Ha azt mondom pogrom, azt gondolom mindenkinek általában – nem jogtalanul – a középkori zsidóüldözések juthatnak eszébe többek között. Mindazonáltal ez a kép kicsit pontatlan, mivel a zsidóság a középkorban nem volt mindig üldözött vallása miatt, voltak üldözésekkel tarkított időszakok, és volt olyan is, amikor viszonylag békésen élhettek a zsidók.

A zsidóság helyzete a középkorban

A középkorban az egyik, ha nem a legtöbbet emlegetett stigmatizáció kifejezése, melyet a zsidóságra akasztottak rá az évszázadok során, az a „Krisztusgyilkosok”. A kifejezés maga onnét ered, hogy őket tették felelőssé a Megváltó, azaz Jézus Krisztus haláláért.

A zsidóság lélekszámának csökkenését mi sem mutatja jobban, mint a Múlt-kor magazin cikke, mely szerint az első századról a 14. századra 8 millióról másfél millióra fogyatkoztak meg.^[1] Nem mindenhol bántak azonban annyira durván a zsidósággal. Ha a korabeli Magyarország dekrétumait és törvényeit elolvassuk, azt vehetjük ki, hogy mindössze I. (Nagy) Lajos uralma alatt űzik ki őket ténylegesen az országból, de még ekkor is néhány év múlva visszahívják őket.^[2] 

De ne szaladjunk ennyire előre. Nézzünk meg pár érdekes előzményt, hogy ezt az amúgy érdekes, de talán ijesztő problémát körbejárhassuk. Már a 7. században tudunk olyan uralkodókról (Reccared vizigót király), aki antijudaista politikát folytatott. A bevezetett jogszabályok szerint a zsidóknak meg kellett keresztelkednie, vagy száműzték őket. Mivel sok zsidó nem kívánta, hogy elüldözzék, így sokan felvették a keresztet, de titokban így is gyakorolták hitüket. Mivel az uralkodók nem voltak balgák, rájöttek a titkos zsidó diaszpórákra, egyes esetekben brutális megtorlásokról tudunk. A problémát viszont továbbra sem sikerült megoldani, melyet mi sem mutat jobban mint Erwig vizigót király törvénye, mely elrendelte, hogy azok a zsidók, kik nem térnek át, azokat száműzetéssel kell sújtani.^[3] 

Rekkared vizigót király (ur. 586-601) már hozott zsidóellenes törvényeket. Ő volt egyébként az, aki az ariánus vizigótokat római katolikus királyként a katolikus anyaszentegyház kebelére terelgette Nagy Szent Gergely pápa és Sevillai Leander érsek segítségével

Erwig vizigót uralkodó (ur. 680-687) szintén hozott törvényt a zsidóság ellen

Nem szabad azon se meglepődnünk a középkori Európában, ha ezeket a diaszpórákat, ténylegesen, erőszakkal száműzték, ahogy tették Franciaországban, Fülöp Ágost uralma alatt 1182-ben. De vajon mi válthatta ki e szigorú intézkedést? A válasz meglehetősen furcsa lehet. Fülöp Ágostnak pénzre volt szüksége. Mivel a zsidóságban látta udvarának anyagi fellendülésének okát, így ez alapján cselekedett. Négy hónappal trónra kerülése után 1180-ban elfogatta az összes zsidó hitű embert, és csak akkor engedte el őket, amikor hozzátartozóik bőséges óvadékot helyeztek le értük. A következő évben, 1181-ben eltörölte az összes adósságot, amivel a keresztények tartoztak a zsidóknak. 1182-ben még ennél is szigorúbb dolgot cselekedett. Elrendelte, hogy a zsidók összes földjét és épületét foglalják le, és rendeljék a királyi kincsárba azonnal (háramlás). De mi vezetett az 1182-es száműzetéshez? Nézzük az oklevelet magát, melyet én fordítottam angol nyelvből:

„Hogy a zsidók, akik Párizs környékén élnek, nem mentek el minden évben húsvétkor, vagy a szent héten, hanem titokban lementek a föld alá, és számos keresztényt öltek meg, és fosztották meg őket vagyonuktól. Miután hosszú ideje volt eltűrve e szentségtörés, .... Például Szent Richárd, akinek a teste Párizsban nyugszik, is a zsidók keze által halt meg, és Isten kegyéből nyerte el a mártírhalált. … Miután a legkeresztényibb Fülöp hallotta ezeket a dolgokat, úgy döntött, tanácskozik egy klerikussal, Bernáttal, aki a Vincennes közeli erdőkben lakott, hogy mit tegyen. A tanácsára a király úgy döntött, elengedi a keresztények összes tartozását a zsidók felé, és megtart ötödrészt a teljes lefoglalt adóból. … Az Úr 1182-edik évében, április hónapban, melyet a zsidók Nisan hónapnak hívnak elrendelte a legkegyelmesebb Ágost, hogy az összes zsidó készüljön fel arra, hogy el kell hagynia a királyságot Keresztelő Szent János ünnepéig (április 24.). És ezután a király meghagyta, hogy adják el az összes eladható dolgukat, mielőtt az idő lejár, ami ugyebár Szent János ünnepe volt. De az udvarnak megtartotta házaikat, mezőiket, szőlőiket, és sok mást, melyet lefoglalt magának és utódainak, akik követték a francia trónon.”^[4]

II. Fülöp Ágost koronázása egy 15. századi ábrázoláson (Jean Fouquet: Grandes Chroniques de France)

Néhány szemelvény a pogromok és üldözések történetéből

De vajon mi vezetett az ilyen radikális viselkedéshez? Egyáltalán, mikor voltak az első pogromok, és mik is azok pontosan? A kérdés első felére a választ egy angol nyelvű munkából kapjuk. A szerző megemlíti, hogy források alapján az első bizonyítható zsidóüldözés, azaz pogrom 1096-ra tehető, bár már 1012-ben Mainzban tudunk arról, hogy a városból kiűzték a zsidóságot. A problémát az 1096-os üldözésben egy igen érdekes eseményben találjuk. Zarándokok indulnak (felfegyverkezve) a Szentföldre (az 1095-ös Clermontban elmondott pápai beszéd után, melyben II. Orbán pápa meghirdette a keresztes hadjáratot), majd útközben Francia-, illetve Németországban a helyi zsidóságot terrorizálták, illetve megfosztották őket minden vagyonuktól, emellett pedig kényszerítették őket arra, hogy megkeresztelkedjenek.^[5]

Németországban 1150 és 1350 között nagymértékű urbanizáció zajlott. Ennek egyik következménye az volt, hogy egyre több város alakult ki, a másik következménye pedig, hogy az 1096-os elűzést követően a zsidók is újra letelepedhettek a városokban, emiatt pedig lélekszámuk is növekedhetett, egészen 1348-50-ig, mikor Európát elérte az egyik legjelentősebb globális pandémia, avagy ismertebb nevén a „Fekete Halál”.^[6] A zsidók az 1100-as évektől jelen voltak a városi élet mindennapjaiban, nemcsak mint kereskedők. Egyes német források beszámolnak egy bizonyos Josua nevű fizikusról, aki nem mást, mint a Brúnó trieri érdeket szolgálta, még azelőtt, hogy katolizált volna.^[7] De vajon mi vezetett a legsúlyosabb pogromhoz, mely pont a pestisjárványhoz köthető? A középkorban is volt az emberekben valós félelem bizonyos dolgoktól. Ilyen volt például a betegségektől való félelem is. A középkori ember úgy vélekedett időnként, hogy bizonyos csapásokért pont a zsidóság a felelős. Az 1348-as pestis kitörésekor feltűnt a lakosoknak, hogy az amúgy szeparáltan élő zsidóság körében a kór meglehetősen lassan, vagy éppen semmilyen módon nem terjed. Ennek egyik oka a Tórában is előírt, illetve a zsidók mindennapjait kísérő szigorú higiéniás szabályokban keresendő, a rituális tisztálkodásban leginkább. Emellett a zsidók csak kóser húst ehették például. Az egyik feltételezés szerint a zsidóság azért is volt okolható a pestisjárvány kitöréséért, mivel egyrészt rendszeresen tisztálkodtak. Mivel a helyi lakosság azt feltételezte, hogy a víz romlottsága miatt terjedt a kór, hamar elterjedt az az összeesküvés-elmélet, hogy a zsidók mérgezik a kutakat, forrásokat, s ez az oka a járvány megjelenésének.
Mi lett a következmény? A papok sugallatára a keresztény lakosság egy része dühös lett, haragjukat pedig máglya felállításban és a zsidók megégetésében élték ki.^[8] Ahogy fentebb vázoltam, számos országból ténylegesen száműzték a helyi zsidóságot, így többek között Magyarországról is, de ezek általában időleges száműzések voltak. Bizony ezeknek a pogromoknak, és a gettóknak is középkori eredete van. A középkorban is voltak sötét fejezetei a zsidóüldözéseknek, melynek néhol a földrajzi helyek elnevezései állítottak emléket, például Spanyolországban, ahol 1492-ben, a földrajzi felfedezések évében kiűzték az összes zsidót az országból. Ez azért történt többek között, mert az Ibériai-félszigeten a 15. századra kialakult egy igen jelentős probléma: egyes zsidó diaszpórák áttértek, bár hitüket titokban megtartották – őket nevezzük conversonak. Mivel a spanyol és portugál udvar hamar rájött a „trükkre”, és bosszúból, 1492-ben, mikor az Újvilágot meghódították, rendeletben tiltották ki az összes zsidót az Ibériai-félszigetről.^[9] A kiűzés azonban korántsem zajlott mindig békésen. Burgostól nem messze található egy város, Castrillo Matajudíos, azaz magyarra fordítva nagyjából jelentése: „zsidógyilkos erőd – vagy domb”, mely a közelmúltban változtatta meg nevét – nem ok nélkül. A faluban az inkvizíció fellegvára működött, és igen sok zsidó felekezetű embert küldtek mindenféle erőszakos módszerekkel a másvilágra. Mivel a mai polgármester nem szívesen élne egy ilyen történelmi múlttal rendelkező faluban, azt javasolta, hogy a falu nyerje vissza eredeti nevét, mely Castrillo Mota de Judios – azaz Zsidók hegyi dombja volt, mivel eredetileg nagyszámban éltek ezen a településen izraelita hitűek.^[10]

Zsidók máglyán való megégetése egy XV. század végi krónikában. A pestis idején több városban is magasba csaptak a lángok.

Összegzés

A középkori zsidóság helyzete nem volt éppen mindig fényes, voltak időszakok, amikor keményebb üldözéseknek is ki voltak téve, a gazdasági szférában azonban volt, hogy egy uralkodó is kénytelen volt rájuk támaszkodni (ezt már a zsidók magyarországi helyzetét tárgyaló cikkünkben is említettük). A zsidóságban voltak, akik ténylegesen fenyegető elemeket láttak, a keresztény Európa felforgatóinak, árulóinak, ellenségeinek tartották őket, ez a gyűlölet pedig amikor szabad utat kapott, akkor lángokban és kiegyenesített kaszákban mutatkozott meg, illetve lerombolt zsinagógákban és széttépett tóratekercsekben. Természetesen ezt sem lehet általánosítani a középkort illetően, hiszen voltak pozitívabb példák is (többek között a Magyar Királyság időnként ilyen volt), tehát elmondható, hogy ezen kérdést illetően is a kép nem csak fekete vagy fehér, hanem árnyalható.

Egy pozitív példa: VII. Henrik német-római császár (ur. német királyként 1308-1313; császárként 1312-1313) aacheni koronázása (1309) után megerősíti a zsidóság privilégiumait és továbbra is megengedi nekik, hogy birodalma területén éljenek (1340 körüli ábrázolás)

Jegyzetek

^[1] 10 tény a középkori zsidóüldözésről. In: https://mult-kor.hu/10-teny-a-kozepkori-zsidouldozesekrol-20160304 letöltés ideje: 2021. 08. 26. 9:50.

^[2] Bertény Iván: Magyar Történeti Szöveggyűjtemény 1000-1526. Osiris, Bp, 2000. 87.

^[3] Marcus, R. Jacob, P.h.D : The jew in the medieval world. A source book. 315-1791. Cincinatti, The sinai Press, University of Michigan, 1938. 20.

^[4] Marcus: i.m. 25-26.

^[5] Haverkamp, Alfred: Jews in the Medieval German Kingdom. Online edition, Trier University Library, 2015. 20-21.

^[6] Haverkamp: i.m. 24-25.

^[7] Haverkamp: i.m. 27.

^[8] Pestis és antiszemitizmus. In: https://semmelweismuseum.blog.hu/2021/03/17/pestis_es_antiszemitizmus letöltés ideje: 2021. 09. 07. 11:00.

^[9] Ladányi-Turóczy Csilla: A marrano probléma születése a XV-XVI. században: A Portugál és a Spanyol helyzet. In: https://web.archive.org/web/20070911120413/http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/25_szam/03.html. Letöltés ideje: 2021. 08. 23. 17:15.

^[10] The Guardian: Spanish village drops ’kill Jews’ name. In: https://www.theguardian.com/world/2015/jun/22/spanish-village-drops-kill-jews-name. Letöltés ideje: 2021. 08. 30. 9:20.