Szeptemberben 30-án szerkesztőségünk részt vett a Kutatók éjszakája ELTE Eötvös József Collegiumban tartott rendezvényén, a Történész műhely előadásain. Ennek keretében többek között főszerkesztőnk, Besztercei Márk is egy igazán színvonalas előadással nyűgözte le a hallgatóságot. Ezen beszámoló főleg az ő előadásáról szólna, de az őt követő – szintén kiváló – előadókról is röviden szót fogok ejteni.
Márk előadását nem kizárólag a Kutatók éjszakája keretében tartotta meg, hanem az előadás egyben a Magyar Bizantinológiai Társaság felolvasó estjének is számított. Az előadás azt a címet viselte, hogy „A VII. századi Bizánc - teológiai viták és az arab hódítás”. Főszerkesztőnk témája a Bizánci Birodalom történetének igen érdekes időszakát dolgozta fel: csapásokkal, teológiai vitákkal, intrikákkal, hatalmi harcokkal és a felemelkedő arabokkal vívott kegyetlen háborúkkal tarkított század volt a VII. század. Az előadás első felében ismertetésre kerültek Bizánc említésre méltó politikai eseményei, amelyek megelőzték tárgyalandó korszakunkat. Szó volt a népvándorlás Bizáncra gyakorolt kíméletlen hatásairól (különösen az avarokkal és a bolgárokkal való küzdelem a Balkán-félszigeten). A bizánci pozíciók meggyengültek a Balkánon és egyre több katonát kellett átcsoportosítani az kis-ázsiai frontszakaszokról, ahol a Szasszanida Birodalom jelentett vetélytársat Róma utódja számára. Kr.u. 602-ben a perzsákkal békemegállapodásokat kötő Maurikiosz császárt minden idők egyik legéletképtelenebb bizánci császára (legalábbis a későbbi, elfogultságtól nem mentes források alapján ez a kép alakult ki róla), Phókasz egy összeesküvés révén meggyilkoltatta és elfoglalta trónját. Bizáncban anarchikus állapotok uralkodtak, ami kedvezett a perzsáknak, akik az avarokkal és a balkáni szlávok nagy részével kooperálva együttes erővel támadtak Bizáncra. Hosszú háborúskodás következett, a perzsák sikert sikerre halmoztak, betörtek Kis-Ázsia területére, Antiókhiába, Egyiptomba és Konstantinápoly ellen is többször kíséreltek meg támadást intézni. Ez nagyrészt Phókasz inkompetens politikájának és meggondolatlan katonai döntéseinek volt köszönhető. Az őrületnek 610-ben Hérakleiosz (aki későbbiekben a birodalom egyik legfontosabb, legmeghatározóbb dinasztiáját alapította) vetett véget, mikor Karthágóból Konstantinápolyba hajózott és ott megölette Phókaszt, majd Szergiosz konstantinápolyi patriarchával császárrá koronáztatta magát. Az új császár igyekezett újjászervezni haderejét, de jelentős ellencsapásra 624-ig nem volt képes. Az is kiderült, hogy a perzsákkal való háború a Bizánci Birodalomnak nem csak katonai, gazdasági és politikai, hanem vallási és teológiai értelemben is zavart okozott. A perzsa csapatokat ugyanis azokon a területeken, amik szembe helyezkedtek a 451-es khalkedóni zsinat határozataival (például a szíriai monofiziták) felszabadítóként üdvözölték, ugyanis azt remélték, hogy ezzel kibújhatnak Konstantinápoly befolyása alól. Ám ez az elképzelés 624-ben szertefoszlott, mivel Hérakleiosz ellentámadásba lendült és a Földközi-tenger keleti partjának nagy részét visszafoglalta Bizánc számára. Hérakleiosz folytatni akarta egyik nagy elődjének, I. Jusztinianosz császárnak azon törekvését, hogy a birodalom keresztény egyházait teljes mértékben a birodalmi egyház fennhatósága alá rendelje és egyesítse. Ebben segítette a császárt az őt megkoronázó Szergiosz konstantinápolyi patriarcha, aki megalkotta teológiai elképzelését, a monoenergizmust, aminek azonban a gyökerei jóval messzebbre nyúltak vissza, az idő hiányában azonban az előadó erre nem tért ki részletesebben.
Főszerkesztőnk, Besztercei Márk éppen a bizánci energiaválságot elemzi
A 620-as években megkezdődtek a tárgyalások a konstantinápolyi birodalmi egyház és az antikhalkedoniánus egyházak közötti. Ezeknek az volt a céljuk, hogy meggyőzzék a birodalmi egyházzal szemben álló egyházakat, főleg a monofizita egyházakat a khalkedóni zsinat monoenergista alapon való elfogadásáról. Néhány tárgyaláson igazán érdekes események történtek meg, ilyen volt 630-ban az örményekkel – akik szintén monofiziták voltak – folytatott tárgyalás volt, ahol a monoenergista formula elfogadásáért cserébe az örmény katholikosz többek között sóbánya jövedelmeket kapott. A monoenergizmus nyitott kapukra talált a perzsiai nesztoriánus katholikosz esetében, sőt még az igen erősen antikhalkedóniánus Egyiptomban is sikerült valamennyire egységet teremtenie. A monoenergizmus azonban ténylegesen nem sok sikert ért el, azt a keveset pedig, amit mégis kieszközöltek a monoenergizmus által, az arab hódítás törölte el teljesen. A kor számára meglehetősen dinamikusan terjeszkedő arabok nem kímélték Hérakleiosz birodalmát. Miközben Perzsia nagyrészét meghódították, sorra foglalták el a fontos közel-keleti városokat és területeket Bizánctól. Ezzel a monoenergizmusnak is nagyrészt befellegzett. A Szergiosz-féle monoenergizmus helyébe pedig a monothelétizmus lépett, amely kimondta, hogy Jézus Krisztusnak nem lehet két akarata. Ezen teológiai irányzat is sok vitát váltott ki, de az előadó ezeken kénytelen volt gyorsan átszaladni, mert kifutott az időből. Végső soron a VI. egyetemes zsinaton elítélik és eretnekséggé nyilvánítják mind a monoenergizmust, mind a monothelétizmust, és megfogalmazták, hogy Krisztusban két tevékenység (energeia) és két akarat (theléma) van. Az előadás végén főszerkesztőnk megfogalmazta azon állítását, miszerint az arab hódítás és a teológiai viták közvetlenül és közvetetten is hatottak egymásra.
Számomra Márk előadása érdekes és tartalmas volt, nagyon részletesen és objektíven járta körbe a témát és az előadás módja is igen színvonalasra sikeredett – annak ellenére, hogy az előadás második felében kénytelen volt több témán is sebesen átszáguldani.
A lelkes közönség főleg az utolsó előadás előtt szaporodott meg, de már előtte is volt 8-10 érdeklődő
Az este további részében érdekes játékban vehetett részt a nézőközönség és értékes információkat szerezhetett a kora újkori erdélyi zálogjoggal kapcsolatban Rácz Balázs Viktor előadása nyomán. A kis szerepjáték alatt szem nem maradt szárazon, mert percenként felkacagott mindenki a kreatív történéseken, amiket az előadó valós források és események alapján állított össze. Megismerhettük a reformkori nőideált is Slachta Etelka személyén keresztül Erdélyi Kamilla tolmácsolásában, aki a lány által vezetett naplóból kiindulva igyekezett bemutatni – úgy vélem sikeresen – hogy a reformkorban milyen elvárások voltak egy magyar nővel szemben, és hogyan lehetett valaki „honleány” (a „honfi” mintájára). Ezen témán belül olyan kérdések is előkerültek, mint a házasság vagy a nőnek a társadalomban betöltendő szerepe. Végül zárásképpen Erdős András Patrik előadásában az 1919-es Tanácsköztársaság „bűnöseinek” pereit (az ún. kommunista-perek) is közelebbről szemügyre vehettük (az előadó konkrét eseteket is kiemelt), ezáltal jutva hasznos és érdekes információkhoz az 1919 utáni ítélkezésről – legalábbis ezen ügyekben, kiderült ugyanis, hogy ezen ügyek picit másképpen működtek, mint az alap bírósági eljárások.
Rácz Balázs Viktor elmondja hogy is működött a zálogjog
Erdélyi Kamilla éppen zárja...
...Erdős András Patrik pedig éppen nyitja előadását.
Összefoglalva tehát egy szenzációs előadás-sorozaton vehettünk részt, minden előadónak utólag is gratulálunk!
A képekért köszönet illeti Rácz Balázs Viktort és Ámik Ákost.
Írta: galambákos
