Bárki, aki ismeri a középkori fegyvereket az ismeri a "poleaxe" nevezetű fegyvert (amely a 14-15. században vált elterjedté) és rengetegszer hallani azt, hogy ez volt a középkor legjobb fegyvere, valljuk be nem véletlenül, hiszen mi is tett jóvá egy fegyvert a középkorban?
Kiegyensúlyozás
A középkorban, mint bármikor a történelem során minden fegyver főbb tulajdonságai közé tartozott a megfelelő egyensúly, a poleaxe a "hátul súlyozott" fegyverek közé tartozott, amit a felépítéséből láthatunk is. Az ebbe a típusba tartozó fegyverek rendkívüli offenzív, avagy támadó kapacitással bírtak, mondhatnánk, hogy az ilyen fegyverekkel hatalmasat lehetett "sózni" az ellenségre, viszont védekezni kevésbé lehetett velük, mint például egy karddal. Pontosan ezért az egykezes változatát ezen fegyvereknek, mint például egy fejsze, buzogány, katonai csákány vagy kalapács mindig egy pajzs kíséretében használták, így meg tudták oldani a védekezés kérdését is. Viszont a páncél fejlődésével a pajzsok egyre kisebbé, végül a lemezpáncéllal felszerelt katonák számára ritkán használttá váltak mivel a fejlett lemezpáncél remek védelmet nyújtott a legtöbb fegyver ellen, így lehetővé téve a kétkezes "hátul súlyozott" fegyverek komolyabb fejlesztését, mely a poleaxe és egyéb ilyen fegyverek elterjedéséhez vezetett.
Páncéltörés
Az előbb említett folyamatos páncélfejlesztésre nyilvánvalóan reagálni kellet, ennek eredménye képpen jöttek létre a poleaxe és társai, amelyeknek remek páncéltörési képességei vannak a nehéz vége és hósszúsága miatt (természetesen ahány megrendelés, annyi féle poleaxe hosszúság, élszéleség, lándzsahosszúság stb., hiszen ezek változatosak voltak voltak, de általában egy hosszú fegyverről beszélünk).
Három az egyben
Az egyik legfontosabb előnye a poleaxe-nek, hogy egyben hordozza egy lándzsa, egy daneaxe és egy katonai kalapács tulajdonságait, aminek köszönhetöen az összes gyengepontját ki tudja használni egy lemezpáncélnak, hiszen a hajlatokban, ahol nem lemezpáncél, hanem láncing véd, ott képes szúrni, ezáltal a láncon túljutni, a kerekített páncél részeknél, ahol egy penge lecsúszna ott pedig remekül "zúz" illetve az egyenes pánélrészekre a "nehéz" vége miatt hatalmas, csontokat zúzó erővel képes lecsapni, ezen felül kifejezeten jó a lovasság ellen is.
Tényleg a legerősebb?
Fontos azonban tudni, hogy a poleaxe nem a legerősebb mindenben, például nyers ütőerőben a lovagi dárdátol lemarad, hiszen a középkorban egy átlagosan 30-50 km/h-val haladó ló erejével semmi nem vehette fel a versenyt a kézifegyverek közül, illetve a legtöbb kardnak sokkal jobb a vágási kapacitása, ( nem páncélozott elenfellekkel szemben) főként a szablyáknak. Emellett a lándzsáktól is elmarad azok könyebb súlyából következő jobb irányíthatóság, és a hosszabságukból adódó lovassággal szembeni biztosabb védelem szempontjából, illetve az említett daneaxe is hasonló zúzó és hasító kapacitással bírt. Mégis a poleaxe volt a legjobb sokak szerint, mivel remekül ötvözte ezen fegyverek tulajdonságait. Nem véletlenül uralták a szálfegyverek a középkori csatamezőket a gyalogság körein belül.
Források
