A középkori karácsony ugyanúgy a várakozásról és Krisztus születéséről szólt, mint napjainkban, viszont nem mondható, hogy csak Krisztus születése kötődött volna hozzá. Ugyanis kötődtek hozzá igen fontos események, mint király-, vagy császárkoronázások. Megvolt az ünnepnek a maga fénye, ahogy napjainkban is. De hogy ünnepelték a középkorban a karácsonyt? Vajon sok eltérés van napjainkra?

A karácsonyi időszak már az ókorban is nagy ünnepi időszak volt, igaz nem Krisztus születése volt az elsődleges forrása az ünnepnek, hanem pogány szokások. Ez volt a Nap pogány imádata ünnepének időszaka többek között, avagy a Sol Invictus-kultusz legfontosabb ünnepnapja (december 25.), ami Aurelianus császár (ur. 270-275.) idejében vált igazán kiemelkedővé, sőt, ő volt az egyik zászlóvivője egy egységes ünnepnap meghatározásának (Aurelianus császárról annyit érdemes tudni röviden, hogy a katonacsászárok egyike volt, sikeres harcokat vívott a Római Birodalmat fenyegető népekkel, az utókortól kiérdemelte a „Restitutor Orbis” („a világ/földkerekség helyreállítója”) címet). Ez a pogány ünnep egészen 387-ig fennmaradt, ráadásul egyes, császárok által vert érme ábrázolásokon is fel-fel tűnt a Nap, mint szimbólum. Ezen ünnep alkalmával egyébként a téli napfordulót ünnepelték meg, hiszen ez szimbolizálta a Nap győzelmét a sötétség felett. (Gaston H. Halsberg: The cult of Sol Invictus, 131-172).

Ez az ünnep később egy igen jelentős változáson esett át: az első szoros értelemben vett (keresztény) karácsonyt feltehetőleg 336-ban ünnepelték Rómában, bár az adat 354-ből maradt fent, ami azt jelenti, hogy a negyedik század közepén már egészen biztosan megünnepelték Krisztus születésének eseményét, ráadásul december 25-én. (Philipp Nothaft: Early Christian Chronology and the Origins of the Christmas Date, 248.). Azt, hogy Krisztus születését december 25. napjára helyezték nem jelenti azt egyértelműen, hogy a Sol Invictus-kultusz ünnepnapját vették át, bár kétségkívül ez is automatikusan elinduló folyamat volt. Az egyházatyák és maga az egyház a 3-4. században már végrehajtott számításokat arra vonatkozóan, hogy a Megváltó mikor született. December 25. napja ezen számítások szerint került az időpontok közé, Krisztus fogantatása napját egybe vették halála napjával (ezt a zsidóktól vették át, akik úgy vélték, hogy a próféták ugyanazon napon halnak meg, mint amelyiken fogantak/születtek), mivel azonban a fogantatás idejét egyes latin atyák március 25-ére, egyes görög atyák pedig április 6-ára helyezték, ehhez hozzáadva 9 hónapot kijött december 25. napja, míg Keleten január 6. napja (Vízkereszt/epifánia). Az a kijelentés tehát, miszerint a dátum a Sol Invictus-kultuszból ered egyértelműen, erőteljesen árnyalható, bár kétségkívül maga Nagy Konstantin császár és az egyház is igyekezett a pogány kultuszokat meggyengíteni, tehát azt sem hiszem, hogy a kettő dolog elválasztható lenne: megvolt a háttérben az a törekvés is, hogy a keresztények ünnepe "lenyomja" a pogány Nap-kultuszt, amihez még kapcsolódási pontja is volt, hiszen Krisztus fényt hozott az emberek közé, ő volt a világosság az evangéliumok és az apostoli levelek alapján, tehát egyfajta keresztény fény-ünnepről is lehetne beszélni, de itt megincsak nem arról van szó, hogy a keresztények átvették a pogány Sol Invictus ünnepet és kész, ez jóval összetettebb dolog, mint ahogy a fentebb említett egyházon belüli számítások is mutatják. A középkorban mindenesetre december 25-ét már egyértelműen Krisztus születésnapjaként ünnepelték (pontosabban ezen a napon már egyértelműen az Isten emberré válásáról emlékeztek meg), ami érthető, hiszen a kereszténység terjedésével és a különféle germán és egyéb népek krisztianizálásával együtt a keresztény ünnepek is igen hamar nagy népszerűségre tettek szert.

Egy Sol-Invictust ábrázoló római érme

Aurelianus császár pénzérméje, egyik oldalán a császár képmásával, másik oldalán pedig Sol alakjával

A középkorban kötődtek igen jelentős események a karácsony napjához. Ilyen történés volt többek között, hogy 800 karácsonyán, a Szent Péter-bazilikában (nem a jelenlegiben, amely a XVI. században épült, hanem annak elődjében) koronázták meg Nagy Károlyt, a Karoling-dinasztia kiemelt tagját, mivel felszabadította a langobárd uralom alól Észak- és Közép-Itáliát, ahogy arról Paulus Diaconus is beszámol nekünk. (Paulus Diaconus: A langobardok története. 31.) A koronázás azért is volt fontos, mert így egy új nyugati állam született Európa szívében: a frank Károly ugyanis „Imperator Romanorum”, avagy a rómaiak császára lett, ezzel is igyekezett feltámasztani az egykori római birodalom dicsőségét (renovatio imperii Romanorum – „a római birodalom helyreállítása”).

Nagy Károly koronázása egy középkori krónikában. Ezen esemény szintén karácsony napjához köthető.

Szintén karácsonyhoz köthető egy másik esemény, amikor „állítólagosan” Szent Istvánnak II. Szilveszter pápa koronát küldött, 1000 karácsonyán. Szeretném tisztázni azonban, hogy véleményem szerint – mely hasonló Karácsonyi Jánoséhoz – ez az állítólagos „koronaküldés” egy olyan oklevélhez fűződik, ami egy nagyon ügyes hamisítvány, tehát érdemes kritikával szemlélni (https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Turul-turul-1883-1950-1/1941-17DDC/1941-34-17E9F/ki-es-miert-hamisitotta-a-szilveszter-bullat-felolvastatott-a-magyar-heraldikai-es-genealogiai-tarsasag-1941-oktober-23-an-tartott-kozgyulesen-17EF0/)

Karácsonykor, napjainkban számos igen érdekes szokást gyakorlunk, melynek középkori gyökerei is vannak, a cikk további része lényegében ezekről fog szólni. Szót kell ejtsek az esti misékről, az ünnepi ételekről, és a betlehemezésről, illetve az ajándékozás szokásáról, melyeknek mind-mind van középkori vetülete.

Kezdjük a szentmisével, melyről egy magyar lelkipásztor, Orbán Miklós írt egy kiváló cikket, a középkori római karácsonyt vizsgálta. Véleménye alapján az 5. századra válik szokássá, hogy a Szent Péter-bazilika váljék a nagy pápai liturgia helyszínévé. Természetesen ez még az az első bazilika, melyet Konstantin építtetett. Az 5. századtól jött gyakorlatba, hogy miután letelt az éjszakai zsolozsma ideje, a hajnali órákban karácsony ünnepén egy szentmisét mondott a pápa. Ez még nem azonosítható a második szentmisével (ugyanis három miséről lesz szó a későbbiekben). Az 5. században tovább fejlődött a miserend hagyománya. III. Sixtus pápasága alatt az Esquilinus dombon emelt bazilikát restauráltatta, ami annyit jelentett, hogy gyakorlatilag új bazilikát építtetett, ez a mai Santa Maria Maggiore-bazilika. Ebben az új templomban kapott helyet egy új kápolna, amit a betlehemi jászol mintájára rendeztek be, emiatt nevezték a betlehemi jászol bazilikájának. III. Sixtus azonban még ennél is fontosabb reformokat foganatosított: a karácsony ünnepén az éjszakai zsolozsmát a római papság a hívekkel együtt a Santa Maria Maggiorre-bazilikában mondja el (tehát változott az a szokás, hogy a Szent Péter-bazilikában volt a mise). Éjfél után azonban csak a pápa celebrálhatott misét, melyen más nem is áldozhatott rajta kívül.

A Santa Maria Maggiore betlehemi kápolnája, háttérben egy ereklyetartóval, melyben egykoron Jézus jászlának egy darabját őrizték (ma Betlehemben található).

Miután folytatták a zsolozsmát, elhangzott a Laudes zsoltár is. Hajnal magasságában fejezték be az ájtatosságot, majd pedig a Santa Maria Maggiore-bazilikából a Szent Anasztázia-templomba mentek, ahol elhangzott az ünnepi második mise. Innét, folytatásképpen, egészen a 11. század közepéig, a Szent Péter-templomba mentek a pápák, ahol ünnepélyes misét celebráltak.

A Santa Maggiore-bazilikához kötődik egy érdekes hagyomány is: a nagymisére bevonuló pápának a templomszolga a lépcsőn felfelé menet kanócokat gyújtott, mely azt hivatott szimbolizálni, hogy már várják Krisztus második eljövetelét, mivel, ekkor majd tűzzel ítéli meg a világot. Az évszázadok során ez a fajta gyertya-gyújtás szokás egy teljesen más aspektust fog elnyerni: a pápaválasztás során, a frissen megválasztott pápát a koronázási misére vonulva egy klerikus megállítja háromszor, égő kenderkóccal a kezében, az alábbiakat mondta: „Szentséges atya, így múlik el a világ dicsősége.” A 6. századra tehát már egészen biztos, hogy kialakul annak a szokása, hogy a pápa, és csak a pápa mondhat karácsonykor ünnepi három misét. A 10. századra azonban, Európa-szerte megjelenik a három mise szokása, egy apró módosulással, úgy, hogy a három misét már nem csak a pápa, hanem három pap mondhatja, és mindegyiket énekelték. A gyakorlat, hogy karácsony ünnepén minden pap (tehát már nem csak a pápa) három szentmisét mondhat karácsonykor, a 12. századra tehető, s előszőr Péter, Cluny apát statútumaiban találunk rá példákat.

Az előzőekben arról ejtettem szót, hogy hogyan alakult ki a három mise szokása a nyugati kereszténységben. Most azt szeretném elmesélni, hogy mikortól állítanak hivatalosan Betlehemet a városokban, falvakban és templomokban. A Betlehem-építés gondolata a középkor egyik - ha nem a legnépszerűbb – szentjéhez, Assisi Szent Ferenchez köthető. Ferenc, 1223-ban több társával együtt a Greccio-i erdőben a kis Jézus születését eljátszották, tehát felfoghatjuk ezt egyfajta imitációnak, utánzásnak. Szeretnék még két érdekességet elmondani a Betlehem-állítással kapcsolatban. Nem sokan sejtik, de nem Rómában, hanem egy talán ismeretlen településen, Cinque-Terrén (Nyugat-Olaszország, Genovától dél-keletre), Manarolán található a világ legnagyobb Betleheme (legalábbis a Guiness Rekordok Könyve szerint). Aki viszont nem szeretne több ezer kilométert utazni, hogy valami igazán szépséges Betlehemet lásson, annak van egy jó hírem. Magyarországon hivatalosan ezt a „legnagyobb Betlehem rekordot” egy Balatonhoz közel eső település, Vörs tartja. (Orbán Miklós S.J.: Karácsony a középkor Rómájában, 8-12.)

A manarolai Betlehem, ami a világ egyik legnagyobb Betleheme

 
Már írtam arról, hogy mikor alakult ki a három mise szokása, illetve a gyertyagyújtáshoz köthető szimbolizmusról is szó volt (a pápa nagymisére való bevonulásakor meggyújtja a gyertyákat a lépcsőn álló templomőr). Most arról szeretnék írni a továbbiakban, befejezésül, hogy mennyire tartották a böjt időszakát a középkorban, illetve miket ettek-ittak Szenteste. Szenteste majdnem mindenki szeret gazdagon étkezni. A középkorban sem volt ez alapvetően másképp, melyről a Múlt-kor magazin egy igen jó cikket írt, melyet érdemes elolvasni. A cikk szerint Szenteste előkerültek a házakban a sokkal díszesebb faliszőnyegek, kárpitok, melyek bibliai jeleneteket ábrázoltak. Ünnepi edény, étkészlet volt az asztalra helyezve, ezzel is megadva az ünnep fényét. Az ételek közül ilyenkor bőségesen volt vaddisznó, marha, szarvas, liba és fogolymadár is (melyeket valljuk be, manapság nem igazán fogyasztunk). A víz közelében élők viszont előszeretettel fogyasztották a halféléket (bár én azt gondolom bárki, hisz a legfontosabb karácsonyi ételek egyike – illetve a kereszténység egyik legfontosabb és legősibb szimbóluma). Hagyományos ételek is voltak, mint kenyér, sajt, illetve aki a szomjúságát kívánta csillapítani, annak nagyobb mennyiségben volt sör és bor (https://mult-kor.hu/igy-keszulodtek-a-karacsonyra-a-kzepkorban-20181217) Végül szeretnék az ételek kapcsán egy pár érdekességet elmesélni, révén, hogy a középkorban is voltak szakácskönyvek és ehhez társuló igen érdekes fogások, amik bizony Szenteste is az asztalokra kerültek. Jó kiindulási alap lehet egy online is elérhető oldal, ahol több nemzet középkori ételeinek a szakácskönyveit foglalják össze, többek között a magyar fogások közül is szemezgethet, aki szeretne autentikus középkori ételeket főzni. (http://medievalcookery.com/etexts.html)

Jó főzést mindenkinek és kellemes ünnepeket mindenkinek!

Bibliográfia

• https://www.apologia.hu/keresztenyseg/apologetika/karacsony---pogany-unnep/
• A langobardok története. (ford: Dr. Gombos F. Albin), Brassói Lapok Nyomdája, Brassó, 1901.
• Cullmann, Oscar: A karácsony ünnepének kialakulása és a karácsonyfa eredete, Budapesti Református Teológiai Akadémia, Budapest, 1992.
• Halsberg, Gaston H.: The cult of Sol Invictus, Leiden, Brill, 1972.
• http://medievalcookery.com/etexts.html
• https://mult-kor.hu/igy-keszulodtek-a-karacsonyra-a-kzepkorban-20181217
• Nothaft, Philipp: Early Christian Chronology and the Origins of the Christmas Date (https://www.academia.edu/3265107/Early_Christian_Chronology_and_the_Origins_of_the_Christmas_Date_In_Defense_of_the_Calculation_Theory)
• Orbán Miklós S.J.: Karácsony a középkor Rómájában In Katolikus Világnézeti tájékoztató, Hungarian Jesuit Fraters, Fordham University, New York, 1973.
• Tóth László: KI ÉS MIÉRT HAMISÍTOTTA A SZILVESZTER-BULLÁT? Felolvastatott a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1941. október 23-án tartott közgyűlésén. (https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Turul-turul-1883-1950-1/1941-17DDC/1941-34-17E9F/ki-es-miert-hamisitotta-a-szilveszter-bullat-felolvastatott-a-magyar-heraldikai-es-genealogiai-tarsasag-1941-oktober-23-an-tartott-kozgyulesen-17EF0/)