A mai alkalommal egy olyan témáról szeretnék írni, melynek a szakirodalma igen bőséges. Minden részkérdésre én se térhetek ki, de célom az, hogy ha nem is mindenről, de a középkori pápaság egyes érdekességeiről beszámolhassak, ugyanis egy ilyen nagy múltú intézmény esetében nem is annyira meglepő, ha sok érdekes témára bukkanunk.

Kálmán király Álmos és Béla megvakításával egyszer és mindenkorra elejét akarta venni annak, hogy bárki is megkérdőjelezze fia, a halálakor 15 éves - tehát középkori fogalmak szerint felnőtt, bár nem érett - István öröklését. A tervnek megfelelően gyermekét a trónhoz vezető úton senki nem gátolta meg. Pár hónappal azután, hogy apja 1116. február 3-án ,,e világ haszontalan hívságait földi örömökre cserélte” meg is koronázták, feltehetőleg Székesfehérváron. Királlyá avatásával kapcsolatban mindössze egy dologban lehetünk biztosak, hogy nem ez volt az első. Istvánt apja pár éve már de facto társuralkodóként kezelte. Na de ugorjunk is vissza pár évet a történetünkben!

Idén novemberben a Szegeden megrendezésre kerülő Móra Konferencián blogunk szerzői közül hárman is részt vettek, sőt, a középkorral és kora újkorral foglalkozó szekcióban elhangzó négy előadás közül hármat a Középkor és Kora Újkor Klub szerkesztői tartottak (nomes est omen?). Az ezen szekcióban és a jelenkori történelemmel foglalkozó szekcióban elhangzott előadásokat szeretnénk most összegyűjteni cikk formátumban – kiemelve azok lényegi elemeit, valamint tartalmukat.

Úgy gondolom a magyar filmkedvelők körében az utóbbi időkben már kialakult egy - az egészségesnél kissé nagyobb - szkepticizmus a magyar történelemről, azon belül is főleg a múlt századunkról szóló filmekkel kapcsolatban. Nem is csoda ez az utóbbi idők Magyarország történetéről szóló filmjeit látva, melyek inkább propagandaalkotásnak számítottak, semmint a történelmet bizonyos fokig megidézni kívánó filmnek. No, de nem egy Goebbels-féle „Akarat diadala”, hanem annál sokkal rosszabb, tele egyértelműen látható hibákkal és még az üzenetet is inkább nevetségessé, semmint elfogadhatóvá téve.

A nyár folyamán volt szerencsém ellátogatni Szlovéniába, ahol számos nevezetességet sikerült meglátogatnunk, többek között Celje várát is, amellyel egy régi álmom vált valóra. Noha Celje vára sohasem tartozott a Magyar Királyság területéhez, mégis a várat központjává kialakító Cillei család ezer szállal kötődik történelmünkhöz, s igen jelentősen kivették részüket a 15. század első felében a hazai politikai életből. A szlovénok máig büszkén őrzik a Cillei família hagyatékát – a várkomplexum máig az egyik legfontosabb és egyben legnagyobb középkori erődítmény az országban.

Köszönjük, hogy velünk tartottatok ezen a héten! Bízunk abban, hogy sikerült egy-két, talán picit elfeledettebb témát feldolgoznunk a Szovjetunió kapcsán.

A továbbiakban is számítunk megtisztelő figyelmetekre!

A Középkor és Kora Újkor Klub szerkesztősége

Galamb Ákos kollégánk folytatja Andrej Vlaszovról szóló cikksorozatát, ezen rész egyben a záróakkord is, hiszen elérkezünk a „végjátékhoz”.

Az előző írásomban bemutattam Vlaszov tábornok ifjúkorát, karrierjének épülését a kommunista rendszer égisze alatt. Ismertettük a kedves olvasókkal Vlaszov tábornok harci cselekedeteit a német-szovjet háború első éve során. A cikk végén mind az olvasók, mind jómagam megfogalmaztunk egy kérdést a főszereplőnk élettörténetével kapcsolatban: Milyen indokok fognak ahhoz vezetni, hogy Vlaszov átáll a németek oldalára? Nos ebben a cikkben megadom a választ a fentebb említett kérdésre, legalábbis kísérletet teszek erre. Folytassuk hát, ott, ahol legutóbb abbahagytuk: a moszkvai csatánál.

2022. 10. 24-én, a Szegedi Tudományegyetemen Meszes Dominik kollégánkkal együtt lehetőségünk volt a tematikus hét keretei között egy interjút készíteni. Az interjúalany Kalmár Melinda történész, az SZTE BTK Jelenkortörténeti Tanszékének tudományos főmunkatársa volt, akit a XX. század és a kommunizmus igen tág körében kérdeztük. Interjúalanyunkhoz, aki maga is az SZTE elődjén, a JATE-n végzett magyar–történelem szakon 1984-ben, egy csokor előre megírt kérdéssel érkeztünk, amelyeket később egyes esetekben a beszélgetés lendületétől hajtva túl is szárnyaltunk. Eme témák közötti kalandozásnak köszönhetően a nyersanyag több mint egy órásra sikeredett, de igyekszünk mindent - ha tömörítve is - leírni ebből a kiváló beszélgetésből. A párbeszéd könnyebbségéért a szereplőket a továbbiakban rövidítjük, azaz Danka Balázs (DB), Meszes Dominik (MD), és Kalmár Melinda (KM) lesz feltüntetve.

Habsburg Ottó tetteinek és szellemének öröksége máig felbecsülhetetlen és megmásíthatatlan. Az utolsó Habsburg örökös szerepe minden jelentős történelmi fordulópontnál előkerült, ahol mindig előrelátóan és bölcsen cselekedett. Életét mindig a történelem, a nemzetközi politika alakította, ez alapján változtak teendői és tartózkodási helyei is, hiszen minden jelentős eseményél igyekezett jelen lenni, vagy ha nem tehette, akkor másképpen vette ki részét az események alakulásából. A szovjet tematikus hetünk alkalmából Habsburg Ottó eddig kevéssé ismert szovjetellenes tevékenységére helyeztem rá a hangsúlyt, különösen kiemelve az 1956-os forradalom során tanúsított politikai éleslátását és erélyes cselekedeteit.