532-ben járunk, a középkor hajnalán. A népvándorlás megváltoztatta Európát. Az egykori Római Birodalom 395-ben ketté vált Theodosius császár jóvoltából. Keleten a Keletrómai Birodalom, nyugaton a Nyugatrómai Birodalom. Míg a nyugati birodalomrészt a barbár támadások és a belháborúk gyengítették addig a keleti birodalomrész viszonylag stabil volt. Ellenállt a hunok és az osztrogótok támadásainak. 476-ban a Nyugatrómai-birodalom végleg összeomlott és területét Odoaker gótjai foglalták el. Ezzel szemben a keleti birodalomrész virágzott. Hatalmas építkezések folytak, virágzott a sport, és a művészet. Erőskezű uralkodók őrizték a határokat, hogy a főváros, az I. Constantinus császárról elnevezett Konstantinápoly felvirágozhasson.

532-ben már javában tartott I. Jusztinianosz császár uralkodása. A császár 522-es trónra lépése óta a birodalom újra virágzásnak indult a római kultúrával egyetemben. A császár újra létre akarta hozni a dicső Római Birodalmat ezért terjeszkedni kezdett Itáliában, Kis-Ázsiában, Afrikában, és még az igen távoli Hispániában is folytatott hadjáratokat. Úgy tűnt a dicsőséges Jusztinianosz császárt semmi nem gátolhatja meg elődjei letűnt birodalmának újra élesztésével.

A lázadás kezdete

A kora középkori Konstantinápoly a kor New York-ja volt. Kiváló fekvése többször is bizonyította már védelmi szerepének fontosságát. Sem Attila sem más nép katonái nem tudták áttörni a falait. A falakon belül virágzott az élet, fürdők, hatalmas templomok, amfiteátrumok, és a Hippodrom. Itt kerültek megrendezésre az igen nagy népszerűségnek örvendő kocsiversenyek. Ezekre az eseményekre rengeteg városlakó ment el, hogy szurkolhasson kedvenc csapatának, fogathajtójának. A szurkolóknál nem volt ritka, hogy úgynevezett szurkolói pártokba tömörültek. Ám ezek a pártok többek voltak, mint elszánt sportért rajongó polgárok tömörülései. Egyes pártok különböző politikai álláspontokat is képviseltek. Ilyenek voltak például a „kékek" és a „zöldek". Az utóbbiak voltak a két legnépesebb szurkolói párt a Hippodromon belül. Bizonyos források szerint maga a császár is a kékek oldalán foglalt állást.

A sportesemények után nem volt ritka dolog (akárcsak a jelen korban) a szurkolók közötti összeszólalkozás amely sokszor verekedésbe torkollott. Ilyen eseménysor játszódott le az 531-es év vége felé is. A karhatalom katonái elfogtak pár kék és zöld pártba tartozó embert azzal a váddal, hogy a verseny utáni összeszólalkozáson agyonverték a másik sportklub szurkolóit. Közülük a legtöbbet ki is végezték, de ketten (egy zöld és egy kék) megszöktek és 532. január 10-én egy templomba menekültek amit körbevett a felbujtott csőcselék.

A lázadás lefolyása

Január 13.-án a köznép feszengve gyűlt össze a Hippodromban, hogy megnézzék az aznapi versenyt. A Hippodrom közvetlenül a császári palota mellett helyezkedett el ahonnan a császár saját páholyából tekintette meg az eseményeket. Amint belépett a páholyba a feltüzelt köznép szidalmazni kezdte a magas adók terhei miatt valamint Kapedókiai  János adószedő és Triboriant törvényhozó neve is szidásra került. A verseny végén miután a 22-körnek vége lett az egybegyűlt tömeg üvöltve skandálta a már  lassan felkeléssé növekvő esemény jelszavát: Nika! Nika! Nika! (Nika görögül azt jelent Győzz!)

Az események után a város lángba borult. A császárral nem szimpatizáló politikusok és szenátorok esélyt láttak arra, hogy Jusztinianosz császár hatalmának véget vessenek. Felfegyverezték a lázadókat és elsáncolták magukat a lázadás fellegvárában, a Hippodromban.  A császár gondolt a menekülésre. El is tudott volna futni hisz a lázadók csak az utcákat uralták a kikötőket nem tudták elfoglalni. Ám a leleményességéről ismert császárné, Teodóra meggyőzte férjét, hogy maradjanak a városban és vessenek véget a pusztításnak. Ezeket mondta:

„ Akik egyszer a koronát viselték nem élik túl annak elvesztését, és nem jön el az a nap amikor nem címeznek engem császárnőnek.”

A lázadás vérbe fojtása

Jusztinianosz császár megfogadta felesége tanácsát és a városban maradt. Lefizette a kék pártot, akik kivonultak az ellencsászár koronázásáról. Ugyanis a felelők és az őket támogató politikusok a korábbi Anastasius császár unokaöcsét Hypatius-t akarták a trónon látni. Jusztinianosz katonai tanácsadóink javaslatára 3000 a perzsa háborúkat megjárt veterán katonát bízott Belizár és Mundus tábornokok vezetése alá akik lemészárolták a Hippodromban lévő 30.000 ellenállót.

Következmények

Az ellencsászár meghalt és a Jusztinianoszt ellenző politikusok nagy része külföldre menekült a császár elől. Ez az esemény afféle árnyék volt Jusztinianosz császár uralkodásnak fényében.

Források:

• Jonathan Shephard - Simon Franklin: A bizánci diplomácia (ford. Bódogh-Szabó Pál), Bizantinológiai Intézeti Alapítvány, Budapest, 2006. 

 Szerző: galambákos