Jelen cikksorozatunkban a Bizánccal foglalkozó tematikus héthez kapcsolódóan szeretnénk bemutatni az Oszmán Birodalom létrejöttének és terjeszkedésének főbb eseményeit a kezdetektől egészen Konstantinápoly 1453-as elfoglalásáig. Írásunkban arra keressük főként a választ, hogy mégis mi hajtotta, mi ösztönözte a kezdeti kis határfejedelemséget arra, hogy három kontinensre terjeszkedve építse ki hatalmas és a térség történelmét máig meghatározó birodalmát közel rövid egy évszázad alatt. Előző – önállónak tekinthető, de jelen cikksorozathoz ezer szállal kötődő – írásomban az oszmánok eredetével, megalakulásuk körülményeivel foglalkoztam, most viszont a tényleges terjeszkedésüket kívánom bemutatni arra keresve a választ, hogy mik voltak a főbb fordulópontok az oszmánok birodalma számára ahhoz, hogy megannyi hódítás és győztes csata után végül Konstantinápoly falai alatt találják magukat.

Kereszténység és államalapítás

Az előző írás végén Oleg fejedelem konstantinápolyi hadjáratánál fejeztem be. 907-ben járunk. A hadjárat végén Oleg kedvező kereskedelmi feltételeket harcolt ki a várossal szemben. Ez érdekes és a ruszok számára mindenképpen hasznos folyamatokat indított be. A kedvező üzleti lehetőségek miatt sok varég, illetve szláv kereskedő indult meg Konstantinápoly irányába, ahol értékes portékák cseréjén kívül egy nagyon fontos dolog is végbement: a varégok megismerkedtek a bizánci civilizációval és annak minden szépségével. Azok, akik korábban csak a hazatérőktől hallott elbeszélésekben téjékozódtak a távoli város gazdagságát illetően, valamint maximum az onnan hozott tárgyakat láthatták, most maguk is elmehettek és megcsodálhatták a várost.

Az Oszmán Birodalom létrejöttét s a hódító háborúinak hatásait és sikereit, valamint a birodalom végleges és egyben legnagyobb kiterjedését szemlélve látszólag egy teljes mértékben ázsiai birodalomról beszélhetünk. Jobban megvizsgálva azonban a belső szerkezetét, észrevehetjük, hogy korántsem egy teljes mértékben ázsiai birodalomról van szó, hiszen az oszmánok kezdeti fejlődését, kialakulását és létrejöttét nagy mértékben meghatározta a Közel-Kelet térségében egyesülő kulturális olvasztótégely, amely ugyanúgy tartalmazott ókori európai, mint keresztény motívumokat is a Bizánci Birodalom révén, amelyet aztán az oszmánok ötvöztek a már ismert és kipróbált ázsiai módszerekkel.

A korai bizánci birodalomban több olyan nő is volt, aki képes volt befolyásolni fontos ügyeket, de közülük talán a legérdekesebb Theodóra, I. Jusztinianosz felesége. Az alábbi cikkben – a bizánci tematikus blokk keretein belül – róla szeretnék veletek megosztani néhány érdekes információt.

Első látásra az olvasók számára biztosan meglepő a címben szereplő téma. Elvégre, ugyanis egy Bizáncról szóló tematikus blokkon belül melyik másik államnak kéne a középpontban állnia, mint a Bizánci Birodalomnak vagy esetleg az azt meghódító és helyén felépülő Oszmán Birodalomnak? Nos, mint ahogy a kedves Olvasó látja kissé unortodox témával álltam elő jelen cikkben. Ám úgy vélem a Kijevi Rusz, mint az egyik legkorábbi kereszténnyé váló államalakulat története Kelet-Európában igazán egyedülálló és izgalmas. Hogy pedig kissé mégis összekapcsoljam a tematikus blokk kiindulópontját jelentő Bizánci Birodalommal, ebben a cikkben és majd a folytatásban is, főképp abba szeretném bevezetni a kedves Olvasót, hogy mégis hogyan lehetett segítségére a bizánci civilizáció egy etnikailag heterogén, frissen létrejövő, ám jelentős potenciált magában rejtő államalakulat számára.

Bizáncról szóló tematikus blokkunk keretében egy XV. századi görög humanista szerző, Ióannész Plusziadénosz két ortodox himnuszát, úgynevezett kánonját hoztam el nektek eredeti görög nyelven és saját fordításban.

Idei újabb tematikus blokkunk keretein belül is szeretnénk kedveskedni olvasóinknak egy interjúval, melyet Dr. Sebők Ferenccel, a Szegedi Tudományegyetem Történeti Segédtudományok Tanszék oktatójával készítettünk. Az interjúban – a tematikus hetünk címéhez („Bizáncon innen és túl”) méltóan - szó lesz törökellenes küzdelmekről, az oszmán sereg főbb jellemzőiről, hasonlóan a keresztényekéről; ezen túl számos olyan érdekes információt is közlünk, melyek azt gondolom méltó kezdetét adják tematikus blokkunknak. Az olvasás megkönnyítése célpontjából a szereplőket (Sebők Ferenc - SF, Danka Balázs - DB, Meszes Dominik - MD) rövidítjük, hogy olvasóbaráttá tegyük az interjút, melyet ezúton is köszönünk Sebők Ferenc tanár úrnak.

Manuél Khrüszaphész XV. századi bizánci himnuszköltő és zeneszerző Konstantinápoly elestének sokkhatása alatt írott siratóénekének első szavait olvashatta a kedves olvasó a címben. Nem véletlenül esett erre a választásunk, hiszen a mai nap, 2023. május 29-én van Konstantinápoly 1453-as elestének kerek 570. évfordulója. Az erről való megemlékezés céljából blogunk egy több napon át tartó tematikus blokkot kíván indítani "Bizáncon innen és túl" címmel, melynek keretében részben Bizánccal, részben Konstantinápoly elestének körülményeivel és az oszmánokkal, részben egyéb, Bizánchoz kapcsolódó témával foglalkozó cikkeket tervezünk közölni.

Konstantinápoly és a Bizánci Birodalom történeti jelentőségét úgy vélem nem szükséges ecsetelnem, még akkor sem, ha a történelem ezen része talán kevésbé ismert egy átlag történelem iránt érdeklődő olvasó előtt. Az "új Róma", vagy ha úgy tetszik a "második Róma" évszázadokon át a római-görög hagyományok letéteményese volt, emellett pedig a "kereszténység védőbástyája" is, míg az oszmán erők fel nem morzsolták a keresztesek által meghagyott maradványait. Tematikus blokkunkkal is szeretnénk tisztelegni azelőtt a hagyaték és azelőtt a kulturális teljesítmény előtt, melyet a "keleti Rómának", Konstantinápolynak és ezze együtt a Bizánci Birodalomnak köszönhetünk.

Tartsatok velünk az elkövetkező napokban!

Besztercei Márk főszerkesztő és a Középkor és Kora Újkor Klub szerkesztősége

Idén, 2023. 03. 30-31-én tartotta meg immáron kilencedik alkalommal az ELTE Eötvös József Collegium Történész műhelye évi műhelykonferenciáját (Konferencia Clio műhelyében IX.), amelyen jómagam is részt vettem, mint a műhely tagja előadóként és hallgatóként is egyaránt. Az alábbiakban a konferenciáról írott beszámolómat olvashatjátok. Elöljáróban az eseményt valóban csak azzal az idézettel tudom összefoglalni, amelyet a címben is idéztem: „Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!” (Zsolt 133:1)

Szinte közhelynek számít, hogy a magyar filmgyártás történelmi filmek terén jelentős lemaradásban van nem csupán Hollywoodhoz, hanem a környező országok (pl. Lengyelország) hasonló jellegű próbálkozásaihoz képest is. Történelmünknek csupán néhány szegletét sikerült jól megfilmesíteni, jellemzően egy könyv filmadaptációjának elkészítésével. Az Egri Csillagok 1968-as feldolgozása a mai napig közkedvelt alkotásnak számít és számtalanszor vetítik újra a ténylegesen remekbeszabott alkotást. De nem sikerült rosszul a két Jókai-regénynek, az 1962-es Aranyembernek, vagy az 1965-ben megjelent Kőszívű ember fiainak film változata sem. Ezek mellett filmalkotásunk kifejezetten a magyar történelem néhány nagy horderejű változásokkal járó időszakát tekintette kedvenc témájának, gondoljunk csak Az ötödik pecsétre, vagy Sára Sándor 80 huszárára.