Mivel ezen blog célja, hogy a középkorral és kora újkorral kapcsolatos érdekességeket osszon meg, szükségesnek vélem röviden összefoglalni, hogy ezen fogalmak mit is jelentenek és ezen korszakokat hogyan lehet meghatározni, illetve arra is szeretnék kitérni, hogy ezen korszakok elnevezése („középkor”; „újkor”) honnan ered és mikortól kezdték el ezeket használni.

A középkor fogalmának eredete

A középkor (medium aevum) fogalma nem túl régi, a XVII. században vert gyökeret véglegesen a történetírásban. A középső korhoz hasonló fogalmak már az ókorban is megjelentek, Szent Ágoston (az egyik legkiemelkedőbb egyházatya a IV. században) az Isten városáról (De civitate Dei) című művében írja, hogy „in hoc interim saeculo”, amely azt jelenti, hogy „ezen átmeneti időszakban”, illetve Julianus de Toledo toledói érsek is használ egy olyan kifejezést a VII. században, hogy „tempus medium”, ezek azonban csak külsőleg hasonlítanak a középkor fogalmához, jelentésük ugyanis teljesen más (mind Ágoston, mint Julianus abban az értelemben használja ezen kifejezéseket, hogy Jézus Krisztus első és második eljövetele közötti időszak). Később Joachim de Floris XII. századi teológus három részre osztja az emberi történelmet: az Atya korára (Ószövetség), a Fiú korára (Újszövetség) és a Szent Szellem korára, ami leírása szerint a közeljövőben jön el (az ő korához képest értette a közeljövőt). A Fiú korát de Floris nevezi „media aetasnak”, azaz „középső kornak”. 1469-ben használják először abban az értelemben a középkor szót, ahogy mi ma használjuk, ugyanis egy Giovanni Andrea dei Bussi nevű pápai könyvtáros egyik levelében azt írja, hogy „media tempestas”, és ezt nagyrészt arra az őt megelőző korszakra gondol, amit mi ma középkornak nevezünk. 1604-ben Melchior Goldast svájci jogász (aki rengeteg középkori dokumentumot összegyűjtött) a Paraeneticorum veterum című művének I. kötetében (pars I.) ír „medium aevumról”, ez a fogalom fog aztán széles körben elterjedni Christoph Cellarius munkássága nyomán, aki lényegében felosztja az emberi történelmet három részre (ez a három kor három művet is jelentett, amelyeknek ezen korszakok voltak a címei, 1685 és 1688 között jelentek meg):

• Historia antiqua (ókor)
• Historia medii aevi (középkor)
• Historia nova (újkor)

Lényegében tehát a „középkor” végleges fogalma a XVII. században kristályosodik ki teljesen.

A középkor behatárolása és korszakolása

De hol kezdődik a középkor és hol ér véget? Egy korszak határát mindig igyekszünk egy-egy eseményhez kötni, annak ellenére, hogy egy korszak vége és egy másik korszak kezdete természetesen nem úgy néz ki, hogy Amerika felfedezéséig középkor volt, aztán Amerika felfedezése után egy nappal már újkor lett. Ezek mindig hosszú folyamatok, a történettudomány azonban igyekszik többé kevésbé ezen folyamatok elindító eseményét megnevezni mint egy korszak vége. A középkor behatárolására több próbálkozás is volt, egy párat szeretnék áttekinteni:

1. Az egyik legelterjedtebb a 476-1492 behatárolás, azaz az utolsó nyugatrómai császár, Romulus Augustulus megbuktatása és Amerika felfedezése közötti időszak. Már csak azért is írom, hogy ez a legelterjedtebb, mert az iskolai történelemtankönyv is ezt a behatárolást szokta használni.
2. A fent említett Christoph Cellarius könyvében a 313-1453 behatárolást használja, azaz a milánói edictumtól (amikor a kereszténység elnyerte a bevett vallás státuszt) Konstantinápoly elestéig tartó időszakot nevezi „középkornak.
3. Egyes résztémák szempontjából sokszor más és más egy-egy korszak kezdete és vége, pl. egyházi szempontból a középkor 1517-ben ér véget, művészetileg viszont a 15. század első felét, a reneszánsz megjelenését lehet egy végpontnak tekinteni.
4. A középkor vége sokszor nemzetenként is eltér, pl. az angolok 1485-öt tekintik sokszor az angol középkor végének (ekkor került hatalomra a Tudor-ház), a magyar középkor végének 1526-ot, azaz a mohácsi csata dátumát tekintjük.
5. A marxista történetírásban elterjedt vélemény volt az (és egyesek ezt ma is vallják), hogy az újkor az 1640-ben kezdődik az angol polgári forradalommal, azonban ez ma már kevésbé elterjedt.

Azt hiszem sikerült szemléltetni, hogy a középkor behatárolása nem éppen könnyű feladat, pláne úgy, hogy egy korszak vége és egy új korszak kezdete között rövidebb-hosszabb átmeneti időszak van, ami tovább nehezíti, hogy egy adott dátumhoz kössük egy kor végét.

A középkor periodizációja egy másik tárgyalandó kérdés. Általában három részre osztják a középkor több mint 1000 évét:

1. Kora középkor (5/6. század – 10. század)
2. Érett középkor (11. század – 13/14. század)
3. Kései középkor (13/14. század – 15/16. század)

A kora újkor etimológiája és behatárolása

Röviden, lezárásképpen a „kora újkor” behatárolására is kitérnék. Ahogy fentebb említettem, az újkor fogalma is XVII. századi eredetű, így további etimológiára nem térnék ki, nem untatnálak ezzel benneteket. Az, hogy mit tekintünk újkornak, az viszont igen fontos és lényeges. Az általánosan elfogadott behatárolás az a 15/16. század fordulójától (illetve bármitől, ami a középkor végét jelenti, erről lásd a fentebb írtakat) a 18. század végéig tartja számon a kora újkort, egyesek a francia forradalomhoz (1789), másik 1800-hoz kötik ezen kor végét, onnantól kezdve pedig modernkorról beszélhetünk. A marxista történetírás itt is eltér, ugyanis ezen történetírói iskola 1640-től 1917-ig számítja az „újkort” (1917-től, a „nagy októberi szocialista forradalom” évétől pedig a „legújabb kort”). A „kora újkort” is lehet két részre osztani, az egyik a 15/16. század – 17. század, a másik pedig egy „kései időszaknak” is tekinthető, ez a 18. század.

Csapatunk nem kíván egyértelmű határokat meghúzni ezen korszakok esetében, hiszen láthatjuk, hogy ez elég problémás dolog, azonban annyit bátran kijelenthetek, hogy a bejegyzéseink nagyrésze a IV/V. századtól egészen a XVII. század végéig tartó időszakról fog szólni, tehát a középkor és a kora újkor első szakasza lesz a fő témánk (bátorkodom kiterjeszteni a középkor fogalmát egyes esetekben akár a IV. századra is, hiszen ezt más mások is megtették (pl. Christoph Cellarius) ahogy fentebb már utaltam rá, mindazonáltal ezt a kort ajánlatosabb „kései antikvitásnak” nevezni és valószínűleg csak ritkán fogjuk érinteni).

Felhasznált források:

• Európa ezer éve: a középkor I. (szerk. Klaniczay Gábor), Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
• Arnold Angenendt: A kora középkor, Szent István Társulat, Budapest, 2008.
• A kora újkor története (szerk. Poór János), Osiris Kiadó, Budapest, 2009.