„Péter országlásának harmadik esztendejében tehát a magyar főemberek és vitézek, a püs-pökök tanácsára, összegyülekeztek Péter király ellen, és gondosan kutatták, kit találhatnak az országban a királyi nemzetségből, aki alkalmas az ország kormányzására, és megszabadítja őket Péter zsarnoklásától. Az országban azonban senki ilyest nem találtak, választottak hát maguk közül egy ispánt, Aba nevezetűt, Szent István király nővérének férjét, őt tették királlyá.”
Újabb hét, újabb szerda, új cikk, ezúttal nem másról, mint Sámuel királyról, avagy Aba Sámuelről. De vajon honnan az Aba és miért pont Sámuel? Egyáltalán, mit tudunk az ő életéről, és tevékenységéről? Tartsatok velem a cikkben!
Aba Sámuel uralkodása és annak előzményei
1041-et írunk, amikor Magyarországon igen vészterhes idők jártak. Egyrészt a még kereszténnyé nem vált Magyarországon elő-elő fordultak kisebb-nagyobb pogánylázadások, amit mi sem mutat jobban, minthogy 1045-46-ban kitört a Vata-féle felkelés, melynek egyik áldozata Gellért püspök volt, ahogy azt előző cikkünkben már említettük Orseolo Péternél. Az amúgy is nehezen megtérő magyaroknak volt még egy súlyos problémája a kereszt felvétele mellett: Orseolo Péter kegyetlensége. A Képes Krónika szerint brutális volt, kegyetlen, zsarnoki. Ha ez nem lett volna még elég, Péter, miután letették trónjáról, a német királyhoz menekült, aki megígérte, hogy visszaülteti Magyarország trónjára (Péterről előző cikkünkben árnyaltuk a képet, akit érdekel olvassa el). De ne rohanjunk ennyire előre az időbe! Bizony addig még sok víz lefolyt a Tiszántúlon, ahol az Abák ősi birtokai voltak.
Aba Sámuel a Thuróczi-krónikában
Abáról, meglehetősen szegényes információkkal rendelkezünk. Anonymus az alábbi történetet meséli el:
„Akkor Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edöménnek a Mátra-erdőben, ahol az unokájuk, Pata, később várat épített. Az ő sarjadékukból származott hosszú idő után Sámuel király is, akit kegyességéért Abának hívtak.”[1]
Ezzel szemben a Képes Krónika Abát egyértelműen Szent István nemzettségéhez igyekezett kötni – nem oktalanul. Mi az igazság azonban? Aba születéséről gyakorlatilag nincsenek információink. Azt azonban tudjuk, hogy már Géza uralma alatt megjelennek a politikai paletta színterén az Abák, és birtokokat is kapnak. Nagyjából tehát az ezredforduló előtt, de legkésőbb az ezredforduló első évtizedéig meg kellett, hogy szülessen Sámuel király.[2] De miért pont Sámuel? És miért pont Aba? Vegyük sorra a megoldási lehetőségeket. Egyes történészi elméletek szerint az Abák nemzettsége kötődik az ún. kabarokhoz, ahhoz a katonai segédnéphez, akik bejöttek a Kárpát-medencébe a honfoglaló magyarokkal.[3] Ez a megállapítás különös lehet annak tudatában, hogy VII. (Bíborbanszületett) Konstantinnak köszönhetően mit is tudunk pontosan a kabarokról.[4] A császár többek között arról ad számot, hogy a kazárokból kiváló nép a kazár birodalommal „összeveszés” okán rúgja össze a port, és csatlakozik a magyarokhoz. Mit tudunk a kazárokról? Azt, hogy vallásukat tekintve zsidók voltak. Feltehető tehát a kérdés: nem lehet-e, hogy ugyanúgy zsidó hitűek voltak a kabarok is? Ezt a kérdést Pláner Lajos igyekszik megnyugtatóan megválaszolni:
„Nem zárható ki, hogy a kaganátusból kiváló kabarok előkelői között is akadtak ilyen elemek, de az kizárható, hogy Aba Sámuel zsidó hitű lett volna. A keresztényi nevelésű István részéről elképzelhetetlen, hogy leánytestvérét egy nem keresztény hitű emberhez adja hozzá. Továbbá az Aba-birtokokon létrejövő új templom(ok) is azt bizonyítják, hogy támogatta a kereszténység térnyerését. Ilyen az abasári nemzetségi monostor is, melynek datálása a XI. század első felére tehető.”
[5]Mindazonáltal érdemes egy pillanatra elgondolkozni az elgondoláson. Véleményem szerint az, hogy milyen egyházi intézményeket alapított egy uralkodó, nem tükrözte vallási beállítottságát. Vegyük például Szávaszentdemeter bazilita monostorát, mely már létezett, de valószínűleg Szent István 1018 körül újra alapította azt.[6] Ha tehát hihetünk ennek az elgondolásnak, úgy kizárhatnánk azt, hogy Aba valóban zsidó hitű uralkodó lett volna. Nem zárhatjuk ki azonban kabar származását, melyről Sudár Balázs írt egy igen izgalmas munkát:
„A Don és a Szeverszkij Donyec középső folyása mentén, a füves sztyeppe területén feltárt, fentebb már említett Zlivki-lelet-horizont egyszerű gödörsíros temetőit egyöntetűen Kuvrat birodalmának helyben maradt bolgár népességéhez kötik a kutatók.”[7]
És hogy miért is fontos a Kuvrat birodalmi gödörsíros temetkezés? Erről a cikk végén fogtok többet megtudni. Most térjünk vissza Aba uralmához. Uralma elején elődje – azaz Péter király – törvényeit eltöröltette, és uradalmának berendezkedésének élére három fő embert nevezett ki: Tojszlánt, Peszlit, és Viskét. Ezek után a Képes Krónika nem is mesél nekünk többet a közben eső három évről, hanem azzal folytatja, hogy Péter német seregekkel az élen visszatér Magyarországra, hogy trónját visszaszerezze. Ez a csatározás vegyes sikereket aratott: Aba is betört a német területekre, és a császár (III. Henrik) is a Duna mentén igyekezett Abát térdre kényszeríteni, ez azonban sikert egyik oldalnak sem hozott.
III. Henrik császár egy XI. századi miniatúrán
Aba Sámuel a Képes Krónika egyik miniatúráján
Aba Sámuel bukása – az 1044-es német betörés
Ezzel szemben a következő esztendőben a császár újra Magyarországot támadta:
„A következő esztendőben Aba követeket küldött a császárhoz, és békét keresett; megígérte, hogy elengedi a nála levő rabokat, és illő váltságot ad azokért, akiket vissza nem adhat. A császár nem akart addig egyezkedni, amíg nem megy Bajorországba, hogy a békekötésnél azok is jelen legyenek, akiket a magyarok igaztalanul bántottak. A császár tehát eljött Magyarország határára, és másnapra meg akarta vívni a gyepűket, amelyekkel a magyarok elrekesztették a Rábca folyót. Eközben Aba király követei megkérték a császárt, szabjon méltányos határidőt, hogy visszaküldhesse mind a rabokat, és ezenfelül ajándékot is adjon neki. A császárt csábította az ajándék, meg más súlyos ügyek is gátolták, úgyhogy visszatért Burgundiába, Besançon városába. Ettől fogva Aba király biztonságban volt, arcátlanná vált, és dölyfösen dúlt-fúlt a magyarok ellen; úgy ítélt ugyanis, hogy mindenki egyforma, az urak a szolgákkal, sőt semmibe vette az esküszegést is; megvetette ugyanis az ország nemeseit, és mindig a parasztokkal, nemtelenekkel tartott. A magyar nemesek nem hagyták ezt ennyiben, sérelmeiket nehezen tűrték: összebeszéltek és összeesküdtek, hogy megölik. Egyikük azonban feljelentette a királynak azokat, akik életére törtek; a király közülük bírói vizsgálat nélkül megölette, akiket elfoghatott; ez okozta a legnagyobb veszedelmét. Midőn ugyanis a király Csanádon ülte a nagyböjtöt, a nagyböjt folyamán, tanácskozás ürügyével mintegy ötven nemes férfiút egy házba zárt, fegyveres vitézeivel levágatta őket; bűnbánatot se tarthattak, meg se gyónhattak. Szent Gellért csanádi püspök ezért kánoni szigorúsággal dorgálta meg a királyt, és megjósolta, hogy küszöbön áll veszedelme.”[8] De vajon mi okozta valójában Aba vesztét? Nos, a Képes Krónika erre is választ ad: „Az összeesküvők közül egyeseket ez még jobban ösztönzött; a császárhoz menekültek, és Aba ellen szóltak, mondván, hogy az esküszegést semmibe veszi, megveti a nemeseket, akik királlyá emelték maguk fölé, nemtelen parasztokkal lakomázik, lovagol és társalog mindszüntelen.”[9]
A császár seregei, és az exkirály, Péter élén vonult be Sopronon keresztül Magyarországra. Nem volt könnyű dolguk az átkelésnél, mivel a Rába és a Rábca mente telis-tele volt mocsarakkal, fákkal, illetve különböző akadályokkal. Végül nehezen sikerült átkelniük, és sor került a híres ménfői csatára (1044). A Képes Krónika ehhez a csatához köti Aba halálát is. Miután Aba elvesztette a csatát, menekülni kényszerült:
„Aba király nagyszámú fegyveressel Ménfőnél, Győr közelében szállott vele szembe; felette bízott a győzelemben, mert némely bajorok azt üzenték neki, hogy a császár csak kevés emberrel jött ellene. Mondják, Aba király győzelmet is nyert volna, de azok a magyarok, akik barátsággal maradtak Péter király iránt, földre dobták zászlaikat és megfutottak. Azt is mondják a németek, hogy mielőtt megütköztek, égi jelként ritkás köd szállt le, majd Isten heves szélvihart támasztott, s ez szörnyű port vitt a magyarok szemébe; mondják ugyanis, hogy a pápa úr már előbb kiátkozta a magyarokat, amiért királyukat, Pétert megfosztották méltóságától. Sokáig és keményen folyt a csata, végre a császár, Isten segítségében bízván, győzelmet aratott. A vesztes Aba király pedig elmenekült a Tisza felé, és egy faluban a magyarok, akiknek uralkodása alatt ártott, az Öregbarlangban kegyetlenül legyilkolták. Tetemét a falu melletti templomba temették; néhány esztendő múlva kiásták a sírból: szemfödelét és ruháit romlatlanul találták, sebhelyei begyógyultak. Akkor eltemették őt saját monostorába, Sárott.”[10]
Egyes fordításokban nem Öregbarlang, hanem egy gödör szerepel. Emlékeztek, mit írtam fentebb a gödrös temetkezésekről? Ha összevetjük azt az állítást ezzel, akkor azt láthatjuk, hogy lehet ez az oka, hogy Abát eredetileg nem keresztény módon, hanem egy gödörbe temetik. Más elméletek szerint ez a gödör nem úgy értelmezendő, ahogy én itt fentebb levezettem, hanem egy településnevet rejt. A gödör szláv változata Debr, és innen jön annak az ötlete, hogy Aba első nyughelye Feldebrő lenne. Hogy Aba esetében a test azért lenne romlatlan, mert szent lenne? Mi az igazság? Bármi is legyen, alsóhangon két nyughelyről beszélhetünk – egy lehetséges feldebrői – és egy tényleges abasári. Abasár abból a szempontból is érdekes, hogy az Abák ősi birtokain feküdt.
Német betörések a XI. században, a térképen rajta van a németek 1044-es hadjárata is, aminek döntő mozzanata volt a ménfői csata
A ménfői csata ábrázolása a Képes Krónikában, a bal alsó sarokban látható Aba Sámuel meggyilkolása
Összegzés
Bár Aba személyét vegyesen értékelhetjük, az kétségtelen, hogy reálpolitikai szerepét nem szabad elvitatnunk. Ki tudja, mire lett volna képes, ha több időt kap a trónon? Három év nem volt elég sajnos, hogy ez kiderülhessen. Az Abák mindazonáltal itt nem vesztek el a történelem süllyesztőjében. Utódaik komoly politikai presztízzsel bírtak, amit mi sem mutat jobban, mint Aba Amádé története. De ez már egy egészen más korszak.
Aba Sámuel szobra Ópuszteszeren
Jegyzetek
[1] Anonymus: Gesta Hungarorum. Ford: Pais Dezső. In: https://mek.oszk.hu/02200/02245/02245.htm. Őskúr vára és Eger vitéze fejezet.
[2] Pláner Lajos: Aba Sámuel, az első választott magyar király. In: Archeologia. Vö: https://archeologia.hu/aba-samuel-az-elso-valasztott-magyar-kiraly
[3] Tóth Sándor: Kabarok és Fekete magyarok. In: http://acta.bibl.u-szeged.hu/2734/1/historica_084_023-029.pdf 28.
[4] Ehhez vö: Tóth Sándor László: A kavarok (kabarok) katonai és politikai szerepe. In: Hadtörténeti közlemények, Bp, 2013/2. szám, 126. évf. 315-352.
[5] Pláner: i.m.
[6] Romhányi: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Arcanum, Budapest, 2008. 84.
[7] Sudár Balázs: Magyarok a honfoglalás korában. Magyar őstörténeti Témacsoport, Helikon, Bp, 2015. 50.
[8] Képes Krónika, Ford Geréb László. Magyar Hírlap és Maecenas Kiadó, Bp, 1993. 27.
[9] Képes Krónika, i.m. 27.
[10] Képes Krónika, i.m. 27-28.