Ruhák, kelmék, lábbelik - középkori divat?

Családi tűz körül II. - Kivonatok a középkori öltözködés történetéről

Facebook

2021. december 15. - Weis

A középkori öltözködésről a legtöbbet a különböző művészeti alkotásokból, mint például festményekből, szobrokból tudhatunk meg. Ebben az időben ezek ugyan főleg vallásos témákat dolgoztak fel, de az öltözetek azt a kort jellemezték, melyben készültek.

A Nyugatrómai Birodalom bukása után az európai kultúrát főleg a kereszténység és a Rómán kívül álló törzsek dominálták, ez igaz volt az öltözködésre is. Ekkortájt a ruhák kinézete nem nagyon tért el régiónként, illetve az átlagember öltözékei nagyon egyszerűek voltak, mivel maguknak varrták őket, s addig hordták míg teljesen szét nem mentek. A díszesebb darabok öröklődtek is a családban. Az átlagemberek viselete volt a nadrág, illetve hosszú tunika, amit az északi régiókban szőrmével szegélyeztek a hideg ellen. A gazdagabbak hermelin, nyuszt és nyest prémet használtak, a szegényebbek rókát vagy farkast. A ruhák díszítésére pedig a hímzés, a horgolt csipke, a gyöngyök, a foltok vagy az ezüst lemezek szolgáltak, utóbbiak főleg keleten. A nemesek nadrág helyett inkább harisnyában jártak, mely ebben a korban még nem ért fel teljesen derékig, hanem az alsóneműhöz kötötték, hogy fennmaradjon, illetve míg a dolgozó rétegek és a könnyűlovasok csizmát hordtak, addig ők hegyes orrú cipőkben jártak. A réteges öltözködés is jellemző volt a korra, a bő tunika alatt viseltek egy szűkebb alsó tunikát mely hosszabb volt a felsőnél, általában térdig vagy combközépig ért, a tunikák felett pedig dolmányt, felöltőt vagy palástot. A gazdagabb réteg által gyakran használt anyagok a selyem, a brokát a bíbor és a bársony voltak, míg az átlagembereknél a gyapjú, a nemez, a kendervászon és a bőr.

V. Károly francia király koronázási előkészületeit ábrázoló kép egy XIV. századi francia kódexben. A képen éppen Bourbon hercege húz fel egy harisnyát a király lábára.

Kopasz Károly ábrázolása egy IX. századi Biblia-kéziratban. Jól látható, hogy a nyugati frank uralkodó a késő római mintákat követi alapvetően öltözködésben, legalábbis az ábrázolás ezt mutatja.

A nők viselete nem sokban különbözött a férfiakétól, tunikájuk hosszabb volt, általában lábfejet takaró. Fontos volt az erkölcsösség így egy nőnek csupán az arca és a kézfeje látszódhatott. A hajukat is csupán házasságig hagyhatták fedetlenül, azután kendőt, fátylat vagy főkötőt tettek a fejükre, innen származik a „bekötik a fejét” kifejezés is. Egy ideig ezeket a nők csak simán megkötötték a fejükön, vagy a gazdag hölgyek koronával, tiarával, illetve kalappal leszorították, de később megjelentek különlegesebb viselési módok is mint például a szarvas főkötő, ami a mai korból visszatekintve igencsak mulatságosan fest.

Két nő egy középkori hóráskönyvben. Csak a házas nőknek kellett főkötőt viselniük, a hajadonoknak nem.

Férfiaknál a hosszú ruha az érett férfikort szimbolizálta, míg a rövid ruha a fiatal fiúk és alsóbb osztályok sajátja volt. A tunikát mindkét nem esetében egy széles öv fogta össze deréknál, mely a középkorban fontos kiegészítő volt, nem csak a ruhát tartotta, de sokszor a különböző kisebb holmik, illetve a kard tárolására is szolgált. A gazdag rétegek díszes övcsatokkal hordták, ami nem csak praktikussá, de stílusossá is tette az öveket (az alsóbb rétegek is használtak díszítóelemként övcsatokat egyébként, utánozva a gazdagabbakat). Népszerű kiegészítők voltak továbbá az ékszerek, melyek ezüstből, aranyból és bronzból készültek, illetve drágakő vagy zománc díszítette őket. A gyermekek 6-7 éves korukig hosszú ing szerű ruhákban jártak s csak ezután kezdték el őket úgy öltöztetni, mint a felnőtteket.

IX-X. századi frank ruházat

A Közel-Keleten az öltözködés nem igazán változott a VI. század óta. Bő, a testet jól elfedő ruházat volt jellemző, mely véd az időjárás viszontagságai ellen. Főleg pamutból és gyapjúból készültek ezek a ruhák, de a gazdagabb rétegeknél megtalálhatóak voltak természetesen a drága kelmék is. Lábbelik terén a szandál, a cipő és a csizma volt jellemző.

A felső sorban IV. századi közel-keleti keresztényeket ábrázol, az alsó pedig VI. századi arabokat.

A bizánci öltözködésben eleinte nagy volt a római és a perzsa befolyás, utóbbi főleg az ékszerek mennyiségén látszódott. Később a kereskedelemből meggazdagodtak, így egyre díszesebb és drágább ruhák voltak jellemzőek. A selyemkészítés Európán belüli privilégiumát is megszerezték, mivel két, ezt Kínában kitanuló szerzetestől megvették a folyamat leírását. Emellett a hímzést is ők használták először díszítésre. A bizánci ruhák jól takarták a testet és egyszerű szabásúak voltak, mivel gazdagon díszített színes kelmékből készültek és általában egy széles öv tartotta össze őket. Lábbeliként a férfiak bőr csizmát, a nők szandált vagy félcipőt hordtak. A IX-XI század közt nagyobb lett a keleti befolyás, divatba jöttek bizonyos onnan származó ruhadarabok, mint például a kaftán. A bizánci öltözködés főleg a Balkánra és a mai Oroszország területére volt nagy hatással.

Bizánci öltözetek a VI. századból...

...és mégtöbb bizánci öltözet a VI. századból.

Magyarországon nyugati és keleti hatások keveredtek az ősi magyar népviselettel, melynek a pontos kinézetéről csak találgatások vannak, illetve mikor a kunok letelepedtek az országban, az ő népviseletük is beleolvadt a magyar öltözködésbe. A nyugati ruházat főként a nemesek körében volt elterjedt, míg az ősi magyar, kun és egyéb keleti népek hatása a köznép öltözködésén látszott meg még a középkor után is sokáig.

Magyar királyi és nemesi öltözet II. András korából

Magyar királyi és nemesi öltözet a XIV. század második feléből (Anjou-kor)

A ruházkodásban igazán nagy változás a XIV. században következett be, mikor Itáliában megjelent a szabó mesterség, ennek köszönhetően új technikákat fedeztek fel a ruhakészítés terén, mely lehetővé tette a testhezállóbb darabok készítését. De ez nem lett volna lehetséges a reneszánsz nélkül, mely a világnézeten is változtatott, így a ruhák nem csak szűkebbek lettek, de díszesebbek, illetve a hölgyek esetében a nyakkivágás is nagyobb lett. A két nem és a különböző területek öltözködése ezen a ponton vált szét élesen. Ekkortájt jelenik meg a felemás vagy csíkos ruhák divatja is, ahol két külön anyagból vágják ki a ruha két felét vagy a csíkokat, majd összevarrják őket.

XIV. századi itáliai öltözetek

A középkorban divatról talán csak a gazdagabbak körében beszélhetünk, az emberek nagy részének a ruha csupán egy szükséglet kielégítése, mely a praktikusságot szolgálta. A gazdagabb körökben azonban nem feltétlen a praktikusság volt sokszor az elsődleges cél, elég ha csak az elhíresült hosszú, hegyes orrú cipőkre gondolunk, melyekben nem volt annyira könnyű a járás. Igaz, az ilyen ruhadarabok sokszor csak ünnepi alkalmakkor kerültek inkább elő, a hétköznapokban nem feltétlen hordták ezeket, bár a szépség "árát" meg kellett fizetni.