Szinte biztos vagyok benne, hogy az ország 90%-a, ha középkori emlékeket kíván megtekinteni nem az Alföld déli és keleti részét választja célpontul, hanem például az Őrséget és Nyugat-Magyarországot, ahol megcsodálhatja Aquilai János freskóit Velemérben, vagy a Jáki Nagy Márton által alapított apátság faragványait. Azonban a csak azokat ismerő utazó számára lehetséges, hogy egész életében ismeretlen marad Kiszombor rotundája vagy a Soltszentimrétől nem messze található pusztatorony, holott még ha ezek annyira nem is monumentálisak és jó állapotúak, hordoznak magukban annyi értéket, mint Sopronhorpács temploma vagy Kőszeg középkori erődje. Ráadásul ezek olyannyira nem is frekventált célpontok, így szerény véleményem szerint jobban átadják az épület szellemiségét, mint a sokszor felújított és újraépített észak- és nyugati-magyarországi várak tömkelege, melyekben azóta múzeum vagy éppen hotel, esetleg étterem üzemel, beépített csatornával és áramhálózattal rendelkezik és az egész inkább egy látogatóközponttá avanzsálódik, a hangsúly pedig a benne üzemelő intézményekre tevődik át magáról az épületről. Természetesen ezeknek is megvan a maga bája, azonban ezen cikkemmel igyekszem bemutatni néhány középkori emléket a mai Csongrád-Csanád és Bács-Kiskun megyékből, melyek talán méltatlanul kevés figyelmet kapnak.

(A cikkben az egyéni preferenciám által kiválasztott emlékeket nyugatról keletre haladva mutatom be.)

A montanizmus egy II. században kialakult mozgalom volt a kereszténységen belül, története pedig igencsak érdekes. Forrásaink nagyobb része a montanistákkal ellenséges szerzőktől származik, a hivatalosnak tekinthető „nagyegyház” pedig elítélte az „Új Prófécia” követőit. Éppen emiatt viszont nem szabad megelégednünk a bevett „rigorózus, radikális keresztény szekta” megközelítéssel, hanem érdemes a mozgalom történetét és kontexusát mélyebben megvizsgálni. Cikkemben pontosan erre teszek kísérletet. A cikk végén a fontosabb – és talán magyarázatra szoruló – fogalmakat egy rövid lista keretében röviden összefoglalom.

Mielőtt azonban elkezdenénk, egy dolgot szükséges leszögeznem: jómagam pünkösdi-karizmatikus keresztény vagyok. Éppen emiatt lehetséges, hogy a cikkben lesz olyan rész, amely részben ezen meggyőződésem alapján fog megszólalni. Mint a cikk szerzője igyekszem természetesen a lehető legtárgyilagosabban hozzáállni a témához és a források alapján, történetileg igazolható módszerrel dolgozni, mégis 100%-os objektivitásra senki sem képes, én sem. Amennyiben lesz olyan rész, amelyből kiviláglik a személyes meggyőződésem, kommentekben szívesen veszem a kritikákat, írjatok és beszélgessünk róla. Mindenesetre ezt remélem sikerül a lehető legkisebbre leszorítanom. Na de akkor most már kezdjük!

A Magyar Királyságban Habsburg Albert (1437–1439) halálát követő kettős királykoronázás által kezdetét vette a polgárháború (1440–1444), amely során III. Frigyes (1452–1493) elzálogosította magának Győr és Sopron városát, majd pedig a várnai vereséget követően az ököljog nevében elfoglalta Kismartont és Kőszeget is, ahol szörnyű kegyetlenkedéseket hajtott végre. Frigyesnek tettét abban a kontextusban értelmezhetjük tisztán, hogy voltaképpen a magyar Szent Korona, illetve az ország koronázott királya, V. László (1440–1457) is a birtokába került, így minden adott volt számára, hogy uralmát kiterjeszthesse a magyar területek irányában is. Ugyanakkor érdemes lehet megjegyezni, hogy Frigyes ezt nem, mint önkényúr kívánta végrehajtani, hanem tudatos politikai lépésként egy olyan jogi szabályozást hívott erre segítségül, ami a magyar jogtörténetben soha sem létezett.

Üdv mindenkinek!

Mint tavaly, úgy idén is elvonulunk egy kis nyári szünetre, amely július 17-től egészen augusztus 8-ig tart. Bízunk benne, hogy bőven akad olvasnivaló ezen három hét folyamán is a régebbi cikkeink között.

Mindenkinek jó pihenést kívánunk, augusztusban újra jövünk!

A Középkor és Kora Újkor Klub szerkesztősége

Május 12-én szerkesztőtársammal és barátommal, Danka Balázzsal részt vettünk a SZETE történelmi filmestjén melynek keretében Az utolsó párbaj (The Last Duel) című filmet tekintettük meg, majd szerkesztőtársam vázolta fel a film történeti kontextusát. Ezen cikkben röviden megkívánjuk osztani a filmről alkotott véleményünket.

Poetovioi Victorinus, a valószínűleg III. század második felében élő poetovioi (ma Ptuj, Szlovénia) püspök személye nemcsak az átlagemberek, hanem időnként még az egyháztörténettel komolyabban foglalkozók körében is viszonylag ismeretlennek számít. Pont emiatt ért engem is meglepetésként, amikor a Magyar Patrisztikai Társaság konferenciája (erről a beszámoló itt) alatt a monostori ajándékboltban találkoztam a fentebb nevezett szerző műveinek magyar kiadásával. Ezen írásokat olvasva gondoltam, hogy egy cikket a blogra is legalább megér ezen elfeledett püspök és exegéta.

Ez a cikk rovatunk előző részének közvetlen folytatása, ebben már az uralmát már megszilárdító Kálmánról lesz szó.

Június 23. és 25. között tartotta a Magyar Patrisztikai Társaság XXI. Országos Konferenciáját, amelynek idei vezértémája az ókeresztény kultúra aktualitása volt. A bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor Boldog Gizelláról elnevezett közösségi házában tartott konferencián volt szerencsém magamnak is részt venni, ezért szeretnék beszámolni erről a nagyszerű eseményről.

Az étkezés egy megkerülhetetlen hétköznapi tevékenység minden ember számára, és ezen az idő múlása sem változtatott, de az, hogy mikor, mit, hogyan és mennyit eszünk már egy másik kérdés. Éppen ezért e cikk célja a középkori és kora újkori emberek étkezési szokásainak rövid bemutatása.

Véleményem szerint a történelmi filmek mindig segítettek közelebb hozni a ma emberét az elmúlt századokban élt őseihez. Egyesek lehet ezen filmek nélkül soha nem találkoztak volna bizonyos eseményekkel. Olyanokkal sem, amik esetleg annyira felkeltik az érdeklődését, hogy rászánja magát a témának való komolyabb utánanézésre. Sokan azonban a történelmi filmeknél nem mennek tovább a múlt megismerésének hosszú és rögös útján, így ezen alkotások készítőinek nem árt észben tartani, hogy sokak úgy fogják elképzelni az adott kort ahogy azt a mozivásznon vagy éppen otthon a TV-ben látták.