A középkorban (főként a 12.századtól) igen elterjedt volt a buzogány használata, de ennek a fegyvernek az eredete sokkal régebbre nyúlik vissza.
Már az ókori Egyiptomban is használták a buzogány elődeit, de a Bizánci Birodalomban vált igazán elterjedté a használata, főként a páncélozott ellenségek elleni hatékonysága miatt. A középkori Europában a 12. századra tehető az elterjedése, és érdekes, hogy pont a komolyabb páncélok elterjedésével párhuzamosan.
Egy ókori egyiptomi buzogányfej a liverpooli múzeum gyűjteményéből
Egy bizánci katona buzogánnyal és pajzzsal (Caesareai Theodórosz pszaltériumának ábrázolása a XI. századból)
A középkorban használt buzogányoknak rengeteg formája, ha úgy tetszik „stílusa” volt, de mindegyik egy célt szolgált: az ellenséges páncélozott gyalogság elleni hatékony küzdelmet.
A legegyszerűbb gömbbuzogány
Korai tollas buzogány
Kései tolla buzogány
A buzogányok a hátul súlyozott fegyverek közé tartoznak, melyeknek az a lényege, hogy remek offenzív kapacitásuk van, de cserébe a defenzív kapacitásuk kicsi, ezért vagy egy pajzsal, vagy a kétkezes változataikat lemezpáncéllal együtt használták, ezzel kiegyenlítve a fegyver kicsi védekezési lehetőségét.
A tollas buzogányok típusai
Gömbbuzogány hegyekkel
Hegyes buzogány
Források
