A középkori gyászszertartásról megannyi érdekes munkát lehet olvasni. Akár Tóth Anna Judittól, akár Szabó Pétertől (nem, nem az „életmódtanácsadó”), vagy ha klasszikusokat akarunk, úgy érdemes elő venni Ernst H. Kantorowitz nagyívű munkáját. De vajon miről szól a középkori végtisztesség a királyok esetében? Hogyan nézhetett ki egy temetés? A cikkben ezen kérdéseket járnánk kicsit körbe.

Hunyadi János második offenzív támadóhadjárata vereséggel végződött a Fekete-tenger partján található Várna városa mellett. Hunyadi János keresztesvállalkozása elbukott, az oszmán seregek pedig hatalmas veszteség árán, de győztesen kerültek ki az ütközetből. Hunyadi János csak nagy nehézségek közepette tudott kikerülni a várnai csata forgatagából, azonban visszafelé tartó útja során az eddig szövetséges havasalföldi fejedelem, II. Vlad Dracul (1436–1442/1443–1447 k.) fogságba vetette. Az európai nagyhatalmak megrendültek a csatavesztés hírére, a Magyar Királyságban pedig belső zavargások révén anarchia ütötte fel a fejét.

Lectori salutem!

Hát, eljött ezen nap is: véget ér a 2021-es év, ami annyi izgalmat hozott blogunk életében. Ezen alkalomból – hasonlóan a karácsonyi időszakhoz – szintén megeresztenék egy-két gondolatot.

„Tévedni emberi dolog”, tartja a mondás és ez blogunk szerkesztőivel is így van. Szerkesztőségi üléseinken és a cikkek első változatában többször vannak vicces elszólások és elírások, amelyek eredetileg nem olyan formában lettek megtervezve, ahogy végül sikerültek. Jelen kis bejegyzésünkben, év vége közeledtével egy csokornyira való ilyen elszólást és elírást hoztunk el nektek jelenlegi és volt szerkesztőinktől egyaránt. Ezeket egészítjük ki néhány vicces megjegyzéssel. Fogadjátok szeretettel!

Hunyadi János a hosszú, vagy más néven téli hadjáratnak nevezett támadása során jelentős oszmán területekre hatolt be, ideiglenesen felszabadítva ezzel Szerbia és Bulgária északi részét. A magyar katonákat győztesként ünnepelték országszerte. Azonban fontos tény, hogy a hosszú hadjárat ugyan győzelemként híresült el a történetírásban, de jelentős eredményeket nem lehet közvetlenül társítani hozzá. Mindezen körülmények jó alapot szolgáltattak egy új keresztes vállalkozáshoz, azonban ettől függetlenül a várnai hadjárat már a kezdetekor kudarcra volt ítélve.

Sok szeretettel és tisztelettel üdvözlök minden kedves olvasót, mind a magam, mind a szerkesztőség nevében ezen különleges napon. Szenteste napja van, holnap pedig immár karácsony napjára fog virradni. Úgy vélem eme alkalom megérdemel néhány gondolatot.

A középkori karácsony ugyanúgy a várakozásról és Krisztus születéséről szólt, mint napjainkban, viszont nem mondható, hogy csak Krisztus születése kötődött volna hozzá. Ugyanis kötődtek hozzá igen fontos események, mint király-, vagy császárkoronázások. Megvolt az ünnepnek a maga fénye, ahogy napjainkban is. De hogy ünnepelték a középkorban a karácsonyt? Vajon sok eltérés van napjainkra?

A középkori Magyar Királyság támadó hadjáratainak jelentős része Hunyadi János hadvezéri pályafutásához köthető. Oszmán forrásokban a „Hadak Villáma”, vagy a „Föld Félelme” néven emlegetett hadvezér jelentős katonai expedíciókkal, hadjáratokkal, csatákkal alapozta meg katonai hírnevét az Oszmán Birodalom és Európa szemében. Hunyadi János, Európa rettenthetetlen „Fehér Lovagja” három átfogó, nagyszabású hadjáratot vezetett a Magyar Királyság irányába erőszakosan terjeszkedő oszmán hadak ellen. Ezek a hadjáratok döntő többségben vereséggel végződtek, ugyanakkor hatásaik és következményeik kihatottak a Balkánra, ill. jelentős mértékben befolyásolták a terület hatalmi viszonyait is.

A középkori öltözködésről a legtöbbet a különböző művészeti alkotásokból, mint például festményekből, szobrokból tudhatunk meg. Ebben az időben ezek ugyan főleg vallásos témákat dolgoztak fel, de az öltözetek azt a kort jellemezték, melyben készültek.

I. (Szent) László királyunk (ur. 1077-1095) talán az egyik legfontosabb uralkodó Árpád-házi királyaink listáján. A krónikások elbeszélései alapján a király buzgó hívő, kiváló stratéga és hadvezér volt, országának és a keresztény hitnek védelmezője, kiváló diplomáciai érzékkel megáldott politikus, aki átlátta az európai politika sakktábláján folyó csatározásokat, és figuráit a kialakult helyzethez igazítva a legjobban mozgatta. Nem mellesleg jó fizikumú, kifogástalan erkölcsű nemes férfi. E módon festik le a krónikák László alakját, akinek 1095-ös halála után megteremtődött a magyar lovagi mintakép kultusza, melyre a későbbi századok oly nagy magyar királyai is, mint Anjou Károly, I. (Nagy) Lajos, vagy éppen Luxemburgi Zsigmond is példaképként nézhettek fel. Nézzük hát hogyan is teltek az évek akkoriban amikor László ült a magyar trónon.