A nyár folyamán volt szerencsém ellátogatni Szlovéniába, ahol számos nevezetességet sikerült meglátogatnunk, többek között Celje várát is, amellyel egy régi álmom vált valóra. Noha Celje vára sohasem tartozott a Magyar Királyság területéhez, mégis a várat központjává kialakító Cillei család ezer szállal kötődik történelmünkhöz, s igen jelentősen kivették részüket a 15. század első felében a hazai politikai életből. A szlovénok máig büszkén őrzik a Cillei família hagyatékát – a várkomplexum máig az egyik legfontosabb és egyben legnagyobb középkori erődítmény az országban.

Celje városa

A város a történelmi Alsó-Stájerország regionális központja, egyben Celje egymázmegye püspöki székhelye is. Ljubljana és Maribor városok után Szlovénia harmadik legnagyobb városa 45 ezer fős lakosságszámával. A város címere jól kivehetően a Cillei család címerén alapszik – kék alapon három aranycsillaggal.

Celje várának képe a Frigyes-toronyból. (Saját kép)

A Cilleiek címere. Forrás: Wikipedia

A település története az ókorig nyúlik vissza, ugyanis három folyó metszéspontjában jött létre (Savinja, Voglajna, és Hudinja). A Savinja folyó a középkorban is fontos szállítási útvonalként szolgált szálfák úsztatására – nem véletlen, hogy a Cilleik idejében a vár melletti dombon épült fel Szent Miklós temploma, akit a faúsztatók védőszentjeként tarthatunk számon. A települést az ókorban Celeia néven említették, a kelták pedig Kelea néven, amelyek jelentései magaslat, vagy hegy. A Római Birodalom idején Civitas Celeia néven ismerték, s kereskedelmi jelentőségét mutatja, hogy a borostyánút egyik szakasza is érintette – emiatt a települést sokáig „második Trójaként” említették. Az ezt követő népvándorlási hullámok során szláv pusztítás érte a területet. Első középkori említése Cylie néven történik Wolfhold von Admont freisingi prépost által, akinek nevéhez jelentős kolostorreform köthető. A 14. század első felében a település szabad városi rangot és vásártartási jogot is kapott a Cilleiektől, később a Habsburgok kezébe került. A környéken gyakoriak a földrengések, ezek közül az 1511-es emelendő ki, amely a vár későbbi arculatára is hatással volt.

Celje városa napjainkban is egy élénk és folyamatosan fejlődő város, amely egyben közigazgatási, kulturális, valamint egyetemi központ is. A településen számos látványosság található, azonban az írásban csak és kizárólag a celjei várat emeljük ki.

Celje városa a várból nézve (Saját kép)

A Cillei família

Bár Celje várának virágkora egyértelműen a Cilleiekhez kötődik, azonban nem ők voltak az első família, akik birtokolták a várat. A vár első tulajdonosai a karintiai Vovbrski grófok voltak, akik a 12. század második felében húzták fel a várat. A Cilleiek ősei Alsó-Stájerország Stíria tartományából származtak. A család ekkor még más előnévvel rendelkezett, s birtokaik központja Saneck (ma Žovnek) vára volt. Zovnek vára is a közelben található, ugyanis a két vár egymástól légvonalban 21,5 km távolságban található.

Žovnek vára ma. Forrás: visitbraslovce.com

A karintiai grófok kihalását követően 1334-ben vette birtokba a família Cillei (Sanecki) I. Frigyes (? –1360) személyében. A család neve is innen eredeztethető, valamint a ma ismert címerük is ekkorra datálható, ugyanis 1341-ben a német-római császártól grófi címet nyertek. A család tényleges hatalmi pozícióit Cillei II. Hermann (1360–1435) alapozta meg, aki bekapcsolódott a korszak európai politikájába és kapcsolatokra tett szert a kor jelentős nemesi családjaival. Ezt jól példázza, hogy Luxemburgi Zsigmond (1387–1437) magyar király közeli híveként Borbála nevű leánya Zsigmond felesége lett, míg másik lányát, Annát pedig Garai Miklós nádor vette nőül. Többszörös szlavón-horvát bán volt, unokatestvére, II. Tvrtko (1404–1409/1421–1443) bosnyák király révén pedig a család jogot formálhatott a bosnyák trónra.

Fia Cillei II. Frigyes (1379–1454) volt, aki a família tagjai közül elsőként birtokolta a hercegi címet. Emellett erdélyi vajda, valamint apját követően horvát-szlavón bán is lett. II. Tvrtko 1443-as halálát követően meg kívánta szerezni a bosnyák trón feletti hatalmat, amelyben azonban Hunyadi János megakadályozta – ekkortól beszélhetünk a hírhedt Hunyadi–Cillei ellentétről. 1436-ban Zsigmond II. Frigyest és fiát – a magyar történelem számára kiemelkedő jelentőségű –, Cillei II. Ulrikot (1406–1456) birodalmi fejedelmi címmel látta el, ami függetlenítette őket a Habsburgok hatalma alól. Ez a függetlenítés mindössze húsz évre szólt, ugyanis Cillei Ulrik halálával a Cillei família öröksége a Habsburgok kezére jutott a III. Frigyes (1452–1493) osztrák herceggel és német-római császárral megkötött örökösödési szerződés révén.

Cillei Ulrik portréja. Forrás: Wikipedia

Számomra meglepő módon a vár kiállítása főként Cillei Hermann személyére koncentrált – Cillei Ulrikra, mint a família legutolsó tagjára alig történt utalás. Magyar viszonylatban azonban sokkal többet tudunk róla, hiszen ő volt az, aki horvát-szlavón bánként jelentős területfoglalásokat vitt véghez ezeken a területeken a várnai csatát követő anarchia éveiben. Feleségül vette Brankovics György (1427–1456) szerb despota lányát, Brankovics Katalint, akitől két fia született, akik gyorsan elhaláloztak, így egyetlen leányát, Cillei Erzsébetet használta fel a família politikai ambícióinak kiteljesítésére. Ennek során a Hunyadiakkal is több házassági szerződés született, amelynek keretében előbb Lászlóval lépett házasságra, később pedig Mátyással. Azonban egyik sem volt tartós, sem pedig hosszútávú, főként, hogy Erzsébet az 1450-es évek elején feltehetőleg pestisben lelte halálát. Az osztrák rendekkel együttműködve és a magyar rendek egyetértésével kieszközölte unokaöccse, V. László kiengedését III. Frigyes „birtokából“ 1452-ben. Ennek következtében véget ért Hunyadi János kormányzósága, miközben őmaga vette gyámkodása alá Lászlót, amellyel teljes befolyása alá vonta a tizenéves uralkodót. Feltételezhetően halálát is túlzott hatalomvágya okozhatta, amikoris a király kíséretében fegyveresek által ment átvenni ugyanazon évben Hunyadi János által hősiesen megvédett nándorfehérvári várat, amely következtében a Hunyadi-liga megmaradt tagjai – meglehetősen nehezen rekonstruálható körülmények közepette – megölték. Cillei Ulrik halálával pedig kihalt a Cillei família.

Celje vára

A Vovbrski grófokat követően a Cillei család komfortos rezidenciává kívánta kibővíteni az előző tulajok által használt óvárat, hiszen az új család ténylegesen hatalma központjává kívánta alakítani a várat és környezetét. A külső várfalat átépítette gótikus palotaszárnnyá, valamint az óvár mellett található dombra egy 23 m magas védőtornyot építettek – ennek lett később Frigyes-torony a neve. Román kori palotája a vár legrégebbi megmaradt része, ahol a felső szobákat lakóhelységeknek, az alsókat pedig tárolóknak alakították ki. Később a várat egy külső fallal bővítették, mellette kis tornyokat, melléképületeket és katonai létesítményeket hoztak létre széles védőárkokkal választva el őket a kezdeti óvártól. Így jött létre a ciszternával ellátott zárt udvar, amelynek közepén található egy legenda övezte kút, illetve itt történtek a hadgyakorlatok, s emellett található a Pelikán-út (amelyet egy, a városban dolgozó fényképészről neveztek el), amely egy gyilokjáró által köti össze a Frigyes-tornyot a felső várral.

A Habsburg tulajdonba kerülést követően az első császári várnagy Kristóf Ugnad volt, akit 1461-ben neveztek ki a vár élére. Az építkezések ténylegesen csak a 16. század elejére készültek el, ekkor érte el a vár mérete a maihoz hasonlót, s lett egyben a korszak legerősebb építménye. Az 1511-es pusztulását követően erőddé alakították át, amely vészhelyzetben menedéket nyújtott a helyiek számára. A 18. századra a várat elhagyták és köveit a közeli épületek, valamint a városi palota építéséhez használták fel. Később a várat és az ahhoz tartozó területeket egy mezőgazdasági termelő vette meg, majd romjait 1846-ban vásárolta meg a területi kormányzó, ekkortól tartományi birtok lett, s megindult a helyreállítása is. A Jugoszláv Királyság idején a maribori hatóság átadta az erősséget a helyi önkormányzatnak, amely hozzájárult a vár megőrzéséhez és középkori kinézetének rekonstruálásához.

Legendák

Mint minden középkori várhoz, így Celje várához is rengeteg legenda, történet kötődik. Ebből talán a legérdekesebb egy tragikus kimenetelű szerelemes történet, amely Cillei Hermann fiáról, II. Frigyesről és egy kisnemesi származású lányról, Desenicai Veronikáról szól. A történet szerint Hermann úr a fiát a tekintélyes családból származó Frangepán Erzsébettel kívánta összeházasítani. A házasság létre is jött, azonban boldogtalan volt Frigyes számára, s hamarosan bele is szeretett Veronikába. Miután Frangepán Erzsébet elhunyt, Frigyes apja akarata ellenére szerelemből feleségül vette Veronikát. Ennek következtében Hermann úr tömlöcbe záratta fiát (így lett a Hermann által építtetett torony neve Frigyes-torony – aminek első emeletén börtön volt berendezve, felette pedig fegyverraktár helyezkedett el). Veronikával pedig Hermann emberei végeztek, Ojstrica várában megfojtották. Az apa továbbra is haragudott fiára, akit kitagadott vagyonából és örökségéből, s halálra kívánta éheztetni engedetlen fiát. A történet szerint erre azért nem került sor, mert a család egyik ősi szolgálója föld alatti járat révén folyamatosan ellátta a foglyot élelemmel – a várban olvasható információk szerint még a múlt században is látszott ennek a járatnak a nyoma. Hermann úr végül megbocsátott fiának, miután egy rokon halálával az egyedüli örököse csakis Frigyes lehetett, így ő követte apját az érdemeiben.

A Frigyes-torony. (Saját kép)

A másik ilyen érdekes legenda egy fekete varjúról, vagy más elbeszélésben fekete hollóról szól. Eszerint Cillei Ulrik egy csata előtt látott egy hölgyet, aki figyelmeztette őt, hogy ne távozzon el a várból, mert a fekete holló rosszat jelent. Arról a monda már nem tesz említést, hogy a Hunyadiak címerállata lehetett az a bizonyos holló. A monda folytatása szerint Ulrik Nándorfehérváron látta meg a hollót, s miközben azt figyelte, egy ellenséges katona leszúrta. Szimbolikus ez a történet, de a hazai történelem ismerői számára jól érthetőek ezek a motívumok a történelmi események függvényében. Ugyanide kapcsolódik egy másik történet is, miszerint egy, a várba betévedt parasztlegény a vár kútja felől különös hangokra lett figyelmes. Belenézett a kútba, s annak alján Cillei Ulrikot látta sebesülten, összekaszaboltan, amint sóvárogva teszi fel a kérdést, hogy mi történt vele és az ő várával, utalva a Habsburgok ténykedésére és uralmára birtokai felett.

Konklúzió

Számomra hatalmas élmény volt megcsodálni a Cilleiek ikonikus várát. A 15. század politikai eseményeihez és azok megértéséhez elengedhetetlen a Cillei família tagjainak és azok cselekedeteinek ismerete, hiszen a korszak szerves részét képezték politikai ambícióik és hatalmi törekvéseik – amelyek többségében a Magyar Királyság ellen szerveződtek saját politikai érdekeik mentén.

A várat övező hegyek. (Saját kép)

Ajánlott irodalom

• Alleker Lajos: A Cilley grófok és Cilli városa. Huszár István Könyvnyomdája, Nyitra, 1892.
• Ifj. Fidrich Tibor: „Celje vára – A Savinja folyó őrzője, a Cilleiek sasfészke.” http://varvadasz.bloglap.hu/cikkek/celje-vara-a-savinja-folyo-orzoje-a-cilleiek-sasfeszke-66372/ (Letöltve: 2022. 10. 20.)
• Makovecz Gyula Péter: „Celje, a majdnem királyok vára.” https://monarchiaturak.blog.hu/2022/03/31/celje_a_majdnem_kiralyok_vara (Letöltve: 2022. 10. 21.)
• Pálosfalvi Tamás: „Borbála és a Cilleiek.” In História 2006/2. 6–7.
• Pálosfalvi Tamás: „Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440–1448).” In Századok 2000/134:1. 45–98.
• Pálosfalvi Tamás: „Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon.” In Századok 2001/135:1. 429–471.
• Vlasics Bálint: „»Bella gerant alii…«? – Avagy amikor mégiscsak hasznos a háború. III. Frigyes és a »Fehde« intézménye Magyarországon.” https://kozepkoreskoraujkorklub.blog.hu/2022/08/12/_bella_gerant_alii_avagy_amikor_megiscsak_hasznos_a_haboru (Letöltve: 2022. 10. 23.)
• Vlasics Bálint: „A Magyar Királyság külpolitikája (1445–1448).” https://ujkor.hu/content/magyar-kiralysag-kulpolitikaja-1445-1448 (Letöltve: 2022. 10. 23.)