Szinte közhelynek számít, hogy a magyar filmgyártás történelmi filmek terén jelentős lemaradásban van nem csupán Hollywoodhoz, hanem a környező országok (pl. Lengyelország) hasonló jellegű próbálkozásaihoz képest is. Történelmünknek csupán néhány szegletét sikerült jól megfilmesíteni, jellemzően egy könyv filmadaptációjának elkészítésével. Az Egri Csillagok 1968-as feldolgozása a mai napig közkedvelt alkotásnak számít és számtalanszor vetítik újra a ténylegesen remekbeszabott alkotást. De nem sikerült rosszul a két Jókai-regénynek, az 1962-es Aranyembernek, vagy az 1965-ben megjelent Kőszívű ember fiainak film változata sem. Ezek mellett filmalkotásunk kifejezetten a magyar történelem néhány nagy horderejű változásokkal járó időszakát tekintette kedvenc témájának, gondoljunk csak Az ötödik pecsétre, vagy Sára Sándor 80 huszárára.

Később azonban még ezen időszakok és hasonló történelmi regények megfilmesítése is abbamaradt. Így a história kedvelői finoman szólva sem voltak elkényeztetve. Ha született is magyar történelmi film, az nagyobbrészt valamilyen formában a holokausztról szólt. Az utóbbi években e tendencia megváltozni látszik, legalábbis az alkotások mennyiségét illetően. Ezek minősége azonban már felemás. A Blokád például egy történetileg és technikailag is remek film lett, míg a Rákay Philip és csapata által jegyzett Aranybulla sorozat igazán senkinek a tetszését nem nyerte el, lévén a film sem rendhagyó történelemórának, sem játékfilmnek nem jó.

Az utóbbi „műhelytől” függetlenül készült el a Hadik című, a címben szereplő tábornok berlini vállalkozásáról szóló film, mely cikkünk témáját adja. Amennyiben egy gyors hasonlattal kéne leírnom véleményemet, akkor a filmet egy inkább telített pohárként jellemezném, melybe azonban bőven fért volna még víz.

A főszerepet játszó Trill Zsolt lovon

Bővebben: A film egyáltalán nem volt rossz, sőt én úgy vélem kellően élvezhető volt. Ennek ellenére komoly történelmi hátteret és megalapozottságot senki se várjon, mert akkor biztosan csalódni fog. Amennyiben a Hadik valamilyen élelmiszer lenne, akkor a hátuljára a „nyomokban történelmet tartalmaz” feliratot kéne nyomtatni. Bár a váz, a mindenki által ismert berlini portya valós, annak elmesélésének szinte semmi köze nincsen a valóságban történtekhez. A film kihagy egyes részleteket (pl. Hadik Andrásról, vagy a többi szereplőről szinte semmit nem tudunk meg, azon kívül, hogy bár nagyon szeretik a királynőt és érte közösen élnének-halnának, de a fegyvernemek és nemzetségek között ennek ellenére ellentétek feszülnek) és hozzákölt olyan szálakat (mint Hadik ellenlábásai az udvarban, vagy az elején megvakított porosz tiszt) melyek a valóságban nem léteztek, illetve nem történtek meg. A történelem ahogy említettem is, általában egyes részletekben, utalásokban rejlik. Az ilyen pl. az a jelenet, mikor még a Berlinhez érkezés előtt a gyalogosokat a huszárok mögé ülteti a lovon, a gyorsabb haladás érdekében. Kifejezetten jó „Easter egg” volt a Molnár Áron által játszott Gvadányi József kezében könyvet látni, ezzel is utalva annak későbbi irodalmi pályájára. Azt fontos már itt leszögeznünk, hogy a Hadik egy vérbeli történelmi alapú kalandfilm, nem egy korszak bemutatására szánt mű, így a későbbiekben így is fogunk a filmhez hozzáállni.

Történet

A történet fonalát Sziléziában vesszük föl az osztrák örökösödési háború idején, Hadik huszárjainak egyik csatájánál, mely után rejtélyes módon véget ér a háború, így az akkor még ezredesi rendfokozattal rendelkező Hadik haza megy feleségéhez és gyermekeihez. Egy ideig úgy tűnt végre élvezni tudja családja társaságát, amikor egyik nap feltűnnek nála huszárai akik tudtára adják, hogy a királynő hívja, mert Nagy Frigyes már megint háborúzni akar. E felszólításra a magyar katona mintaképeként bemutatott Hadik csapot-papot otthagy és a következő reggelen elindul Bécsbe, hogy aztán Mária Terézia egy tábornoki kinevezéssel egyetemben egy feladatot is adjon neki. Méghozzá nem is kisebbet, mint, hogy hozzon neki Berlinből egy pár kesztyűt. Hadik feltétlenül engedelmeskedik, majd huszárjai és egy szász csapat élén megindul elsőként ágyút lopni a poroszoktól, majd megsarcolni Frigyes király székhelyét. A huszárok éjjel haladva gyorsan és könnyűszerrel megszerzik az ágyúkat, majd Berlin felé veszik az irányt. Amit - úgy gondolom nem spoilerezek nagyot - végül sikerül megadóztatniuk.

Megvalósítás

A film nyitójeleneteiben megmondom őszintén, bizonyos fokú félelmet éreztem a továbbiakkal kapcsolatban. A vágás és a kép egészen pocsékra sikerült. Szerencsére ez a továbbiakban annyira nem lesz jellemző. A huszárok gyönyörű tájakon való átsuhanása például kifejezetten jó látványt nyújt. Öröm nézni, ahogy hőseink több száz kilométereken másodpercek alatt vágnak át. A csatajelenetek szintén egészen jól sikerültek, bár a hollywoodi minőségtől mind emberszámban, mind kellékekben elmarad, de a költségvetéshez képest kitesz magáért a Hadik.

Az ilyen és ehhez hasonló romantizáló jelenetekben bővelkedik a film

A filmhez alkalmazott zenék szintén jó választásnak bizonyultak, ráerősítettek a film pörgős jellegére. Az öltözékek is nagyjából rendben voltak kisebb hibáktól eltekintve, mint pl. a huszárok ágaskodó lóval díszitett tarsolya (ilyen a valóságban nem létezett, a tarsolyt általában az alapító monogrammjával látták el). A fegyverek használatával nem akadt nagy probléma és nem raktak bele sokkal később rendszeresített fegyvereket sem. A karakterek kidolgozottsága és azok motivációja viszont úgy vélem bőséggel hagy kivetnivalókat maga után. Hadik és társai motivációja és személye homályos. Nem igazán tudunk meg róluk semmit. a karakterek teljes mértékben sablonok szerint vannak felhúzva. A történet így a végére garantáltan unalmassá válik, ha egyáltalán egy másodpercre is magával tudja ragadni a nézőt a silány típuskaraktereket felvonultató kaland.

Szinészi játék

A film szinészi gárdája igencsak díszesnek bizonyult, azonban egyiküknek sem ez volt élete legjobb szerepe. A főszerepet a hazánkban népszerű színésznek számító Trill Zsolt játszotta, játékával komolyabb probléma nem akadt (Hadik jellemnélkülisége szerintem nem az ő hibája.) Molnár Áron, vagy Reviczky Gábor is remekül bele tudtak bújni szerepeikbe, egy-egy jelenet erejéig teljesen azonosultak a karakterrel. Szabó Győző szász tisztje, bár nem igazán maradandó, de mégsem kifejezetten rossz alakítás.

A szász tisztet alakító Szabó Győző rohamra indítja katonáit

Összegzés

A Hadik nem lett rossz film, megtekintését ajánlom, azonban lehetőleg senki ne számítson sem hiteles történelmi filmre, sem nagy szinészi játékra vagy hatalmas újításokra. Próbáljunk meg úgy tekinteni a Hadikra, ami valójában: a magyar huszárromantika filmes feldolgozásaként, és akkor nem fogunk csalódni.