Bocskai Györgyről nem lehet sokat tudni, annyi azonban biztos, hogy Biharban, Zemplénben és a Bodrogközben is rendelkezett birtokokkal. Egy korábbi feltételezés szerint dolgozott a kancellárián is, de mára már tudjuk, hogy ez egy téves névegyeztetésen alapult, hiszen raszinakeresztúri Bocskay György tényleg dolgozott a kancellárián, ő azonban csak egy távoli rokona Bocskai István édesapjának, kismarjai Bocskai Györgynek.
Ferdinánd király pártján
Sulyok Balázs, aki eredetileg Szapolyai János pártját fogta, 1541-ben átállt I. (Habsburg) Ferdinánd híveinek sorába, s őt erősítette lányai házasságkötésekor is. Bocskai György az 1540-es évek második felében elvette Sulyok Krisztinát, a későbbi fejedelem (Bocskai István) édesanyját, így ő is csatlakozott a Habsburg-párthoz. Házassága révén egyébként sógora volt az egri hősnek, Dobó Istvánnak valamint Balassa Jánosnak is, akik fontos szerepet játszottak 1553-ban, amikor Erdély "újraegyesült" a Magyar Királyság Habsburg-kézen maradt területével. Amikor Dobó István vajda lett, akkor Bocskai is vele tartott. Az I.Tahmaszp perzsa sah ellen vívott háború befejezése után I. Szulejmán szultán katonai lépéseket tett, ezzel jelezve Ferdinándnak, hogy amennyiben nem hagyja el Edélyt, frontális támadást fog indítani. Ferdinánd és tanácsadói átgondolták Erdély megtarthatóságának esélyét és végül annak feladása mellet döntöttek,ennek ellenére Dobó fegyveres erővel lépett fel a már nyíltan János Zsigmond mellett kiálló erdélyi rendek ellen (akiknek már a szultán is küldött segélycsapatokat). Az országgyűlés kettészakadt. Bocskai György Ferdinánd pártján maradt. Szabad elvonulás fejében sógorával, Dobó Istvánnal együtt (azzal a feltétellel, hogy csak is saját maguk holmijait vihetik magukkal) elhagyták Szamosújvárt, azonban Kolozsváron átvizsgálták a szekereiket ahol néhány Szamosújvárról származó puskát találtak, ekkor Bocskait és családját börtönbe vetették. Ezt később fia is érdemesnek tartotta kihangsúlyozni (ti. azt, hogy az apja a királyhoz való hűségéért szenvedett büntetést).Szabadulása után valószínűleg birtokaira húzódott vissza.
I.Ferdinánd magyar király
János Zsigmond pártján
Bocskait 1567-ben ismét Erdélyben találjuk. Sógoraival állítólag újabb összeesküvést szőttek, amely immáron a Habsburgok (ekkor Magyarország királya I.Miksa) ellen irányult és Erdély elszakadását szorgalmazta Szapolyai János Zsigmond uralma alatt. Dobóék ellen 1569-ben hűtlenségi per indult, amelyben az egyik legfőbb vádpont Bocskaival való levelezésük volt. A fogságból Balassa még Lengyelországba tudott szökni, de Dobó csak halála előtt szabadult. Maga Bocskai György Erdélyben megmenekült az igazságszolgáltatástól. A bécsi udvarban hagyta azonban fiát így teljesen a Habsburg-udvarral sem szakadtak meg kapcsolatai. Egy évvel rokonai rehabilitálás előtt,1570-ben hunyt el.
Források
Papp Sándor: Bocskai István In Rubicon 2020/12.szám, 18-33. oldal
