Blogunk első utazási élménybeszámolóját olvashatjátok Emercius kollégánk tollából, aki egy nem olyan rég történt utazásáról fog mesélni nektek. Terveink szerint az általunk meglátogatott városok történelmi múltját és természeti adottságait figyelembe véve rövid ajánlásokat fogunk írni ezen új rovat keretében. A rovatunk neve egy népszerű középkori zarándokének első sorából származik, pontosan amiatt, mert sok zarándok ezt énekelte utazás közben, rovatunk pedig úti beszámolókat, városleírásokat fog tartalmazni olyan helyekről, amelyekre a szerkesztőink eljutottak. Most pedig lássuk az első részt.
Két hete, szeptember 26. és október 2. között volt lehetőségem az Erasmus + program keretein belül meglátogatni Olaszországot, azon belül is Riva del Garda városkáját (magyarra fordítva annyit tesz, hogy Riva a Garda-tó partján), Trentót és Valle di Ledro-t. Riva del Garda Olaszország északi részen találatható, Trentino megyében, a Garda-tó partján. A helyszín egyszerűen csodálatos volt!
Pannónia és Itália földje távol nyugszik egymástól, ebből következik, hogy az út Riva és Budapest között igen hosszú, 13 órás volt, eközben volt lehetőségem az utazótársaim színes egyéniségét megtapasztalni. Magyarország elhagyása után Szlovénián keresztül jutottunk el Riva gyönyörű városába. Engem, akit a Kárpát-medence ölelő karjai vettek mindig is körbe, és aki az ezeréves határt még soha nem lépte át, lesokkolt az Alpok déli részének hegysége. Hatalmas hegyeket láttam, addig a Kékes volt a legmagasabb hegy, amit láttam, azonban a Rivát körülölelő valamennyi hegy kétszer akkora volt, mint a Kékes. Ha az ember Olaszországban jár, érdemes elmenni túrázni. Gyönyörű, bejárható és normális túra útvonalak vezettek bennünket.
Riva városa felülről
Már az Olaszországban töltött második napunk izgalmasan indult. Szobatársammal elhatároztuk, hogy nekiindulunk, és még a közös programok és a reggeli előtt lemegyünk a Garda-tó partjára. Fenomenális látvány tárult szemünk elé. A majdnem Balaton nagyságú tó látványa leírhatatlan. Talán a képek vissza tudják majd adni. Érdekes, hogy az olaszoknál már akkor is kellett a maszk beltéren, míg nálunk ez még várat magára. Az iskola és az önkormányzat nagyon komolyan vette a COVID korlátozásokat, minden nap ki kellett töltenünk egy rövid elismervényt, hogy nem vagyunk COVID-osok, nem voltunk COVID-os személlyel kontaktusban az azt megelőző két hétben, emellett pedig szintén minden nap ellenőrizték a beoltottságunkat igazoló uniós védettségi igazolványt.
Riva gazdasági életét döntően befolyásolta és befolyásolja a mellette fekvő tó. Mint megtudtuk, ezen kis város a történelem során többször cserélt gazdát, több hatalom és nagyhatalom között képezett határt. Riva eredetileg Velencéhez tartozott, a város egyik szimbolikus épületét, a Bastion-t is a velencei hadsereg húzta fel védelmi célokra, azonban soha nem használták. A következő jelentősebb hatalom, amely birtokába vette Riva városát, az a Habsburg Birodalom volt 1815-ben, mivel Riva az újonnan létrehozott (Napóleonhoz hű) Olasz Királyság része volt. A terület Habsburg kézen maradt, egészen 1918-ig, az első világháború végéig. Érdekesség, hogy Riva volt a határ Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia között. A határjellegének köszönhetően az osztrákok igyekeztek biztonságossá és védhetővé tenni, erődítménnyel erősítették meg a Riva környéki hegyeket. Ennek a mai napig látható bizonyítéka maga a hegységekbe vájt védelmi rendszer. Ma már egy autóút halad át az osztrák parancsra kivájt hegyen keresztül. Érdemes azonban elmenni túrázni a Rivától északra található hegyhez, mert a túraútvonalat követve a mai napig fellelhetőek az erődítés maradványai.
A Garda-tó
A Riva felett elnyúló hegységrendszer
A Garda-tó mellett érdemes meglátogatni az attól csak pár kilométerre található Ledro-tavat, mely 3-4 óra alatt körbegyalogolható. A Ledro-tó vize olyan tiszta, hogyha térdig is megy be az ember, a lábfejét még tisztán láthatja. A Ledro-tó partján található egy ősember múzeum is, amit azonban nem tudok jószívvel ajánlani csak az igazán fanatikus rajongóknak.
A Ledro-tó
A Ledro-tó vize olyan tiszta, hogy szinte nem is látni a vizet
A második napon az Erasmusos csapatunk kiegészülve az erdélyi testvéreinkkel, valamint az olasz és francia barátainkkal megindult Trento (Trident) városa felé. Ezen hely méltán híres, hiszen otthont adott az 1545 és 1563 közötti tridenti zsinatnak, amelyhez az ellenreformáció és a katolikus egyház „megreformálása” köthető. A hely azonban nem tükrözi ezt, a főtéren kívül nem nagyon láttunk érdekes történelmi látnivalót. Sajnos úgy látszik Trident nem emlékezik kellő módon a történelmi örökségére, természettudományos élete azonban annál pezsgőbb. A város egyik nevezetességévé váló Muse (természettudományi múzeum) életem egyik legkellemesebb múzeumlátogatási élménye volt. A Muse négy szintre osztható, minden szint külön tematikával várja a látogatókat a klímaváltozástól kezdve az állatok anatómiáján át egészen az Alpok élővilágáig. A múzeum tárlatának megtekintése során rengeteg értékes tudás gyűjthető. Az állat csontvázak és a kitömött állatok ezt az élményt csak fokozzák! Összefoglalva tehát, Tridentet érdemes útba ejteni egy történelem rajongónak is, de valószínűsíthetően a rajongó maga többet fog tudni a városról, mint amennyit a város magáról elárul.
Trento főtere
A Muse belsejének részlete
Az étkezésünket az Európai Unió finanszírozta. A reggeli és a vacsora a szállás helyszínén biztosított volt. A szállásadónk egy nagyon kedves olasz úr, Antonio volt, aki az olasz mellett németül és angolul is kiválóan beszélt, ebédünket azonban magunk választottuk. Az ebéd általában olasz ételkülönlegességekből állt. Elsősorban természeten a pizzát kell kiemelni és a spagettit, azonban ezek nemigen különböztek a magyarországi változataiktól. Kiemelendő azonban a tiramisu és a lasagne. Ezen két étek tradicionális verziója fényévekkel jobb, mint a magyarországi utánzat. Mindenkinek tudom ajánlani, hogy kóstolja meg a tiramisut és a lasagne-t Olaszországban! A szállásadónk jóvoltából ezen felül volt lehetőségünk megkóstolni az olasz szőlőt és az olasz körtét. Mindkettő más volt, mint a magyarországi fajtája, máshogy volt fenomenális.
Látnivalók terén érdemes kiemelni - ahogy tettem már korábban - a Bastion-t és az erődítményrendszert. A Bastionba fel lehet sétálni, azonban akik nem szeretik a 30-40 perc hosszú sétákat, azoknak felvonó is rendelkezésre áll 6 euróért (oda-vissza). Maga a tó is egy látnivaló. A tavaszi - ősz eleji időszakban a bátrabbak pedig még úszhatnak is benne (a víz 16-20 fokos volt). Még rengeteg látnivaló van, de ha mindet leírnám, több oldalas lenne a cikk. Amit viszont még érdemes kiemelni, az az óratorony, a Torre Apponale. Ebbe a gyönyörű, 1273 óta fennálló középkori toronyba mindenképpen érdemes bemenni, mivel rendkívül kevés a látogatója (én egy órán keresztül fent voltam teljesen egyedül) és a belépődíj még magyarországi viszonylatban is olcsó (csupán 1 euró!!!). A legtöbbször szembejövő látnivaló azonban nem egy konkrét épület, hanem maga a tipikus utca. Úgy éreztem, hogy visszamentem egy jó pár évszázadot, mintha Rómeó és Júlia történetébe csöppentem volna. Az utcák a középkori, szűk jellegen kívül mindig tele voltak élettel. Minden nap volt a város valamely pontján például utcazenész.
A Bastion
Egy tipikus olasz utca
Egy olasz utcai kuka
Elsősorban azonban nem pihenni és szórakozni mentünk, hanem dolgozni. Dolgozni erdélyi, francia és olasz diákokkal. Minden nap két vagy három előadást hallgattunk meg (a kommunikáció nyelve természetesen az angol volt), és a gyönyörű olasz angol akcentuson kívül további ismeretekkel bővíthettük érvkészletünk a klímaváltozással kapcsolatban. Az előadások után következett a valódi munka, cikkeket kellett írnunk az előadókról, a tematikához köthető témákról. Azonban a legtöbb nap fénypontja nem a munka volt, hanem az esti beszélgetések a francia és olasz diákokkal. Itt volt lehetőségünk különböző kérdésekről megosztani a véleményünket, vitázni. Sokat beszéltünk az országok közötti különbségekről is. Személyes tapasztalatom alapján a francia fiatalok sokkal kevesebb hangsúlyt fektetnek a történelem és egyéb humán területek tanulására. Nem tudták például, hogy ki volt Luther Márton, vagy ki volt Kálvin János. Ellenben a reál tudományokban valóban jelentős jártassággal rendelkeztek, sőt meglepő módon a politikával kapcsolatban is felkészültek voltak. A legtöbbet az országainkról beszélgettünk. Az olasz diákok a franciákkal ellentétben jelentős tudással rendelkeztek humán tantárgyakból is. Ami azonban számomra, keresztény ember számára elkeserítő volt, az az ateizmus. Valamennyien római katolikusnak lettek keresztelte, és valamennyien elhagyták a hitüket. Elgondolkodtató, hogy milyen változás történt vajon Nyugaton, illetve minek köszönhető ez az apátia a vallás/vallások irányába.
Nagyon jó volt megismerkedni az olasz kultúrával, az olasz emberekkel. Fontosnak tartom kiemelni még az olasz kiszolgálók és a turizmus szektorában dolgozók szenvedélyes munkáját. Amint végeztünk az étkezéssel, mindig megkérdezték, hogy elégedettek voltunk-e, az étel kihozása előtt elmesélték a rendelt étel történetét, a receptjének bizonyos részleteit, ennek köszönhetően hatalmas élvezet volt minden egyes étkezés Itália földjén.
Az utazás tanulságos volt, rávilágított, hogy van még hova fejlődni a magyar mentalitásnak. Felnyitotta picit a szemem, akár Széchenyi szemét az angliai útja. A szabadidőmben gyakran ültem ki a tó partjára elmélkedni a világról. Hálát adtam Istennek, hogy ilyen jó békés és pihentető helyen tölthettem egy hetet. Elképesztő, maradandó emlék volt tehát ezen tó, és a tavat körülvevő hegységrendszer, melyet egyhamar nem fogok tudni elfelejteni. Mindenkinek őszintén tudom ajánlani!
