdővel, illetve egy császár szobrával. ugyanis egykor itt húzódott a legendás Ezüst út.

Az Ezüst utat ábrázoló térkép

Ha ennyi nem volna elég a római emlékekből, befejezésül két olyan településről írnék, amelyek erősen befolyásolták a Hispán-félsziget történelmét. Az egyik Cangas de Onis, a másik pedig Covadonga. Cangasban kettő látnivaló van: az egyik az a híd, amit még a rómaiak építettek. Az alján látható Asztúria győzelmi keresztje. A történet szerint Pelagius – akinek származása és élete nem teljesen ismert, bár valószínűleg egy vizigót uralkodóról beszélünk – egy fa keresztet hordott magával, mely később a „Győzelem Keresztje”-ként vált híressé, annak tiszteletére, hogy megverték az Omajjád Kalifátust a híres Covadonga-i csatában. A csata azért is fontos, mert bár 718-22 körül zajlott; a reconquista egyik első mérföldköveként tartják számon.