Újabb tematikus héttel jelentkezik blogunk, és – ahogy valószínűleg már a címből többen kitalálhatták – ezen a héten a zsidóságé lesz a főszerep, nem véletlenül. Ezen a héten, pontosabban ma este kezdődik el ugyanis a zsidó újév, a Rós hasaná. Ez a kifejezés azt jelenti héberül, hogy „az év feje”, azonban a bibliai időkben a mózesi törvény kürtzengés napjaként emlegeti (jóm terúa), amikor azt írja:

„A hetedik hónapban pedig a hónapnak első napján szent gyülekezésetek legyen nektek. Semmi robot munkát ne végezzetek; kürt zengésének napja legyen az nektek.” (4Móz 29:1; Károli-fordítás).

„Péter országlásának harmadik esztendejében tehát a magyar főemberek és vitézek, a püs-pökök tanácsára, összegyülekeztek Péter király ellen, és gondosan kutatták, kit találhatnak az országban a királyi nemzetségből, aki alkalmas az ország kormányzására, és megszabadítja őket Péter zsarnoklásától. Az országban azonban senki ilyest nem találtak, választottak hát maguk közül egy ispánt, Aba nevezetűt, Szent István király nővérének férjét, őt tették királlyá.”

Újabb hét, újabb szerda, új cikk, ezúttal nem másról, mint Sámuel királyról, avagy Aba Sámuelről. De vajon honnan az Aba és miért pont Sámuel? Egyáltalán, mit tudunk az ő életéről, és tevékenységéről? Tartsatok velem a cikkben!

(Ezennel véget ért a háromhetes nyári szünetünk, újra működésbe lép a szerkesztőség, első cikkünket kedves MeDominik kollégánk szállítja nektek. Tartsatok velünk továbbra is!)

Előző cikkünkben a kedves olvasó megismerkedhetett I. (Szent) István életének és uralkodásának fontosabb mozzanataival. Az államalapító király életének nagy részében Magyarországon nem járt ellenséges hadsereg - ez alól kivétel a lengyelek és a németek betörése - és még ezek a hadak sem tudtak tartósan hazánkban maradni. Így István élete nagy részét az ország egyház- és államszervezetének felépítésével tölthette. Sokáig úgy tűnt, hogy ezt a munkát majd fia, Imre zavartalanul folytatni fogja, a herceg halála azonban mindent megváltoztatott. 

"Ora et labora!" ("Imádkozz és dolgozz!"), tartja a bencések elhíresült jelmondata. Ideje van a munkálkodásnak, de a szellemi (és testi) feltöltődésnek, pihenésnek is. Blogunk szerkesztősége úgy döntött, hogy mától kezdve egészen augusztus 23-ig tartunk egy nagyobb szünetet, ugyanis minden kedves szerkesztőnkre ráfér a pihenés és ezen idő alatt a blog is állni fog. De ne aggódjatok, augusztus 23. után újult erővel fogunk visszatérni.

A ,,Koronás fővel...” című rovatunk nulladik részében Danka Balázs szerkesztőtársunk bemutatta Géza fejedelem (a külföldi udvarokban néha királynak (rex) nevezték) életét és uralkodását. Ebben a cikkben egy kicsit közismertebb témával fogunk foglalkozni. Szent István uralkodását nagy vonalakban úgy hiszem mindenki ismeri, ezért cikkünkben elsősorban a kevésbé ismert vagy érdekesebb részletekre fogunk ráfeküdni. Állítsuk is be az időgépet a X. század végére, István születéséhez!

 Több mint két hónapja írtam meg az abortusz ókori megítéléséről az első cikkemet, a második cikket azonban csak most volt alkalmam megírni, így aki esetleg felfrissítené az első cikk tartalmát, az nyugodtan olvassa újra, mielőtt a jelenlegi cikkbe belekezd. Annyira feltételezem mindenki emlékszik, hogy a görög-római vélemény az abortusszal kapcsolatban meglehetősen kettős volt, már akkor is vitákat generált a kérdés, valaki elítélte, valaki bizonyos esetekben pedig elfogadhatónak tartotta. A mostani cikkemben a zsidók abortuszról alkotott véleményét fogom először röviden feltárni, majd a korai egyház és az egyházatyák állásfoglalásába fogok egy kis bepillantást engedni a kezdetektől Szent Ágostonig, majd a vizsgálódásunkat két IV. századi zsinati kánonnal fogom zárni. Ideje is indulni!

Blogunk új rovatot indít, melynek keretében a magyar uralkodókat fogjuk sorra bemutatni nektek kezdve Géza fejedelemtől egészen az utolsó magyar királyig, IV. Károlyig. Célunk egy átfogó (bár nem minden részletre kiterjedő) képet adni a magyar uralkodókról, az ő életükről és kormányzásukról, hogy ne mondjam „viselt dolgaikról”, ezáltal kezetekbe adva egy gyűjteményt, egy kivonatolt gesztát, amely hasznos lehet a magyar történelem több mint ezer éves (972-1918/1921) áttekintéséhez. Tartsatok velünk, fedezzük fel közösen Magyarország uralkodóinak történetét. Kezdésnek következzen Danka Balázs cikke Géza fejedelemről, ő a nyitánya, bevezetője (0. része) új rovatunknak.

Tegnapi cikkünkben Danka Balázzsal igyekeztünk felrajzolni nektek egy átfogó ívet a hitújítómozgalmakkal és eretnekségekkel kapcsolatban, ma pedig szeretnénk aránylag röviden mesélni nektek Husz Jánosról valamint a huszita tanításokról, illetve a cikk végén közöljük Poggio Bracciolini olasz humanista beszámolóját a konstanzi zsinatról, amelyre a meghívót személyesen adta át Husz Jánosnak, személyes ismeretségük révén pedig maga is vallani kezdte Husz nézeteit és a hívévé lett. Utazzunk tehát vissza a XV. század elejére, ahol legutóbb abbahagytuk.

Ma, ahogy nyilván a naptárban is jól látszik, július 5-e van, és mivel holnap egy igen fontos évforduló, Husz János máglyán való elégetésének 606. évfordulója lesz (1415. július 6.), szeretnénk egy kicsit bemutatni cikkünkben, hogy milyen előzményei voltak a huszitizmusnak, milyen hitújító/eretnek mozgalmak előzték azt meg. A holnapi napon pedig majd a huszitizmusról és a Husz Jánost elítélő konstanzi zsinatról fogunk mesélni nektek. A két cikket Danka Balázs barátommal együtt készítettük, a cikk ugyanis kettőnk közös munkájából jött létre. Tartsatok velünk!

Tematikus hetünk során mind időben, mind térben nagy távolságokat beutaztunk, jártunk a 30-as évek Spanyolországától kezdve a téli háború Finnországáig mindenhol, hazánkat is beleértve. Szerkesztőségünk reméli, hogy mindenkinek tudtunk újat mondani ezen szűk egy hét alatt. Reménykedünk abban is,hogy lehetőségeinkhez mérten méltó módon tudtunk megemlékezni eme jeles évfordulóról. Tematikus hetünk most lezárul, de szerkesztőségünk munkája továbbra sem áll meg és a nyár folyamán is igyekszünk majd Nektek érdekes és informatív tartalmakat hozni, ezentúl blogunk tematikájához kapcsolódóan.

További jó olvasást kívánunk!

A szerkesztőség