Idén június 16-17-én tartották meg az ELTE BTK-n a Középkorral foglalkozó doktoranduszok konferenciáját, amely immáron több mint 10 éve egy hagyományosnak számító esemény. A COVID áztatta időszak után végre személyesen sikerült megszervezni a konferenciát, melynek keretében két plenáris előadást, 21 doktorandusz előadást és könyv-, valamint kutatócsoport bemutatókat is megtartottak. Blogunk szerkesztőségéből ketten, főszerkesztőnk, Besztercei Márk és egyik szerkesztőnk, Berta Eszter (Weis) vettek részt az eseményen, ők ketten rakták össze jegyzeteik és tapasztalataik alapján az alábbi beszámolót.

A budai eretnekmozgalomról nagyon kevés forrásanyaggal rendelkezünk. Ennek ellenére azonban viszonylagosan jól behatárolható az események oka, alakulása, valamint a következménye is. Ezenfelül a történeti kutatások mára tisztázták azt is, hogy mégis milyen eretnekség is volt jelen Buda polgárainak körében ebben az időszakban. Alapvetően, ha magyar területeken előforduló eretnekségről esik szó a 13-14. században, akkor döntően a bogumil tanokra gondolhatunk elsősorban – ez az eretnekség azonban döntően csak a déli területeken fordult elő. Érdemesebb lehet megvizsgálni a valdens eretnekséggel kapcsolatos ismereteinket Buda esetében…

A mai rövid cikkem a halotti liturgiáról és a templomi felajánlásokról szól. A középkorban a templomi liturgia és a halott lelkéért tett üdvadományok (donatio) mindig a templomhoz kötődtek, azonban azok jellege mindig különbözött. Az eddig általam olvasott adatok között a kecskeszőrtől a pénzadományon át a páncélokon keresztül igen színes kép bontakozik ki előttünk. Ezekből az adatokból két dolog tisztán kivehető: a 9. századra már kialakul az a hagyomány, hogy a halott lelki üdvéért a templomban felajánlást tesznek; valamint, hogy ez magával vonzza azt az igényt is, hogy változzon a liturgia is.

,,Kunves” Kálmán kétségkívül egyik legjelentősebb királyunk. Uralkodása alatt fejeződött be a Magyar Királyság megalapítása és a kereszténység szilárd alapokra helyezése. Emlékét - vitathatatlan érdemei ellenére - nagyban bemocskolták a későbbi krónikások Álmos és Béla megvakításáért. Így nehéz dolgunk van, ha reális képet szeretnénk kapni Kálmánról, ezen cikkünkben mégis erre vállalkozunk.

(Az alábbi cikk egy jelen félévben írott szemináriumi dolgozatom, lényegében változtatás nélkül.)

Csatóházi Móré László a XVII. század első felének végén töltötte be a szendrői várkapitányi posztot. 1648. december 2-án keltezett végrendelete érdekes forrás, amely valamennyire rávilágít Szendrő és környéke belső viszonyaira, valamint kiemelhetőek még a jezsuiták és ferencesek helyzetére vonatkozó megjegyzések is, melyek fel-felbukkannak a dokumentumban. Dolgozatomban a háttér rövid felvázolása után megvizsgálnám részletesen a végrendelet tartalmát és remélem azt is sikerül eközben felvázolnom, hogy milyen módon tudunk a végrendelet egyes részeiből következtetni nagyobb összefüggésekre.

Idén április 22-23-án szervezték meg az Eötvös József Collegiumban a XXIII. Eötvös Konferenciát, amelyen jómagam is részt vehettem, mint előadó. Beszámolómban az alcímben szereplő három szekció előadásairól adnék rövid ismertetőt.

Az idén 800 éves Aranybulla jelentősége manapság már vitathatatlan. Egyfelől az Aranybulla volt az első olyan határozat, amelyet oklevél formájában adtak ki Magyarországon, másfelől pedig a 13. században jelentős változások mentek végbe az országban. Kezdetét vette a magyar király és a pápaság meg-megújuló harca, valamint a szerviensi réteg kialakulása és előretörése. Ebben az időszakban ért véget az Engel Pál által „Árpád-házi homálynak” nevezett időszak az oklevelek, hivatalos iratok tekintetében, hiszen II. András uralkodása alatt évente százával születtek újabb és újabb iratok – ez a 13. század végére már a 10 ezres nagyságrendet is meghaladta. Többek között ennek tudható be, hogy a jelentősége ellenére az Aranybulla összes eredeti példányának nyoma veszett, s csak egy 1318-as átiratnak köszönhetjük, hogy ma is ismerhetjük a teljes szövegét.

Idén április 8-9. napján szervezte meg az SZTE Eötvös Loránd Kollégium a X. Eötvözet Konferenciát, amelyen két kollégánk, Danka Balázs szerkesztőnk és Besztercei Márk főszerkesztőnk is részt vett, mint előadó. Szerkesztőségünk egy része is ott volt a konferencián hallgatóságként, ketten össze is raktak egy beszámolót az eseményről.

A 14. század során a Balkánt elfoglaló Oszmán Birodalom elsődleges célja a területgyarapítás volt. Mindezek mellett a sorozatos portyák éppen ellenkezőleg, a meghódítandó terület lakosságának megfélemlítését és a zsákmányszerzést jelentették. A zsákmányszerzésbe tartozott a fogolyszerzés is, hiszen a foglyokkal lehetett kereskedni a különböző rabszolgapiacokon, vagy éppen nemesi származás esetén váltságdíjként profitálni belőlük. Éppen ezért is olyan jelentős Himfi Margit sorsa, ugyanis ő az első ismert magyar nemesi származású személy, akit az oszmánok fogságba vetve elhurcoltak hazájából. A magyar nemesi családok ekkor szembesülhettek először azzal, hogy örökre elveszíthetik szeretteiket, rokonaikat, amelyre különösen jó példát ad az 1396-os nikápolyi ütközet és annak következményei.

Nem véletlen a hosszú alcím, ugyanis Andronikosz Komnénosz uralkodásának végével a birodalom – amely Mánuel császár uralkodásának idején egy rövid időre visszakapta régi csillogását és hatalmát politikai és katonai téren is – most már valóban rengeteg külső, illetve belső problémával találta szembe magát. Ezeket a problémákat, mint például a latin befolyás a kereskedelmi ügyekben, vagy éppen a nyugati nagyhatalmak, mint például a Szent Német-római Birodalom fenyegető politikai lépései és a többi nyugati nagyhatalom Bizánc-ellenes politikája Mánuel idején még kevésbé volt talán érzékelhető. Mánuel császár egyfajta presztízs politikát folytatott. Ez a presztízs politika abban mutatkozott meg, hogy az uralkodó katonai sikereivel leplezte az ország gondjait. Ám uralkodása alatt annyi, főleg diplomáciai és gazdasági probléma halmozódott fel, amiket már nem tudott orvosolni. Így ezek a problémák szépen lassan megemésztették a birodalom erejét. Halála után ezek a problémák még nagyobb problémát jelentettek az utódainak, amely utódok közül most Andronikosz Komnénosz lesz terítéken, valamint az ő restaurációs politikájának kudarca. Ki volt ő? Mik voltak a reformpolitikai elképzelései? És végül, hogyan torkollott kudarcba politikája? Ezt fogjuk egy kicsit jobban megnézni.